Mi a rezgésszint s hogyan emelhető? (beszélgetős fórum)

Én nem mondtam hogy tanító vagyok. De gyerekkorom óta szívből érdekel a téma, figyelek, tanulok, magamtól, másoktól, az élettől. A tapasztalataim az én tapasztalataim, plusz a bennem lévő sugallatok összessége. Nem volt könnyű a múltam, megharcoltam spirituális értelemben, amiért meg kellett harcolni. És ugye ez egy folyamatos dolog, mert az ember mindig rá van kényszerítve (ha igényes magára) hogy az árral szemben haladjon. Többször figyelmeztettek hogy írjak, így ezt megfogadom, bár sokszor nincs kedvem.

Amit összetákolok, azt egy nagyon erős kapcsolat határozza meg, így nagyjából tudom, honnan meríthetem az erőt. Én megtapasztaltam a szeretetet és az örörmöt, van viszonyítási alapom. Az, hogy ezt a kor próbálja elnyomni bennem, arról nem csak én tehetek.

Olvasgattam a hozzászólásaidat. Több fórumot is átfutottam pl. a „Rezgésszintemelés? Segítsünk egymásnak!” címűt is.

Eltévedtél jóember! Na, nem a Hoxán, hanem az élet nevű játék kanyargós útvesztőjében. :DDD

Figyi!

Ha nem tudsz lemondani arról, hogy felemelt mutatóujjal iskoláztasd könyvekből összetákolt álbölcseleteiddel a fórumolvasókat,

ha nem tudsz lemondani örömökben sivár életedből fakadó kötekedő stílusodról,

ha nem vagy képes elhagyni öntelt, mindenkit kioktató megnyilvánulásaidat,

ha nem tudsz lemondani arról, hogy minden egyes spiri bejegyzésed után elélvezz,

ha nem tudsz lemondani az önmagadat csodáló egódról,

akkor ne papolj a lemondásról és az önfeladásról!

Ne papolj a valódi örömről!

Sőt, egyáltalán ne papolj semmiről! :)

Észre kell venned magad, hogy ha félúton kikiabálsz az út szélén pihenőkre, csak önmagadat teszed nevetségessé! Ezzel azt ismered be, hogy még nem jöttél rá alapösszefüggésekre. Ha pedig nincsenek ilyen irányú tapasztalataid, kérlek, ne hivatkozz rájuk!

Azzal meg, hogy spiri olvasmányaidból összeollózott zavaros gondolataidat rátukmálod olyan fórumok olvasóira, akik egészen más megtapasztalásokat keresnek ott, nem okozol örömet!

Egy kicsit sem.

Nem emeled a rezgésszintjüket, mert nem is gondolsz arra, hogy ezt tedd velük. Egyszerűen csak a megmondó ember szerepében tetszelegsz. Csak a saját egód a fontos. Miközben más egóját megszólod és becsmérled, a sajátodat az egekbe emeled. Ez így együtt már nem is nevetséges, hanem szánalomra méltó.

Léciléci! Ne gondod már, hogy lapos okfejtéseidre rajtad kívül bárki is kíváncsi lehet, hogy tudálékos monológjaiddal bárkin is segíteni fogsz! Szerintem nem vagy te olyan ostoba, hogy elhidd, ez a szeretetlen nyomulás örömforrásul szolgálhat bárki emberfiának, lányának.

Még nagyon sokat kell tanulnod, még többet tapasztalnod, hogy tanítóként nyilvánulj meg!

Azt javaslom, csak hallgass és figyelj!

Hallgass és tanulj!

Dobd ki a szemetet az agyadból és töltsd meg a szívedet szeretettel!

Légy üres és nyitott!

Légy szerény és kérdezz olyanokat, akik többet tudnak nálad!

Hagyd, hogy elérjen a tudás és a valódi életöröm!

Mert ezt szeretnéd, értem én.

De még nem vagy ott!

Hát, figyelj...

Ez kicsit fura dolog...

Már eleve, ha valaki káros szenvedélyekkel él, az azt jelenti hogy a benne lévő negativitás fordul a saját élő szervezete ellen. És ezek kicsit sem emelik a rezgést. Sőt. A lélek és az aura mocskolódik.

Tegyük fel, hogy az öröm rezgésszintemelő. Oké.

De a valódi öröm önmagunk megbecsüléséből származik.

És ide nem tartozik a test bármilynemű izgatása, pusztítása. Hiszen az a lélek temploma, tehát a lélekre is hat. Oda-vissza. Ördögi kör.

Pont az akaraterőddel töröd meg a szenvedélyeid hatalmát, a lemondással. Mert a szenvedély nagyon erős és az egy jóval durvább, állatiasabb szint.

Mellesleg az alkohol lehet hogy örömet ad, de kinyírja a szellemet, az istenhez vezető utat. A lélekben lévő impulzusokat erősíti fel (tudatalatti). Tehát az egót oldja, a szellemet köti.

A kábszer ugyanez, csak még nagyobb kapukat nyit meg.

A dohányzás pedig a "halálos lélegzet". Neked is árt, meg a környezetednek is.

Ily módon sérti a "szeresd felebarátodat mint tenmagad" elvét.

Ha valakinek ez okoz örömet, az lehet, de még mindig az önzőség és a tisztátalanság motiválja.

(Valakinek a rombolás okoz örömet.)

Egy biztos. A káros szenvedélyekkel élő emberek még túlzottan racionálisak, tudattalanul ellenállnak a spiritualitásnak, és ezek a pótcselekvések válnak az ő "spirituális" tevékenységeikké. Valahol érthető, hisz már egy pohár bor is oldja a racionális féltekét. A gond az, hogy ezek torz, degenerált módszerek. Valláspótlékok. Szeretetpótlékok.

Elsősorban önmagunk szeretetének pótlékai.

(Számos megfigyelésem volt a témában, és magam is tapasztaltam ezt-azt.)

Nagyon jó ez a kérdés!

Nem is tudom direktben megválaszolni, mert nem ismerlek téged. A hoxás válaszaid csak egy nagyon pici részedet világítják meg.

De könnyen rájöhetsz magad is, hogy miként jöjj tisztába egy-egy szokásodat illetően.

Tedd fel magadban azt a kérdést, hogy mennyire hiszel a dohányzásellenes kampányokban hirdetett tudományos érveknek, amelyek az egészségkárosító hatásokat támasztják alá?

Mennyire tudott megingatni e szokásodban az ismerősöd, aki szerint ez akarathiány?

Semennyire sem tudtak ezek kizökkenteni és számodra továbbra is felhőtlen örömöt okoz ez a szokás?

Akkor azt mondom, azok táborát erősítheted, akik kilencven évesen is örömmel eregetik a füstöt, még sincs diagnosztizálható változás a szervezetükben.

Ha az a kisördög ott motoszkál benned, akkor érdemes elgondolkodnod, hogy merre indulj tovább. Tovább csökkented-e a napi mennyiséget addig, amíg a teljes biztonságot nem érzed magadban, vagy azt a kisördögöt űzöd el magadból?

Nem tudom, mondd meg te! :)

Ám mégis marad itt valami, amit illik figyelembe venni. Lényeges szempont, hogy az a tevékenység, amely örömet okoz a gazdájának, milyen módon hat az ÉLŐ környezetére (növények, állatok, emberek). Mert ha olyan dologról van szó, amely alkalmas arra, hogy bizonyos egyensúlyi állapotokat borítson fel, akkor az bizton visszahat a tevékenység művelőjére is. Ezáltal még egy elmebajjal sújtott sorozatgyilkos sem tudja valódi teremtésre fordítani a tevékenységéből fakadó örömét. Ugyanis szélsőséges módon eltávolodik az Élet alaprezgésétől és a Halál alaprezgése felé mozdul el. Ez sokkal kisebb fajsúlyú dolgokra is igaz. Pl. ha egy dohányos ember rendszeresen dohányzik nemdohányzók között, az általa átélt öröm nem lehet teljes. Akkor sem, ha ő maga ebben a hiszemben él, mert a tevékenysége disszonáns rezgéseket kelt abban a környezetben. Márpedig ez is egy elmozdulás az Élet alaprezgésétől. Akkor is, ha csak kismértékű.

Ha a rezgésszint emelés mikéntjét tanulmányozzuk (példának mosolyt, simogatást és a jó szót hoztam fel, de mindenki tudna még hozni bőven lehetőségeket a jó érzés megteremtésére) könnyen belátható, hogy azok egyszerre lesznek hatással az ember alapvető energiaformájára. Ugyanis hatni fog annak terjedési sebességére (frekvencia) és intenzítására (amplitúdó) is.

Természetesen egy átlagembernek, de igazándiból egy tudósnak sem szükséges frekvenciákban és amplitúdókban gondolkodnia, ha rezgésszintemelést szeretne elérni. Annál is inkább, mert az emberi lény energiaformája valamivel bonyolultabb, többfázisú skaláris minta, mint a megszokott Herz-típusú hullámok.

Bőven elég mindenkinek megtalálnia a saját gumicicáját, hogy mitől indul be a jó érzéseket termelő gépezete. Ha pedig megtalálta, akkor nagy rendszerességgel kell foglalkoznia ezekkel a dolgokkal. Legalább is erősen javallott. Hiszen a saját életének minősége múlik ezen.

Jókat írtok.

A plejádok tanításai című könyvben olvastam, hogy a rezgésszint emelése a Fény magunkba fogadása által történik. Később elmagyarázta, hogy a Fény a tudást jelenti. Elsőre butaságnak tűnt, de mind többet gondolkodtam rajta, annál inkább még logikussá is vált. A tudás ugye hatalom, de ha félretesszük eme megállapítást és úgy nézzük, hogy a tudás által "szűklátókörűségünk" kitárul, megértjük a világot és elkezdjük szeretni azt. Megértjük, mi miért történik, hogyan vált azzá, ami.

A másik, amit megfigyeltem, hogy mindinkább emelkedünk, annál több odacsapás jön, s nem azért, mert várod, hanem azért, mert annak tanítása ráébreszt valamire...(s az odacsapás mellett jönnek a gyönyörűségteljes örömök is, hogy érezzed, nem vagy egyedül, segítenek). Ráébreszt arra, hogy merrefelé mégy, le vagy fel, fejlődsz vagy visszafejlődsz, hagyod az egót uralkodni vagy sem. Ezek nagyon nehéz folyamatok azoknak, akiknek az egójuk nagyon domináns...és a legnehezebb, mikor a környezet marad azon a szinten, ahonnan te elindultál már korábban. Nem haladnak veled; örök konfliktusforrás, melybe nem szabad beleragadni, mintha a világ vagy az a környezet rossz lenne, holott csak nem értik a Fényt s nem is próbálják megélni azt.

Én most ezeket tapasztalom és kihátrálhatnék, nade akkor mit tanulnék meg ebből? Márpedig tanítás van ebben bőven, önmagam tanítása, vajon a szeretet általi törvény vagy az egóm lesz erősebb...

És mit emelünk a rezgésen?

Az amplitúdót vagy a frekvenciát?

"...egy kicsit sem mindegy, hogy az az ember, aki ilyen-olyan módon hatni tud a saját világára, milyen lelki és mentális rezgésszinten van. Pontosan ezért lehet fontos a saját lelkünk rezgésszintjének emelése, a tudatosságunk növelése."

Erről van szó. Vagyis azok a bizonyos ránk jellemző alaprezgések, amelyeket a gondolatainkkal és a hozzájuk kapcsolt érzéseinkkel állítunk elő, igen markánsan hatnak arra a parányi világra, amelyből a mi fizikai világunk, a közvetlen környezetünk is felépül.

Márpedig az az ember is hat erre a parányi világra, aki nem hisz benne, vagy semmit sem tud a létezéséről. Hiszen minden pillanatban van valamilyen gondolatunk, véleményünk és érzésünk azzal kapcsolatban, ami éppen elénk kerül.

Így aztán, ha azt gondolod és érzed, hogy ez egy nehezen élhető világ, vagy ország, akkor számodra azt is fogják mutatni a körülötted lévő történések és a veled megtörténő események, hogy neked IGAZAD VAN.

Mindig a gondolataid és érzéseid szelektálják meg számodra azt a kis szűk világot, amelyben ténylegesen benne élsz.

Van ennek azért egy pozitív olvasata is. Csak meg kell fordítani alattunk a lovat.

Ha valaki tudatosan egyre többször keresi a felemelő, jó érzéseket okozó helyzeteket, és ezzel egyidőben egyre kevesebbszer fordul azokhoz az élményekhez, amelyek eddig lehúzták, akkor könnyen megeshet, hogy a világ egyre többször mutatja meg neki a vidámabb arcát.

Márpedig ha azt mondod, hogy ez nem lehetetlen és egyre inkább egy boldogabb világgal, élhetőbb országgal találkozol nap mint nap, akkor is IGAZAD VAN.

Tapasztalatból mondom, hogy tényleg nem kell hozzá sok.

Nos, a fizikai értelemben vett rezgéshez is rengeteg köze van. Az atomfizika és a kvantumfizika 100 éves története és fejlődése során tudományosan bebizonyított ténnyé vált, hogy az anyagi világot alkotó atomi részecskék maguk is rezgések. Márpedig nem csak a körülöttünk lévő természet és bennünket körülvevő tárgyak épülnek fel ezekből az atomi részecskékből, hanem többek között a mi testünk is.

A 80-as évek óta végzett tudományos kutatások pedig még arra is rámutattak, hogy az ember tudatával, a figyelmével nem kis mértékben hat az atom alatti világ részecskéire. Ezzel együtt pedig a saját környezetére, de az egész világra is. Persze egy kicsit sem mindegy, hogy az az ember, aki ilyen-olyan módon hatni tud a saját világára, milyen lelki és mentális rezgésszinten van. Pontosan ezért lehet fontos a saját lelkünk rezgésszintjének emelése, a tudatosságunk növelése.

Ez pedig csak első olvasásra tűnik nehéznek. Minden olyan történés, esemény, ami számodra boldogságot hoz, minden olyan dolog, ami téged jó érzéssel tölt el ebben az életben, az rezgésszint emelő. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Elsőre egy mosoly, egy simogatás, egy jó szó is megteszi. :))

Megkapod a gaz-villany-telefonszamlat.

A hatas garantalt. :D

"Beszélgetőshow" azoknak, akiket mélyebben is érdekel a téma.

Nem én viszem a topicot, csak elindítom, mert érdekel mások véleménye is erről.