Miért érzek így, mi a baj velem? (beszélgetős fórum)
Ez ugye egy költői kérdés volt? :) Mert belül tudod, hogy ez nem normális, csak győzködöd magadat. Ugyan ennyi idős voltam és ugyan ilyen kapcsolatban éltem...mintha a saját soraimat olvastam volna. Akkor teljesen másként éreztem, de életem egyik legjobb dolga volt, hogy elhagyott egy másik nőért...hála az égnek...én sosem léptem volna ki magamtól. És tényleg így kezdődnek a bántalmazó kapcsolatok...ha hagyod magad! Még nagyon fiatal vagy...hidd el van olyan férfi, aki nem rajtad akarja majd bevasalni a saját önbizalomhiányának mardosó fájdalmát és büszke lesz rád és úgy szeret Téged, ahogy vagy.
Csak a saját esetemet tudom felhozni. Mikor összejöttünk 19voltam, ő 20. Így visszatekintve gyerekek voltunk és együtt nőttünk fel, sok volt a surlódás és a veszekedés. Én is úgy éreztem, mint te. Ugyan ilyen bizonytalan voltam, ezért szakítottam. Egy hét kellett, kitomboltam magam (nem, nem pasiztam vagy ilyenek csak buliztam) és rájöttem, hogy az életem semmit nem ér nélküle és miatta vagyok az, aki. Nálunk is volt ilyen ruha probléma meg más is (nem akart dolgozni, azt hittem nem vesz komolyan), ezek váltották ki, de ez megváltozik, ahogy közös céljaitok lesznek, a ruhás dolgok nem lesznek fontosak neki. :)
Gondolkozz el azon, hogy szerinted ő-e az igazi és, hogy ez mit jelent!
Mikor megismertem, úgy éreztem ezer éve ismerem, aztán mikor összejöttünk, úgy éreztem a lelke legbelső kis magját szeretem, amit nem befolyásol semmi. Sem az, hogy mit mond, sem az, hogy mit tesz. Az első öleléstől tudtam, hogy ő az és mégis elbizonytalanodtam. Ehhez képest már az első gyerekünket várjuk :)
Szóval ne ess kétségbe, lehet, hogy nálad is csak ennyi a baj. Csak gondolkozz el azon, hogy valóban ő-e az igazi. :)
Remélem segíthettem.
döntened kellene! Tetszik neked, élvezed, hogy életed minden percét felügyeli? Ezért nem akarod elveszíteni, nélküle lenni? VAGY tudod, jól, hogy ez a kapcsolat szerűség csak egyre rosszabb és rosszabb lesz, tehát kilépsz belőle, csak előbb még kicsit sajnáltatod magad???
Rájöttél, hogy mégsem minden kerek abban a kapcsolatban...
Vagy azért érzel így, mert kitisztult a kép, hogy mennyire rádtelepedett, vagy azért, mert sikerült megváltoztatni, s így már nem is olyan érdekes és izgalmad, hogy nem kell vele harcolnod.
Szerinted melyik?
De sokszor gondolkozok rajta, hogy a saját apám nem akar nekem ennyire parancsolni mint ő.
csak egy jo tanàcs egy pasièrt de melözd a baràtaidat.
Ha valaki nem ad neked elég szabadságot, az nem szeret, csak magát szereti. Ezt érzed te is. Amúgy meg senkinek sincs joga megmondani egy másik embernek, hogy mit csináljon. Nem olyan kicsit, mintha az apáddal járnál?
Persze,inkább vagy nélküle legalább azt csinálsz amit te szeretnél.A birtoklási vágy meg a másik átformálása gyilkolják az érzelmeket.Én egy év után kiléptem az ilyen kapcsolatból mert addig fajult,hogy már találkozni sem volt kedvem.
Ha pár hónap után már így korlátoz, mi lesz később?
Lehet kezded érezni, ez így nem frankó.
Ne hagyd magad!!!!
Ez nagyon fontos!!!!
Rád fog telepedni az ember,nem lesz jó vége.
Állj ki magadért, amit szeretnél, amit meg akarsz tenni.
Így kezdődnek a bántalmazó kapcsolatok...csak szóltam.
Légy észnél az emberrel.
Miért veszítenéd el?
Ki mondta ezt?
Szerintem ez természetes, irtad 18 éves vagy. Az elején komolyabb kapcsolatoknál gyakran elvesznek az emberek az érzések közt. Nyugi lefog tisztulni minden, néha egy szakitás, néha egy újrakezdés - kicsit olyan viharosan. Se veled, se nélküled feeling van most...
Nem épp az a helyzet, hogy nem akarom elveszíteni és nem akarok nélküle lenni csak zavarnak ezek az érzések.
Talán meg is van a válasz. :)
Folyton irányítani akar, féltékeny, megfulladsz tőle. Így érthető, idegesít a közelsége.
Sziasztok azzal a problémával fordulok hozzátok ami már egy két hete körülbelül, hogy mardos belülről. Nem rég lettünk 7 hónaposak a barátommal mind a ketten fiatalok vagyunk még én 18 ő 19 éves. 6 hónapig a kapcsolat nagyon izgalamas volt annyira jó érzés volt hogy tudtam ő van nekem és boldognak éreztem magam, ám ez mostanra teljesen megváltozott... 2 hete úgy érzem mellette boldogtalan vagyok mindig szomorú vagyok szinte és sokszor nem akarok vele lenni vagy ha hétvégét együtt töltjük vasárnap este már tülkön ülve várom hogy vége legyen. Szeretem őt azt érzem mert ha sokáig távol vagyok tőle tud nagyon hiányozni, máskor viszont látni se akarom... Próbálom magam erőltetni belülről hogy élvezzem még mindig úgy az egész kapcsolatot mint az elején de nem megy és minél többet erőltetem úgy érzem idővel megfulladok. Neki is célozgattam már ezekre a dolgokra és ő nagyon próbálkozik mindent próbál megadni érzelmileg de úgy érzem nem elég...szerintetek miért érzek így? Talán azért mert 5 hónapon keresztül sokszor meg akartam mondani nekem mit csináljak? Meg volt hogy nem engedte, hogy azt a ruhát vegyem fel amit szerettem volna és volt olyan is hogy nem engedett bulizni, vagy elmenni a barátnőimmel valahova mert szörnyen féltékeny volt és az 5. hónap végére sikerült sok veszekedés árán erről leszoktatni sokat sírtam akkoriban de nagyon szerettem attól függetlenül. És lehet hogy ez mostanra gyülemlett fel bennem?
További ajánlott fórumok: