Mi is a szerelem? Hogyan határozhatnánk meg? (beszélgetős fórum)

A SZERELEM :

meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van reánk, mint nekünk őreá.

A szerelem az szerelem....megmagyarázhatatlan vonzalom két ember között...lehet egy pillanat műve,de kialakulhat később is....tarthat egy pillanatig...de akár egy egész életen keresztűl is.

De a lényeg ,soha ne féljünk kihasználni,megélni mert talán a legfontosabb dolog az életben!

Én úgy gondolom valami bizsergés valami pezsgés,az látszik az embereken kivirulnak,megszépülnek nyitottabbá válnak,örülni tudnak az életnek....boldogok

Tudnak adni és kapni,tiszta érzelem az egész.

Klassz dolog ebben az elanyagiasodott világban.

Ez átalakul szeretetté,megszokássá,rutinná....

A szerelem az, amikor a lepkék beköltöznek a gyomrodba. Átjár, bár nem akarsz foglalkozni vele.

Ami mosolyt varázsol az arcodra...

A szerelem az a tövis, melyet nem érzel, amikor beléd hatol,

de fáj, amikor kénytelen vagy kihúzni.

Hogy, mi a szerelem ?

Két lélek, egy gondolat,

két szív, egy dobbanás.

Nekem az a szerelem, hogy mindenestül a másiké a gondolatom, a figyelmem, én magam is, és fontos nekem minden rezdülése, akkor is, ha pl. fáradt és ideges, és épp utálatos velem. És ha épp nem elégíti ki az elvárásaimat, akkor nem másnál keresek olyat, ami benne nincs meg, hanem az ő pozitívumait nézem, és én próbálok meg segíteni neki, mert őt szeretem, önmagáért, és nem azért, mert vmit nyújt nekem.

Ezt tegnap este írtam egy másik topicban. Kiegészíteném azzal, hogy szerintem az igazi szerelem (mint az igazi szeretet is) azt nézi, mi a jó a másiknak, nem azt, mi a jó önmagának. Nem süketen és vakon fogadja el a másikat, hanem észreveszi a hibáit, és azokkal együtt szereti. És tudomásul veszi, hogy akármennyire szeretik és megértik egymást (jó esetben), a párja nem lesz soha tökéletes, és fog időnként kínzó hiányérzetet okozni, és nem mindig fog megérteni mindent. Azt hiszem, ha két ember nem a saját boldogságát keresi, hanem mind a kettő a másikét, abból nagyon boldog "versengés" lesz, és csak növekszik a szerelem. Csodálatos, ha nekem nem kell törődnöm a saját boldogságommal, mert tudom, hogy azzal ő törődik. Ha mindkettő a magáét keresi, vádaskodásba és elégedetlenségbe fulladhat az egész. Szóval, szerintem a másiknak adottság, a másik javának a keresése, az önzetlenség - ez a szerelem. Ha lobogás is van, az is jó, ha elmélyült szeretet, az is jó. Szoktam látni idős házaspároknál ezt az elmélyült szeretetet, aminek nem igaz, hogy nincs köze a szerelemhez. Nem tudom elhinni, hogy az igazi szerelem elmúlhat - szerintem egyszerűen más módon szerelmes két ember egymásba hosszú idő után.

Olvastam itt a Hoxán néhány ilyen hozzászólást, akik ezt mondták, huszonegynéhány éb házasság után. Ők mit szólnak ehhez? (Persze nem csak ők).

Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.

Jövőnket és boldogágunkat adni valaki kezébe.

Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.

Elfogadni sebezhetőségünket.

A szerelem olyan,mintha bevizeltél volna.

Mindenki látja rajtad,de csak te érzed a melegségét!

Amikor tetszik valaki. Nagyon tetszik. Mindenkinél jobban tetszik. Szeretem. Csak őt szeretem. Mindenkinél jobban szeretem. Imádom. Senki más nem jöhet számításba csak ő. Nélküle nem ér semmit az élet. A hibái nem számítanak. Ha átver az sem!

Irracionális dolog. Süketté és vakká tesz. Amit mond az parancs! Csodálatos, ha kölcsönös. Szerencsések azok akik egész életükben szerelmesek egymásba.

Ha évekről van szó, már nem valószínű.

Ő ezek szerint már megtette a magáét!:)