Miért ilyen?:( (beszélgetős fórum)
Köszi a "kedvességed", de nem hat meg. Az én kapcsolatom működik így is.
Az ilyenekért én is kivagyok.
Én ezt viccesre szoktam venni. Pl. fiúk 10 perc múlva bemutató van a fürdőbe! Készüljetek!
És szépen lassan bemutatom nekik, hogy kell a szennyest a szennyestartóba dobni, hogy kell lecsukni a wc ülőkét, stb. És hozzá teszem, hogy épp ilyen könnyű a szemétbe dobni, sőt könnyebb, igy a következő alkalommal én oda dobom.
Az én férjem egy kicsit tisztaság mániás, igy sokszor sorolja, hogy mit kellene megcsinálni.
Ő: Le kell mosni az ajtókat....
Én: ott van rongy, viz, tisztitószer, ess neki.
Dicséret: lehet igazad van, csak azért nem tartom fontosnak, mert nekem sokszor van részem benne. A férjem minden alkalommal megdicsér, hogy de szép rend van, de finom a kaja, süti, stb. Meg azt is sűrűn mondja, hogy ezt is szeretem benned és a családodban, hogy mindig olyan tiszta a lakás.
Persze nálunk is vannak idegesitő dolgok. Pl. a férjemnek egyszerre mindig 4 pólója van használatban: 1 otthoni, 1 munkás, 1 éjszakai és 1 boltba menős. Ez hetente minimum 20 koszos póló. De inkább ez legyen, mint 1 póló hetekig...
Fel a fejjel. Alakits, finoman!
Nem fontos lehet, hanem lényeges. Az igaz, hogy jó lenne, ha az emberek előnyükre változnának, de sajnos ez a legritkább esetben van így. Rajtunk múlik, hogy ez a változás mennyire fér bele nekünk. Ha igazán szeretjük a párunkat, sok mindent elnézünk, ha nem, elviselhetetlen teher. Nálad az a riasztó, hogy nagyon fiatal vagy, és alig két éve vagytok együtt. Ha már most ilyen nehéz neked, nem adok sok esélyt ennek a kapcsolatnak. Mert a párod továbbra is változni fog, ahogy telik az idő, és nem biztos, hogy a neked tetsző irányba.
Tudod, férfiember ritkán van elájulva attól, hogy mosol, főzöl, takarítasz. Neki az természetes. Ha
túl sok neked, szólj, hogy kellene egy kis segítség. Viszont a topicindítód szerint, te sem vagy túl lelkes attól, ha segít neked a konyhában. Lásd:mosogatás.:)
Ne haragudj, de szerintem senkinek nem volna szabad 18-19 évesen háztartást vezetni, gyereket nevelni. Ebben a korban tanulni kellene, szórakozni, még csak készülődni a nagybetűs életre. Kicsit elkapkodtad.
Egy kapcsolatban a kölcsönösség is fontos lehet. Ha az egyik ad a másik is adjon. Minden ember különbözik, de egy kapcsolatban úgy kellene változni, hogy mind a kettőnek jó legyen. Nem várom, hogy fényezzenek vagy bármi ilyen, de egyszer nem hallottam a férjemtől, hogy ez igen, 19 évesen gyereket nevelsz, mosol, főzöl, takarítasz és még tanulni is akarsz. Sajnos az nem sikerült, de az nem ide tartozik. És ha az apának lehet szennyest szét hagyni akkor majd a gyereknek is lehet? A férjem is szét hagyja és a fiunk a büdös zoknijával játszik .Ez így jó egyesek szerint.
Oké, majd szólj amikor elváltatok!
Sorry, engem érdekel. Meg az is, ha szét van dobálva a szennyes ruha. Mindenkinek más az, ami nem számít. Nekem ezek a dolgok számítanak. Ennyi.
Én 21 voltam amikor férjhez mentem a férjem pedig 33. Nem volt semmi gondunk. Segitett mindenben, nem kritizált. Fiatal voltam, sosem kellett semmit csinálnom, igy semmit nem is tudtam csinálni. együtt tanultuk meg.
Nem esett nehezére semmi, nem mondta, hogy nem munka amit csinálok, stb. Sőt valahol felnézett rám, hogy házasság, gyereknevelés, stb. mellett mindig tanultam. Ebben is mindig támogatott.
Na ez tény!!! Már 24 év felett is nehéz változni nem hogy 30-on túl.
Nincs más útban leírtad: a párod 34 éves és Te 19. Szerintem egy "érett" 30 feletti ember nem vagy nehezebben változik,alkalmazkodik,más az értékrendje...Itt lehet a probléma!
És, hogy nem becsüli meg a munkádat? Honnan tudod, hogy semmibe veszi, amit te csinálsz? Megjegyzéseket tesz? Vagy mit csinál?
Elolvastam az első hozzászólásom. Lehet nem volt elég világos. Nekem az a legnagyobb problémám, hogy Ő nem becsüli az én munkám. Én tisztában vagyok azzal, hogy senki nem tökéletes. Nekem is kellett idő mire belerázódtam a szerepembe, de a férjem ugyan úgy él mint eddig. Azt mindig meg kell dicsérni amit ő csinál én meg csak vagyok otthon és kész. Nem azt akarom, hogy hazajön és "jaj de ügyi voltál drágám" hanem, hogy ha én nem avatom szenté mikor csinál valamit nem az legyen egyből, hogy sose veszem észre amit ő csinál. Mi már az elején nagyon elrontottunk mindent. Sosem volt köztünk igazi harmónia. De én mindig így éltem. Sosem volt kivel megbeszélnem a dolgaimat. Most sincs kivel. Hiába mondok bármit a férjemnek vagy meg se hallja vagy két perc múlva elfelejti. Néha sok kicsi összegyűlik bennem és egyszerre kitörik belőlem és olyat is rossznak gondolok ami igazából jó. Én igen is becsülöm a másikat amíg ő is engem. A becsület is két oldalú szerintem.
Én sem panaszkodom!Sőt!:)
Ennek örülök. :) Kicsit kiakadtam, hogy miken problémáz a fórumindító. De tényleg. Szívesen kölcsönadnám neki az enyémet egy hétre...az enyém anyuci pici fia, és igen elvárná, hogy akár este tízkor süssek neki palacsintát. Persze nem teszem. Teljesen nem ment el az eszem. És azzal a hsz-szel is egyet értek, mi szerint mindent mi rontunk el az elején. Ez is valóban igaz. Mert az elején még segített a párom mindenben, és igen, párszor kimondtam a "varázsszót" hagyd csak drágám, majd én. És igen, most nincs jogom panaszkodni. Totál igaz. :) De legalább az ne panaszkodjon, akinek segít a férje. :(
Sziasztok! Már ne is haragudjatok, hogy közbeszólok. De addig örüljetek, míg a párotok besegít, becsüljétek meg az ilyet! Én világ életemben olyan egoista pasikat fogtam ki, akik rabszolgának nézik a nőt. Ha megkéred mosogasson el, azt mondja ő női munkát nem csinál. De ha fát kell behordani, vagy vágni akkor az asszony igenis menjen segíteni. Ha a nőnek épp nincs munkahelye, akkor nem csinál semmit. Ha van munkahelye, akkor meg az elképzelhetetlen, hogy ott miben fárad el. Szóval, hogy rövidre fogjam...és senkit ne bántsak meg... csak ne panaszkodjatok! Mit érdekelne engem, ha foltos marad a tányér, csak valaki legalább egyszer mosogatna el helyettem. De erre nincs remény. Úgyhogy becsüljétek meg a férjeiteket! Amíg egy magamfajta nő, le nem csapja a kezetekről. Szerintem sokan vagyunk, akik összetennénk a két kezünket egy segítőkész férfiért. :(
Az én férjem is takarít (nem épp tökéletesen tiszta a szőnyeg ha porszívóz) elindítja a mosógépet (foltos marad egy-két gyerekruha) főz (ha épp olyan amit ő is tud már)mosogat (na ezt jól) de ezt mind magától!!!A hibákat pedig igyekszem "kijavítani" Pl.felcsipem azt a pár szöszt,félreteszem a foltos polót(Ven...-el később kitisztítom) teregetésnél megigazítom a ruhákat nehogy nagyon gyűrött legyen.De öszintén szólva ezen túl kell lépni,mert senki sem tökéletes!!!Én akkor voltam így kibukva amikor éreztem nagyon kimerült vagyok!Ellenben Ő elnézi nekem ha fáradt vagyok és nincs kedvem semmihez,vagy ha kifakadok.Amúgy mindent megbeszélünk,mit vacsorázzunk,hová menjünk csavarogni,mi-hogyan van a gyerek sulijában.Minden nap munkába induláskor aggódik:"vigyázz nagyon magadra!".Kompromisszum,összecsiszolódás,szerelem,szeretet,tisztelet egymás iránt!Nem csak önző módon magamat sajnáltatva!
Nekem soha nem jutna eszembe ,hogy a férjemet tegyem oda mosogatni.
Végül is az én férjem maga a tökély! Kár is volt fórumot indítanom.
Ezek szerint nem az a bajod, hogy nem jól mosogat a férjed.
Most tényleg azt hiszed, hogy minden nő mindent megcsinál???? Ezt nem gondolod komolyan! Nem lehet, hogy a te felfogásoddal van baj? És esetleg a férjedével? Lehet rosszul választottál. Ha nem jó, akkor lépj le. Egyébként nem értem a problémádat. Leirsz egy laza nem tud mosogatni sztorit, majd ködösitve irkálsz másról is.
Mit akarsz csinálni? Csináld azt. Ha nem jól mosogat mond meg neki a magadét!!!!! Ha szerinted ez a megoldás. Aztán ha nem érzed jól magad tőle, akkor csak magadra vess.
Nálunk a házimunkából sosincs probléma. A férjem megcsinálja amihez kedve van. Porszivózik, port törölget. A férfias ételeket ő főzi. Ha nekem nem felel meg, ahogy csinálta, akkor megcsinálom én, de úgy, hogy ne vegye észre. Nem mosogat mert utálja. A fiam viszont igen. A férjem mindenben segit, hiszen én is napi 8 órát dolgozok, mint ő. És ha a lakásban szerelni kell, vagy felújitunk, akkor én is segitek neki.
Mit kellett türnöd? Lehet velem van a baj, de sok nő magának rontja el az életét. Megjátsza magát az első időkben, hogy majd én mindent megcsinálok, körül ugrállak, mert annyira szeretlek, te vagy a legfontosabb, stb. Legyen gyerekünk, mert lyan csodálatos lesz, mint mi. Aztán, amikor a férj hozzá szokik, akkor már nem tetszik neki. Az elejétől fogva meg kell osztani a feladatokat. És akkor nincs ilyen gond.
Hát nem tudom olvasgattam a naplódban, és semmi olyat nem találtam benne ami a férjedet ilyen rosszá és rossz fiúvá tenné a szememben. Elmegy neked gyógyszertárba, elviszi a gyerkőcöt sétálni, volt idő ahogy írtad hogy még ő főzött. Hol itt a gond?? Valószínűleg többre értékelnéd őt ha találkoztál volna elkényeztette mama kedvencével aki még éjszaka is elvárná tőled hogy palacsintát süss neki mert a mami ezt is megtette neki. Azt is olvastam hogy te ebbe bele rázódtál és elfogadtad hogy fiatal csitriből, háziasszony lettél. Ezek szerint még sem sikerült elfogadnod.
Nem lehet hogy téged is elkapott a szülés utáni depresszió? vagy keveset mozdulsz ki otthonról? és már unod hogy a párod szabadabb mint te?
Nem tudom, hogy írjam le, hogy mindenki értse, de valószínű úgy nem fogom tudni. Egyet nem értek. Miért kell a nőnek hagyni magát. Olyan természetes, hogy a nő otthon ellátja a háztartást, a gyerekekről gondoskodik és lesi a férje kívánságai. Miért??? Ha nő hibázik akkor azt ő, hogy gondolja a férfinél meg semmi probléma. Én nem az a fajta vagyok aki mindent megtesz az élhető környezetéért és a többiek azt felrúghatják minden szó nélkül. Én igenis meg szoktam dicsérni a férjem ha valamit jól csinál és rengetegszer magamban mérgelődök ha valami nem jó. De ez miért jó így? Ha én vendégek elé foltos tányért teszek egyből milyen rendetlen háziasszony. És ha véletlen azt épp a férjem mosogatta akkor csak egy kis nevetés és kész. Ha valaki nem ért valamihez ne csinálja. Én sem mondom vagy csinálom meg a férjem helyett amihez ő ért. Sajnos már annyit tűrtem, hogy elegem volt. Várjak talán évekig, hogy hátha megjavul és tanul egy kis tiszteletet a felesége iránt. Nincs se kedvem, se időm és legfőképp lelkierőm ilyesmire. Nem idegbetegen akarom a fiam felnevelni. És ez nem piti dolgok miatt van, hogy lassan idegbeteg leszek. Sajnos még nem találtam olyat aki egyet értett volna velem. Én mondjak le mindenről a férjemnek nem kell. Nincs itt olyannal probléma, hogy más korombeliek mit csinálnak vagy mit nem. Már rájöttem és beletörődtem, hogy ezt vállaltam. De a férjem miért nem jön rá, hogy mit vállalt. Neki nem kell alkalmazkodnia a családjához? Nálunk nem csak egy két dologról van szó. Itt sajnos a pénzről is. Én már mióta látszódott a hasam nem igazán tudom milyen az ha tetőtől talpig NORMÁLISAN fel van öltözve az ember, mert a férjem nem bírja felfogni, hogy amire nincs arra nincs. Szerencsére a fiamnak mindene meg van szinte, de nem egyszer előfordult már, hogy hónap közepén pénzt kellett kérnünk pelenkára. Én már szerintem megtettem tőlem telhetőt.
Te átláttad a problémát!Nekem is ez jött le!
Ezekben a dolgokban szerintem nincs mit lenyelni, mert ezek nem számítanak. Hogy lehajtotta e a wc deszkát kit érdekel most őszintén?
Nyugi, én megértelek. Én sem szeretem, hogy ha elmondok valamit ezerszer, és akkor sem úgy csinálja. Te is úgy látom kicsit erősebb természet vagy. Olyan pasi kell, aki ezt tudja tolerálni.
Mindegy ezt kívül állók úgysem érthetik. Biztos csak felfújom a dolgokat.
Mindenki más. Nekem, ha nem tetszik valami, akkor szólok, nem szeretem és nem is bírom magamban tartani. Még inkább ez, minthogy az ember folyton nyeljen, aztán egyszerre boruljon ki a bili.
Apróságok miatt felesleges és kapcsolatromboló veszekedni! Én sosem szólok ilyenekért, hanem ha valami nem tetszik megfogom és arrébb teszem, vagy kidobom, vagy elmosom, tök mindegy. Nem ezek a dolgok azok amik fontosak az életben vagy egy kapcsolatban!
Azt hiszem ezzel a véleménnyel tudok azonosulni! :)
Nagyon fiatal anyuka vagy, gondolom a párod sem lehet sokkal idősebb. Ha igazán szeretitek egymást, és miért ne így lenne, össze fogtok csiszolódni. Hagyd, hogy segítsen, de zavard össze, mert elmegy tőle a kedve egy életre. Az én volt férjem semmit sem segített, mindig egyedül voltam a babával, pedig jól esett volna, ha néha elmosogat, még ha bénán is. De ő neki sem állt. Apróságokon nem érdemes kiakadni, hacsak nem nagyobb probléma áll a háttérben.
Szerintem örülnöd kéne, hogy próbál segíteni. Ha nem id 100%-osan mossal el, de legalább elmossa. Olyankor oda lehetne állni pl. a hát amögé mosogatásközben, átölelni a pocijánál és szeretgetni, megdícsérni. Mert igen is kell a dícséret. Igaz hogy a férfiaknak nem a konyhában a "helyük", de olyan cukik ott. Nem? Azt tudnod kell, hogy a részletekben van az ördög. Szóval kis dolgokból állnak össze, és ha sok kis apró kedvességgel viszonzod a figyelmét és talán jobban odafigyelsz rá, megérik a gyümölcse. Én ezt tudnám javasolni.
További ajánlott fórumok: