Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Mert te ezt tetted velem... fórum

Mert te ezt tetted velem... (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő cikkhez nyílt: Mert te ezt tetted velem...

24. 61e75fb84c (válaszként erre: 1. - Lexy11666)
2017. júl. 12. 10:48

Kedves Lexy!

Elhiszem, h fáj..de!! Már a cím is egy felelősséghárítás, egy gyermeki hang...."Ő(!!) tette ezt velem"....ne haragudj ez nem felnőtt gondolkodás. Biztos te is felelős vagy abban ami történt.Tudom, h most nehéz tisztán látni a haragtól. De csak úgy leszel belül szabad ha felismered az egésznek az okát és nem hárítasz kifelé. Tényleg segítségképpen írtam és ne haragudj rám miatta de annyira megakasztó volt a cím és árulkodó egy gyermeki lélekről, h muszáj volt reagálnom. Nagyon sok segítő van, szakember akihez fordulhatsz! Hidd el megéri!

23. a6b039cd8a (válaszként erre: 22. - Lexy11666)
2015. jún. 25. 14:36

Kedves Lexy!

Ha mindig a múltba tekintgetsz vissza, és ott keresed a hibát, saját magaddal tolsz ki. Változtatni nem tudsz, éld a SAJÁT életedet.

Én apa és anya nélkül nőttem fel, 16 évesen már dolgoztam, eltartottam magam, munka mellett tanultam, és a mai eszemmel is azt gondolom, én így vagyok teljes egész. Meg tudtam csinálni egyedül, nem züllöttem el, erős vagyok, és bármit kibírok az életben.

Természetesen voltak helyzetek, amikor nagy szükségem lett volna a szüleimre, de mivel nem voltak... megoldódott másképp. Ma már saját családom van, velük foglalkozom, nem a soha nem létező anyámmal-apámmal.

Ez a te sorsod, a mi sorsunk. Ha nem tudod elfogadni, az egész életedre kihat, és mindig a sebeidet fogod nyalogatni. Ami nincs, az nincs, ezen már kár rágódni. Gondolj arra, hogy nincs olyan ember a Földön, akinek ne lennének lelki defektjei. Rengeteg a beteg ember, akinek keze-lába hiányzik, az olyan szülő, aki beteg gyermeket nevel, aki sorra temeti el a férjét-feleségét, szüleit, gyermekét....

Még egy fontos dolog, amit le akartam írni neked: én is szociális területen dolgozom, nekünk duplán, sőt triplán erősnek kell lennünk, mert más emberek gondját-baját is a vállunkon kell hordoznunk. Gyenge lelkületű ember nem való erre a pályára.

Remélem, helyre tudsz jönni, és megtalálod a helyed a Világban, ehhez sok sikert kívánok. J.

2015. jún. 25. 11:46

Sziasztok! =)


Köszönöm a sok hozzászólást.

A kritika is egy vélemény, én elfogadom. Mindannyian mások vagyunk, máshogy fejezzük ki a véleményünket, ki a saját habitusának megfelelően. Köszönöm Kivisnek, hogy kiállt mellettem, igaza van nem ismertek. Viszont Krisz42 írása nem bánt, igazából, vannak benne igazságok, főleg az utolsó mondata.

Reagálva rá. Mint írtam az elején, én az írásban találtam meg önmagam. Van egy blogom is, és nagyon sok témáról írtam már. Ez a cikkem, egy indulati leírás, az adott pillanathoz tartozó érzelmeimet vetettem papírra. (Igen igaz történet.) Igen, keserű, és lehet lehúzó. De ezt éreztem, és kiírtam magamból. Mint írtam is benne "Tudom ez pesszimizmus". (Egyébként nem vagyok pesszimista, inkább realista hozzáállás jellemez.) De, ez még nem azt jelenti, hogy életem minden egyes pillanatát e szerint élem. Persze előjönnek a sérelmeim egy-egy csalódás után, de amint lehiggadok tisztábban látok és járom tovább az utamat. És nem "hisztizni" akartam, nem sajnáltatni magam, egyszerűen csak leírtam, ami jött. És örülök, hogy így tettem.

A hibákról... Nem csak másokban keresem a hibákat. Nekem is vannak bőven! Mint mindenkinek. Az éremnek mindig két oldala van, soha sincsen egy hibás..., ki jobban, ki kevésbé az.

Azt pedig, hogy mennyi önzetlen szeretet tudok nyújtani másoknak, szerintem ebből a cikkből nem igazán lehet meghatározni. Kicsit talán túl sokat is, éppen ezért tanulok szociális gondozó/ápolónak. Mert szeretek adni.

Az elengedésben igazad van, számomra ez nehéz feladat. Persze, ez nem abban nyilvánul meg, hogy lekötözöm a partnerem, és nem engedem lelépni. =) Hagyom elmenni, elfogadom, hogy elmegy. Csak belül, lelkileg nehezebb elengednem dolgokat, mint másoknak. Lassabban dolgozom fel, de azért fejlődőképes vagyok, és igyekszem minél többet tanulni az életben.

2015. jún. 24. 22:41
Túlreagáltam, nem kellett volna beleszólnom. Aki internetre ír, vállalja, hogy bárki bármit hozzászólhat és az ő dolga, hogy mit érez, gondol ezzel kapcsolatban. Mintahogy az enyém, hogy mit érzek és gondolok egy hozzászólással kapcsolatban, és ezt nem kellett volna leírnom, mert nem is ide tartozik. A hozzászólásokról majd véleményt alkot az, aki a véleményeket kérte. Elnézést!
20. Chiron (válaszként erre: 18. - D61a69cffd)
2015. jún. 24. 22:37
Ha nincs senki aki konkrétan és amúgy értelmesen, felnőtt módón -csakhogy ne az írjam,. hogy keményen megmondja, felnyissa az ember szemét, akkor nem lehet elmozdulni, tovább fejlődni. Ha mindenki sajnálgat, simogat - akkor az illető nem tud majd kimozdulni az önsajnálatból, a lelki nyomorból! Miért gondolod, hogy lekezelő volt? Én is elolvastam nekem nem volt az - talán mert értettem miről írt! Lehet ehhez is fel kell nőni. Egyébként meg olvassuk a szöveget- nem hallod a hangsúlyt így nem is lehet egyértelműen kijelenteni hogy sértő vagy kioktató volt-e! Mindenki azt "hallja" olvassa ki belőle- amilyen ember ő maga, vagy amennyire érti azt, hogy miről van szó! Egyébként a "kritika" miatt nem haragudni kell - hanem elgondolkodni rajta és változtatni ha van alapja. A te hozzászólásod sem hiányolja a kioktatást - na meg azt sem, hogy mellesleg közlöd, hogy te mennyire kifinomult modorral vagy megáldva. Ehhez képest totál ellentmondás a hozzászólásod tartalma. Én meg ezt gondolom!
19. a6b039cd8a (válaszként erre: 16. - D61a69cffd)
2015. jún. 24. 22:28
Bocsànat, hogy beleszólok, de ebben semmi bunkóság nem volt. Saját magunkban hordozzuk a boldogság vagy a boldogtalanság lehetőségét, ha gond van, és másban keressük a hibát, az nem más, mint játszma.
2015. jún. 24. 21:12
Kedves tádámmm, te úgy látod, én meg nem. Fogalmam sincs mennyi ennek a történetnek a valóságalapja. Lehet semmi, lehet kicsi, lehet sok. De Felnőttként ismeretlenül nem beszélek senkivel ilyen lekezelően, még egy gyerekkel sem. Én meg ezt gondolom.
2015. jún. 24. 20:23
Kedves kivis..! Krisz42 hozzászólásában még csak nyers sem volt, nem hogy bunkó. Nem kioktatta, csak FELNŐTTként írt neki.
16. d61a69cffd (válaszként erre: 15. - Krisz42)
2015. jún. 24. 20:16
Hogy lehet ismeretlenül valakinek ennyire bunkó stílusban írni? Milyen jogod írod neki, hogy hisztizik? Milyen jogon írod neki, hogy az a baja, hogy nem magában keresi a hibát? Milyen jogon oktatsz ki bárkit "nagy okosan", úgyhogy nem ismered. Vagy igen? Ismered őt? Én nem, de akkor is azt gondolom, hogy ez egy undorító hsz. volt, sztem.
2015. jún. 24. 19:21
Valaki már leírta,hogy szinte mindannyian hordozunk sebeket,mégsem hisztizünk.Ráadásul felületes kapcsolatokban vegetálsz és nem magadban keresed a hibát,mikor meg igazán szerelmes sem tudsz lenni.Az élethez,kapcsolathoz való hozzáállásod nagyon groteszk,talán tanulj meg előbb önzetlenül adni-erzelmileg is-és ha majd nem úgy élsz,mint egy hisztis gyerek,mert úgy gondolod neked nem ez jár,akkor talán nem fogsz annyit csalódni és megérted,hogy milyen az igazi szerelem:ha tényleg szeretsz,akkor képes vagy elengedni is,mert nem magadat szereted,hanem a másikat és a kettőt nem kevered és nem is àllítod fontossági sorrendbe,hanem külön kezeled.Te egyedül is egy egész vagy,ha majd ezt érzed,akkor kereshetsz párt magadnak.
2015. jún. 22. 20:52
Engem kiskoromba elhagyott az apàm..most 32évesen felbukkant..rosszkor mert padlon voltam..elege volt a panaszkodàsombol és megint egyedül hagyott..a férjem ugyszintén..szoval az ember higgyen a férfiakba és ne mondja azt mind ugyanaz..ilyenkor jön a magunkat okoljuk mert ok gyerekként elhagyott de most??most lett volna a legnagyobb szükségem egy férfi tàmogatàsàra,de cserbenhagyott megint..
13. Blaha Lujza (válaszként erre: 11. - Nikice)
2015. jún. 22. 20:43

Like! :)

Hajrá Lexy! Én is azt mondom, ha egyedül nem megy, bátran kérd szakember segítségét! Nagyon sokan dicsérik a kineziológiát, mert a tested izmai csak az igazat tudják mondani, ezért minden felszínre kerül...

12. syria (válaszként erre: 1. - Lexy11666)
2015. jún. 22. 16:57

A történeted nagyon szomorú, és sajnos nem vagy vele egyedül.

De: te nem tehetsz arról, hogy olyan apa jutott, amilyen. Arról viszont tehetnél, hogy ha már keserű volt a gyermekkorod, a felnőtt életed ne legyen az.

Egy apának alkalmatlan lény miatt botorság minden férfiban az ősellenséget látni. Tényleg eltökélted, hogy boldogtalanságba hajszolod magadat?

11. Nikice
2015. jún. 22. 16:43
Kedves Lexy! A legtöbb ember hoz otthonról sebet, ki kisebbet, ki nagyobbat (mindenkinek a sajátja fáj), sokszor olyanokat, amik nem is tudatosulnak. Megértem, hogy jelenlegi életedre nagy hatással van, amit gyermekként átéltél, vagy éppen apa hiányában nem élhettél át, azonban most, hogy kiírtad magadból, ideje lenne előre nézni. Illetve nem is annyira előre, hanem a jelenben élned. Meg kell bocsájtanod apádnak, és elengedni a múltadat. Nem azért, mert ő "megérdemli", hanem mert te megérdemled. Ha itt százan elmondjuk, mennyire igazad van, hogy így érzel, az sem visz előrébb, csak az, ha leteszed a terhed. Akár külső segítséggel, hogy olyan életet élhess, amit szeretnél. Jelen pillanatban nem apukád teszi tönkre az életedet, hanem sajnos Te. Nem okollak, kérlek, félre ne értsd, de nem igazán van esélyed normális életre, ha egy rögzült viselkedés miatt elutasítasz minden érzelmet. A tudatalattid jelen pillanatban azon dolgozik, hogy bebizonyítsa neked, minden férfi gazember, hiszen erre rendezkedett be. És jó eséllyel vállon veregetheted magad, hogy "na ugye megmondtam", ha nem próbálsz új irányt adni az életednek. Igazad lesz ugyan, de megfosztod az esélytől is magad, hogy más boldoggá tegyen, és mást boldoggá tegyél. Nem érdemli meg az a szuper srác, aki pedig csak Rád vár :)
10. a6b039cd8a (válaszként erre: 4. - Tádámmm)
2015. jún. 22. 00:01
Ahogy mondod....
2015. jún. 22. 00:00
Az írásod nagyon "lehúzó", de most nem is ezért írok. Csak egy tanács. Az életben soha ne mást okolj a sikertelenségeidért. Millióan vagyunk, akik apa-anya minta nélkül nőttünk fel, és mégis ember lett belőlünk. Szedd össze magad, ami történt, megtörtént, ezen változtatni már nem tudsz. Sose siránkozz, ne lássa rajtad senki, hogy gyenge vagy.
2015. jún. 21. 18:22
Miért gondolod, hogy ezt az apád tette veled és nem te?
2015. jún. 21. 18:15
Sajnálom, hogy ez történt veled - de az, hogy gyűlölöd nem oldja meg a problémádat. Merthogy ez probléma - nem tudsz továbblépni! Az, hogy elhagyott az apád, az elsősorban őt minősíti és nem téged - ha amúgy sem "apaanyagból" van gyúrva, akkor úgy is felfoghatnád, hogy nyertél azzal, hogy nem mérgezte az életedet nap, mint nap! Mindenkinek vannak sebei melyeket a szüleitől kap valamilyen formában - még a legjobban működő családban is! Egyet tehetsz, megbocsájtod neki, hogy az "apád", megbocsájtod magadnak, hogy ezért gyűlölöd - és továbblépsz! Ha továbbra is cipeled magaddal a gyülöletet - minden kapcsolatodat megmérgezed majd -így vagy úgy... Ha nem megy egydül, kérd szakember segítségét! Ez csak az én véleményem, szerintem...
2015. jún. 21. 17:52

Jó. Akkor vedd úgy, hogy kiírtad magadból, és lépj tovább.

Innen szép nyerni :)

5. Lexy11666 (válaszként erre: 4. - Tádámmm)
2015. jún. 21. 16:51

Teljesen igazad van. =)

Nem is szeretnék senkit sem beskatulyázni emiatt, sem a jelenben, sem a jövőben.

Ez egy indulati leírás volt. És tudom, hogy rajtam áll a döntés. Igazából ezek a dolgok, az elhagyás, leginkább akkor jönnek elő, ha újabb negatív tapasztalat ér... ( A vér szerinti apámat soha sem láttam még, lemondott rólam. Anyukám második férje, aki örökbe fogadott, ő is elment, amikor még kicsi voltam... ) De ők a rossz példák. Nem ő általuk szeretném élni az életemet, csak nehezen bízom meg az emberekben.

Amúgy vicces, sokszor láttam már ezt a filmet, de magamra még soha nem fordítottam át, ezt a mondatot. =)

2015. jún. 21. 16:22

Nézd meg a Lagzi randi című filmet. Abban mondja a pasi (Dermot Mulroney), hogy a nő, akkor szenved a kapcsolataiban, ha SZENVEDNI AKAR bennük. Akkor csalódik a férfiakban, ha CSALÓDNI AKAR bennük.


Te mit akarsz? Dönteni, ahogy felnőtt emberek szoktak, vagy okolni valakit, ahogy a gyerekek szokták..?

Okolhatsz valakit a problémáidért, dönthetsz így is, és tovább is léphetsz, és élheted a saját életedet a SAJÁT DÖNTÉSEIDDEL!


Nekem sem volt apám, nem is ismertem, és az anyám barátai is rossz példák voltak. De én ÚGY DÖNTÖTTEM, HOGY EZT AZ EGY ÉLETEMET NEM AZOKRA PAZARLOM, AKIK ELHAGYTAK, VAGY ÁTVERTEK. Akár engem, akár az anyámat.


Szóval..? Okolsz, vagy döntesz?

2015. jún. 21. 13:41

Szia!

Ha igaz a történet,csak annyit fűznék hozzá,hogy gyűlöld bátran!DE!!Nem minden férfi ilyen féreg!

Engem is elhagyott az apám,tudom mit érzel,de engem már nem érdekel!Sőt,jókat tudok vigyorogni amikor azt látom egy-egy látogatásakor hogy szenved,mert nem láthatja úgy az unokáját ahogy egy igazi nagypapa láthatja!Éreztetem vele és el is mondtam Neki,hogy tönkretette a gyerekkorom,hogy az önbizalmam lerombolta!

De Én nem hagyom,hogy a további életemet is megbélyegezze az,hogy lelépett!

2015. jún. 21. 09:21

Szia!


Érdekes és egyben szomorú történetet mutattál be.

Gondolom megtörtént veled...

A magam részéről az érem azt az oldalát ismerem, ahol ott az apa, de csak egy sejtet adott a gyerekeihez. Tehát hiába élt velünk - már amikor nem kalandozó hadjraton volt a nők után- mégsem volt sem férj, sem apa. Csak egy önző lény, aki önmagán kívül másra nem gondol. Írhatnék sok mident, de nem teszem. Nem sajnáltatom magam azért ami volt. Volt, elmúlt, az ember pedig újra és újra fel kell hogy álljon.

Azt nem tudhatod, mi lett volna ha a tiéd veletek marad. Biztosan rengetegszer lejátszottad ezt a menetet fejben, válasz pedig nincs.

A felhők mögül mindig előbujik a nap, csak el kell hinned. :)

Sok hitet, szerencsét, boldogságot kívánok!

2015. jún. 21. 09:08
Az írásban megtaláltam önmagam. Eddigi életem során is mindig írtam, csak fejben... Majd papírra vetettem. Ki tudja? Talán egyszer majd sikeres lehetek benne. Remélem! =)
Addig is, kiválasztottam egyet a sok közül, amit most megosztok veletek. =)

Ugrás a teljes cikkre: Mert te ezt tetted velem...

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook