Miben változott a párod azóta amióta elmúlt az udvarlós időszak? (beszélgetős fórum)

köszönöm a biztatást.Tudod vannak nők akik addig türnek ameddig ki nem ábrándulnak teljesen a párjukból...tisztában vagyok vele hogy ez hosszu távon nem működhet és biztos van valaki aki ugy fog szeretni ahogy kell de sajnos ez azt hiszem nem holnap lesz.

ami viszont nagyon jo hogy rengeteg ember van az oldalo akiknél olvasom hogy milyen boldogok!!!remélem ez igy marad mindenkinél!!!

és mégegyszer köszönöm!!!!

Ugyan így voltam a volt férjemmel és gondolkozás nélkül az első adandó alkalommal kiléptem az életéből!

Most már 6.éve vagyok a jelenlegi férjemmel és nálunk az érzelmek,az egymáshoz való hozzáállás,stb...semmi nem változott!SŐT!!!!Inkább még mélyebb lett a kapcsolatunk!!Imádjuk egymást,tiszteljük és becsüljük!!!!

KÍVÁNOM NEKED,HOGY RENDEZŐDJÖN AZ ÉLETED,MERT ÍGY NAGYON NEHÉZ LEHET NEKED!

vajon miért nem maradnak olyan édesek az emberek mint a mikor még tudják hogy nem a z övéké a másik?lehet hogy tul könnyü lenne akkor élni mert minden tökéletes lehetne....

nekem az hiányzik a párombol hogy mindig lehetett vel viccelni és éreztem azt hogy én vagyok neki a mindene és a tenyerén hordott..

most viszont néha azt érzem hogy a terhére vagyok...:((

Tényleg csodálatos azzal a férfival élni,akit imádok .....a mai napig őszinte szerelemmel szeretjük egymást.Mi egymásnak születtünk. :)

Viszont ha nem vagy boldog és nem változik rövid időn belül ez az állapot,ne gondolkozz változtass!!!Egyetlen egy életed van,megérdemled a boldogságot !!!!

ahogy gondolod :)

de nem biztos, hogy könnyű olvasmány.. :D

hmm, köszönöm, de...

nem kmét, ez nem ilyen egyértelmű.

nem szeretném itt részletezni, a naplóm legelején és még pár későbbi bejegyzésben van erre megközelítő magyarázat, boncolgatás.. ha érdekel. :)

most nem az a stádium van, amikor nekem valamit lépnem kéne.

a témánál maradva:

nekem nem párom van, hanem pasim....

úgy érzem kialudt belőle a kezdeti tűz.

már nem az a fontos, ami az elején fontos volt.

már nem úgy néz rám, mint nőre, hanem inkább mint barátra.

Mert nem is kell, hogy elmúljon.

Majd akkor múlik el, ha elmúlik a szeretet. Az pedig örök dolog:-) :-)

Ez nagyon édes..

Gondolom, hogy jól esett:-)

ezek az apro figyelmességek nagyon jok az embernek és ezzel biztos mindenki igy van!!!

tavaly télen fennt voltunk és ameddig a kisfiam elörerángatott a párom vett nekem egy szeretlek feliratu mézeskalácsszivecskét,nagyon boldoggá tett vele!!

de, az emberek többsége szereti a bókokat, csak én ebből a szempontból nem tartozom a többséghez.

számora a bókot le kell egyszerűsíteni, valami egyészen pici, sokszor észrevehetetlen mozdulattá.

na akkor és azt veszem észre, és azt értékelem csak.

mondok egy példát:

ha nekem valaki vesz egy méregdrága virág csokort, annak nem tudok örülni.

de ha elrángat sétálni és menet közben, spontán leszakít egy apró mezei virágot és a szemembe nézve oda adja nekem, azzal, hogy "ezt neked szedtem", az bizony nagyon ütős és sokkal többet mond, ad, olyasmit, ami simogatja a lelkemet... :)

ez csak egy példa volt :)

Ezt sajnálom.

Lehet, hogy magadban sem bizol meg?

Igen, de engem sajnos az egyik véglet jellemez.

Lehet, hogy ezt, a társkeresőben eltöltött 4 év hozta magával.

Mondjuk előtte sem értékeltem valami sokra a bókokat. Nincs szükségem rá. Szerintem ez sem normális..

Viszont valamilyen élismerésre mégis csak szükségem van, mint gondolom mindenkinek, de az valami teljesen más kell hogy legyen ahhoz, hogy hatásos, hihető legyen.

Nem tudom.Ez nagyon nehéz.nem is lehet talán eldönteni,hogy,amit hallunk,az úgy van-e!

Ezért van az,hogy a bizalom már nem létezik számomra.

Gondolom sokszor megfáztál a nem őszinte szavakkal kapcsolatban.

Megértelek.

Szerintem ha nem őszinte egy bók, rosszabb, mint ha nem is mondanának.

A hazugság maró dolog. A nőknek pedig csodálatos, finom lelkük van.

Inkább azért mosolyogtam, mert én már a szavaknak nem igazán hiszek és általában nagyon gyorsan megérzem ha nem őszinte a szó..

de annyira, hogy már automatikusan keresem a hátsó szándékot.

Ezért nem szeretem a bókokat. Néha, olyasmivel, mint amit leírtál, ki lehet kergetni a világból.

Merőben más fajta jelzések érintenek meg.

A bókok soha.

Megértelek részemről.

Ha nem az önzetlek, a másiknak jót akaró szeretet az alap, akkor a szavak koppannak.

Szerintem a szavak legyenek inkább hab a cselekvés tortáján.

Mondani bárki képes. A cselekvéshez önzetlenség kell.

hmm.

már nincs párom,véget ért 2 é után.

Ő ugyanúgy udvarolt,bókolt még 1 hete is,mint 2 éve.Talán ez volt már sok.én úgy gondolom,hogy a szavak egy idő után elkopnak,mint egy nadrág,ha sokat hordjuk.Már annyiszor mondta,hogy jaj,milyen szép vagy,stb,hogy hihetetlennek tűnt,mintha nem is gondolná komolyan.

Nem tudom,most szenvedek,lehet csak ezért látom így...

Én sem ilyen voltam. Teljesen átlagos volt a kapcsolatunk.

Azután ateistából hívő lettem, és megérthettem, hogy mi Isten célja a házassággal. Elmondom, ég és föld így élni. Fantasztikus, mennyei légkör, napról napra bezsgőbb, mélyebb érzékibb minden. Csodálatos.