Mi a véleményed az egészségügyről? (beszélgetős fórum)
ez egy ismerősömmel történt meg nem semmi sztori amikor mesélte nem kaptam szikrát.
az apósa kórházban volt és egy idő után haza engedték. Felvekvéses volt szegény és nagyon rossz állapotban volt, de haza engedték. Az ismerősöm férjét felhívta egy nő a kórházból, hogy elvitték-e már a beteget és hogy mondja már meg, hogy mennyi pénzt adtak az ápolóknak, mert ő szabin volt és nem kapott belőle.
Na mit szóltok ehhez? Ehhez már tényleg pofátlannak kell lenni. Ez a mi egészségügyünk ilyenkor komolyan szégyellem, hogy én is egészségügyis vagyok.
Anyukám munkatársa a rendelőben halt meg , mert du.án 4 órakkor nem volt egy orvos a rendelőben aki megnézte volna.Több mint 30 percet vártak rá.A mentő meg a szomszédba van és onnan se értek át.Egy aszisztens volt ott aki meg nem tudta mit csináljon....
Egy infartusnál minden számit...minden perc!!!
Nekem a papírjaimat meg sem nézte. Akor talán rájött volna, hogy jogosan vagyok itthon. Mondtam neki, hogy elhiheti azt, hogy 26 évesen nem ez a leghőbb vágyam, hogy az utcán ne tudjak végigsétálni...
Egyébként volt utánam egy fickó, szintén felülvizsgálaton, az autóból még láttam, ahogy kijött a rendelőből, felpattant a biciklijére, és eltekert.
Borzasztó, hogy mik mennek! Hihetetlen, hogy sokszor mennyire modortalanok tudnak lenni a beteggel. Egy ideig dolgoztam TBben és egyes orvosokra rengeteg panasz volt.
Anyu is rokkantnyugdíjas, most volt felülvizsgálaton. Átadta a papírjait, és az orvos első kérdése az volt: "Csak ennyi?" Könyörgöm, papírmennyiségre mérik a betegséget?! Mondtam, hogy meg kellett volna kérdeznie az orvost, hány kiló papírtól rokkant valaki, mert akkor legközelebb annyit visz neki. :SSS
Szegény... Kitartást és jobbulást kívánok neki! Tudom, hogy milyen nehéz lehet neki ez a helyzet. Az egyik barátunknak titáncsavarok tartják a gerincoszlopát (korábbi műtét), melyek közül az egyik eltörött. Jövő év elejére kapott időpontot...
Egyébként most voltam OEP felülvozsgálaton, ahol az általuk küldött főorvos azt mondta, hogy szerinte nekem nem kellene táppénzen lennem, és egyébként sem lenne szükségem műtétre (persze, hagyjuk leállni a vesémet, úgyis kettő van), végül számonkérte rajtam, amiért nem kaptam még időpontot. Csak a háziorvosomra való tekintettel nem magyaráztam el neki, hogy hova forduljon a panaszával, illetve azt, hogy a táppénz nem ajándék, azt egyszer már kifizettem nekik...
Hát ez elég borzasztó!
Anyu múlt héten volt az ortopédián, nagyon fáj a jobb térde, alig bír meneni, sőt akkor is fáj neki, ha fekszik. Azt mondta az orvos, mindenképpen műteni kell.
A LEGKORÁBBI lehetséges időpont: 2008. február 18!!!!!! Mondta ezt 2007. július 12-én! 7 hónapot kell kibírnia úgy, hogy alig tud felállni, menni.
Elképesztő, hogy milyen esetek vannak...
Én május óta várok egy veseműtétre, és egyáltalán nem érzem magam kellemesen. Fájdalmaim vannak, nagyon borzasztó a tudat, hiszen nem egy szemölcsleszedésre várok, el kell halasztani az esküvőnket, addig húzták az időt, nem tudunk tervezni, április eleje óta 5 napot dolgoztam, a végén itthon kellett maradnom, mert rosszul lettem... Az osztály egy héttel a tervezett műtétem előtt szűnt meg, és a médiában elhangzotakkal ellentétben, NEM KAPNAK A BETEGEK ELLÁTÁST.
2 hete hallottam a következő esetet:
Ahol lakom, volt egy kismama, eredetileg budapesti, így ott is akart szülni. Csodálkozva hallottuk a leendő apuka egyik munkatársától (aki a legjobb barátaink egyike), hogy az anyukát befektetik másnap és megindítják a szülést, holott még nem érte el a kiírt időpontot.
Két nap múlva férjem találkozott ezzel a baráttal, aki elmesélte, mi is történt. Szombaton megindították a szülést, de lassan haladt, így megcsászározták az anyukát vasárnap reggel, mert délután megszűnt az osztály, és a dokija is ment el, azt hiszem külföldre.
Inkább nem írom le !
A lényeg,hogy ne legyünk betegek!!!!
Nem hiszem, hogy kioktattalak volna. Ha így is érezted, nem állt szándékomban. Pusztán igyekeztem megmutatni a másik oldalt. Te sem mondhatod magad elfogulatlannak!
A mércés megjegyzésed úgy ahogy van, nem értem, hisz pont azt írtam, hogy minden szakma képviselőjere vonatkozik, hogy ha nem megy, akkor keressen más munkát.
Ha neked ezt sikerült kivenni abból, amit írtam... akkor az nem semmi!
Próbáld már beleképzelni magad egy olyan szituációba, amikor Te egy totál idegen, számodra félelmet keltő helyzetbe kerülsz, ami ráadásul az egész életredre is kihathat! Kinek rosszabb? Az orvosnak, aki közli Veled, lehet hogy rákos vagy, de még vár rád 5 vizsgálat az eddigi 10 után, és majd eltelik még 4 hónap, mire lesz pontos diagnózis, vagy Neked, akivel most közölték 10 vizsgálat, rengeteg bizonytalan hónap után, hogy rákbeteg is lehetsz? Bizonyára az orvos sokkal rosszabbul érzi magát! Szegény!!!
Kedves Win! nem értünk egyet, de nem is kell. Légyszi ne oktass ki, elmúltam 40 és világéletemben az eü-ben dolgoztam, mindenféle területen.
Ha nem akarod egy mércével mérni az embereket, ne tedd. Szíved joga. Ha nem akarod látni az összefüggéseket, ne lásd. Tudod a Föld forog akkor is, ha te nem tudsz róla.
"Lehet szídni a dolgozókat, a betegnek mindenhez van joga, csak érdemes-e? Akkor szolgálatkészebb lesz? Vagy kedvesebb?"
Nem, de emberi gyarlóság, hogy ha valamilyen vélt vagy valós sérelem ér minket, akkor bizony szidjuk annak (vélt) okozóját. És inkább morogjon mindenki 10 percig, mint a sok visszatartott düh miatt egyszer infarktust kapjon. (Hozzáteszem, olyan foglakozásom van, hogy én is évekig naponta kaptam hideget, meleget, és sokszor voltam minden, csak nagyságos asszony nem. Tudom miről beszélek.)
Személyes tapasztalataim vannak arról a közelmúltból, hogy bizony igenis előfordul, hogy figyelmetlenek, modortalank a nővérek, ápolók, orvosok -alaptalanul. Nem mesélek konkrét esetet, mert nincs értelme.
És azt sohasem tudom elfogadni, amikor valaki arra hivatkozik, hogy ezt csinálni, ennyi pénzért ennyi felelősséggel! Nem tegnap óta van olyan helyzetben az egészségügy, amilyenben. Hosszú-hosszú évek óta tele van vele a média. Én az utóbbi időkben 90%-ban olyanokkal találkoztam a kórházakban, akik velem egykorúak (vagy még fiatalabbak).
Ha én hallottam arról, hogy mi a helyzet az eü-ben, akkor nekik is kellett róla hallani. Innentől kezdve nem vettek zsákbamacskát.
Mindenki választ egy szakmát magának valamilyen okból. Annak minden szépségével és problémájával. Ezt el kell fogadni, tudomásul kell venni, és nem a "kuncsafton" levezetni a munkánkből adódó frusztrációt (legkevésbé ok nélkül rajta levezetni!). Ha pedig nem tetszik, meg kell próbálni változtatni, más munkát keresni. Ez vonatkozik mindenkire, nem csak az eü-i dolgozókra.
Mert abban igazad van, hogy nem rosszabbak, mint bármely más szakma képviselői. De nem is jobbak! Csak jobban ki vagyunk nekik szolgáltatva. A betegségekről jóval kevesebbet tudunk, és nem is biztos hogy választhatunk, hova menjünk. Míg ha nem tetszik a Marika néni boltja, mert csúnyán nézett ránk, vagy nem volt nála elég görbe a kifli, akkor legközelebb megyünk a Kati néni boltjába.
Azt is végig kell gondolni, hogy mit érez valaki, aki az eü-re szorul. Bizonytalan, fél. Ismeretlen számára a helyzet, és önamga nem tud megoldást keresni rá, mert egyáltalán nem ért hozzá. Az emberek többsége retteg attól, hogy mit diagnosztizálnak nála, milyen kezelésre lesz szüksége, és mi lsz vele a továbbiakban (munka, család, stb.). Innentől kezdve pszichológiailag teljesen érthető, hogy alaptalan kirohanásokat intéz az épp jelen levők ellen. Ez nem menti fel a beteget sem, mert illik disztingválni, de érthető az indok. (Engem pár éve elküldtek egy csomó helyre -jelenleg ez többezer forintomba kerülne-, ahol senki nem állapított meg semmit. És nem is igazán törték össze miatta magukat. De nekem elég komoly fájdalmaim voltak. Az is érthető lett volna, ha a sokadik vizsgálat után, ami hónapokig elhúzódott, egyszer elszakad a cérna.)