Miért hagyom? (beszélgetés)

Kicsit "nyers", de MENEKÜLJ!! Még fiatal vagy, ne rontsd el ezeket a szép éveket.

Komoly helyzet..Nagyon sajnállak. Úgyis mindenki azt fogja mondani, hagyd ott, és igaza lesz mindenkinek. Tudom, hogy durva..de nem lehet, hogy homoszexuális, csak szégyenli felvállalni?

Igen, lépj! Nincs mit vesztened! Se gyerek, se lakás, se közös vagyon....

A megoldást már tudod...lépd meg!

Idén voltam 30 éves és, ha visszagondolok az elmúlt 8 évre amit a párommal töltöttem igencsak elkeseredek. 22 évesen jöttünk össze helyes, vékony lány voltam sok udvarlóval. Igazából 17-22 éves koromig éltem, mentem buliztam és nem vetettem meg a férfiakat abban a 4 évben. Valamiért a páromat választottam és most már tudom azért, mert menekültem otthonról, mert külön költözhettem a szülőktől, mert ő kedves és törődő volt. Nem volt szerelem első látásra, úgymond tetszett és főleg az a biztonság amit adni tudott. Úgy voltam vele, majd jön a szerelem. Hát nem jött! :( Már az elején voltak gondok a szex terén neki nem úgy ment működött, mint más fiúknál. Vagy egyáltalán nem ment. Nekem előtte ilyen rossz tapasztalatom, hogy "nem kellek" egy férfinak, hogy nem hatok rá úgy, mint nő nem volt soha probléma. Viszont a páromnak már volt gondja ezzel. Sok nőnek ezért nem kellett hiába volt rendes. Mondta megoldja, ha más nem orvos. Az orvoshoz a 8 év alatt nem ment el. Akárhogy kértem nem ment azt mondta nem égeti le magát. Van úgy, hogy 3-4 hónapig nincs közöttünk szex. Eleinte a biztonság amit adott és az ígérgetések kompenzálta ezt. (bár nem tudom, hogy hogyan) Én alapból elég "vad" nő vagyok. Ezt régebbi barátaim és ő is mondta, előbbiek évekig kerestek, hogy kezdjük újra. Menet közben is akadt volna sok férfi, de nem engedtem. (nem érte meg rosszul tettem) Próbáltam különböző trükköket, kedvességeket az se volt jó. Ha spontán jött volna megijedt, mert nem volt rá felkészülve, ha készültem (gyertya, simogatás) a pániktól nem jött össze. Így én 25 éves koromra lemondtam erről a dologról. :( Ha néhanapján 3-4 havonta "összejön neki" az kb. 2 perc és ő gyorsan elmegy, engem úgy hagy annyit felajánl, hogy puszilgatja az arcom és a mellem. (ott nem. Ez is megalázó, mert egy rendezett nő vagyok.) Régen sírtam emiatt ma már nem nagyon tudok. Fakó vagyok és öregnek érzem magam. Régen sokat nevettem ma csak kullogok az időközben rám jött +8kg mal és mindenért magam hibáztatom. Értéktelennek tartom magam és bárkit különbnek látok. Volt olyan, hogy nem jött össze egy "együttlét" ami után suta, kiskamaszokat megszégyenítő ügyetlenséggel próbált puszilgatni ami olyan rosszul esett, hogy szóltam hagyjuk. Kiment a szobából azt mondta fejezzem be egyedül. Befejeztem és utáltam magam. Aztán bejött hozott üdítőt, pattogatott kukoricát és néztük tovább a filmet. Ezt ő olyan lazán kezeli, hogy volt, hogy megkérdőjeleztem magam én vagyok e az aki sokat akar? Egy szerelmes éjszakát, ahol egy férfihoz bújhatok, ahol nő lehetek? Hazudok a családomnak, hogy jól megvagyunk, hazudunk a családjának, hogy jól vagyunk. Mindent megtesz, megteremt, a teám a papucsom behozza. A vacsorát előkészíti, jó ember.... Én pedig, mint egy élő halott azt kérdezem magamtól és tőletek is miért csinálom ezt? Miért élek így? Adjatok egy virtuális pofont, hogy felébredjek és merjek nő lenni, mert ez így nem élet. És egy lakásunk sincs, egyik albérletből a másikba megyünk, visszük magunkkal a beteges életünket amihez ő ragaszkodik én meg menekülnék csak nincs hova. Ne haragudjatok, ha túlzottan kitárulkozó vagy nyers voltam, de ezt másként nem tudtam elmondani.