Mennyiben változott meg az életed az esküvő után? (beszélgetős fórum)

Akkor leírom, mi változott meg:

Még szorosabbak érzem a kapcsolatunkat. Egy egyégnek, egy csapatnak.

Két és fél éve élünk együtt, közösen neveljük a nagyobbik fiamat az első házasságomból.

Szóval, ez már olyan, mintha házasok lennénk.

Akkor 24.-én meglesz a ceremónia, hazamegyünk, kialusszuk magunkat és minden megy tovább, mint eddig...vagy....?

Szerencsére még nem került szóba nálunk a házassági szerződés, én biztosan kellemetlenül érezném magam. Az előző házasságomban nem volt, és mivel menekültem, mindent otthagytam.

A párom sem vagyonos, sőt, amikor összekerültünk, egy csomó adóssága volt, amit azóta kifizetett. Most stabil az anyagi helyzetünk, de csak mert mind a ketten viszonylag jól keresünk.

Ami szerintem az anyósomék részéről lehet zavaró, hogy Nekik bizony van egy cégük, egy tradícionális, húsz éve üzemelő fagyizójuk. Ingatlanok és egyebek.

A környezetemben látott gyakorlat alapján de. Azon nem kell osztozkodni, de keményen kell bizonyítani, hogy az házasság előtti. Kell adásvételi, pl. lakásról, autóról, ilyenekről..

A szerződés gondolom olyanoknál érdekes, ahol komoly cég, vállalat van. Akkor is, ha mindkét félnek van, meg akkor is, ha közösen akarnak benne dolgozni. Pont azt is rögzítheti, mi volt meg, hogy ne lehessen vita azon, hogy mennyi volt aztán a közösen szerzett vagyon..

Sajna ebben nagy gyakorlatom nincs, utoljára dédapámnak volt gyára, de azt sajna elvesztette, mert odébment a határ egy párszáz kilométert.. Evvan.

Nem akarlak megbántani, de ez egyszerűen nem igaz, csak jól hangzik, és olyan hihető, hiszen csak úgy lehet megismerni...

Engem nem ért nagy meglepetés, ami meg új volt, ahhoz meg jólesett alkalmazkodni. Ma a válások aránya ha jól tudom 54%, és akkor még nem vettük az "együttéléseket". Ezeknek a 90%-a tuti együtt élt házasság előtt is..

Egyébként én is sokat voltam a férjeméknél, 7 évig jártunk előtte, tehát azért nem egy jamaikaiba bolondultam bele a neten át..

És mégse jók a házasságot.. Tehát nem igaz, hogy ez valamit is kiküszöbölne, sőt, pont azt rombolja le előre, amiben a házasság más lehetne, amitől egy új, izgalmas feladat, kihívás, határ lehetne. Előtte kell energiát fektetni a tényleges megismerésbe, és nem csak élni a napokat egymás után. Az nem megismerés, hanem vegetálás.

Tudom, hogy ez ma nem divatos vélemény, de hiába a divat, ha mégse mennek a házasságok... Nem igazolta önmagát az előre lakva megismerés elmélet. Még akkor se, ha vannak, akiknél bajt sem okozott. Csak sajnos kevesen vannak. Örülj, hogy Te közéjük tartozol.

Én azt már nem tudhatom, hála az égnek. Egyszer került témába, és akkor a férjem mondta, hogy ez így van, ő így tudja, én meg sehogy nem tudtam, és így nyugtáztam.

Különben nem az zavarna, hogy kötni akar ilyet, de gondolj bele, rózsaszín ködben vagy, két nap múlva esküvő, ő meg jönne azzal, hogy majd, ha elválunk...lelombozó.

Emígy lehet, hogy hasznos annak, akinél nagy különbségek forognak fenn.

kolléganőm példájából mondom, nem is hülyeség az a szerződés.

Mikor férjhez ment, a lány szülei vettek egy házat a fiataloknak.

Több év házasság után, a férje elvált és vitte a ház felét, mondván az őt megilleti.

Pedig a szülők keresték meg a rá valót :(

A ceremónia jel, határ, amikre az embernek szüksége van. Nem azért "kell" a nagy ceremónia, hogy lássák, hanem hogy belőled, a te (ti) érzéseitekből, életetek fordulópontjából kifejezzen valamit.

Nekem 8 éve volt az esküvőm, rendes, fehérruhás, rokonokkal, de azért egyszerű. Mi talán sohase mosolyogtunk olyan cinkosan egymásra a férjemmel, mint akkor, nekünk nagyon-nagy élmény volt, és tényleg határ. Már régóta ismertük egymást, de nem éltünk együtt. Nagyon jó, hogy nem. Mert így tudott a határ határ lenni, így lettem lányból asszony, azzal együtt, hogy már én is 6 hónapos terhes voltam az esküvőn..

Hát, ha ezúttal jól válsztottál, és megkapod a megfelelő inpulzust az embertől, akkor talán téged is meg fog valami érinteni, legalábbis remélem, és kívánom..

szerintem meg nem...

a házassági szerződés(véleményem szerint) igenis hasznos dolog, az élet kiszámíthatatlan. Pl a mi esetünkben, a férjem sokkal többet hozott anyagilag a házasságba és előtte nem, de utána szinte mindenről kötöttünk szerződést, ugyanis amihez a szülei adtak pénz ahhoz nekem mi közöm? semmi....és válás alkalmaval sok vitát meg lehet vele spórolni. Amúgy én sem örülnék, ha a annak a felét, amit a szüleim vagy én kerestem volna egyedül, azt egy "valaki", akitől elváltam elvinné...mi köze hozzá? semmi. Amíg viszont együtt vagyunk nincs ebből semmi feszültség, intelligencia kérdése, nem megsértődés kérdése...szerintem

Házassági szerződést azok kötnek, akiknek van eszük.....meg vagyonuk.

Én biztos kötnék, ha férjhez mennék. De nem fogok.