Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Nekem is meghaltak a szüleim és a gyerekem Angliában van!Értelmetlen volt így igaz,de erőt vettem és új értelmet adtam nekem:-)
Most az a célom,hogy kijussak a gyerekhez és amikor hazajön annyi pénzt gyűjtsek,hogy csodás hetet varázsoljak neki!
Szüleim halálából nem profitáltam és nem is fogadtam el így van még mit megbeszélnem magammal!
Szerintem ez nagyon negatív hozzáállás!
Mert, ez az élet rendje! Értelmet meg mindenki maga adhat az életének, ha akar.
Én például végre a hobbijaimmal sokkal többet foglalkozhatok, mióta a gyerekeink elköltöztek. Több a szabadidőnk, és az unokáinkra is marad idő.
Nem lehet mindig azon töprengeni, ami már elmúlt.
Én is átmentem rajt, amikor a nagylányom kirepült. Itt sírtam a fórumon, még másik nicken. Majd belehaltam. 1,5 év volt a gyász időszaka, aztán 1,5 év amíg újra építettem az életem, és utána hopp, visszatért az életembe. (Szerintem Vekerdi rólunk írta a könyveit. :))
Abban a három évben újra meg kellett tanulnom élni... élni a saját életem. Megtanultam. Tanfolyamokra jártam, új munkalehetőségeket fedeztem fel. Sportoltam. Aztán amikor kész lettem, ragyogó és boldog, akkor rájöttem, hogy mégis gyereket kell nevelnem. Elvégeztem hozzá a tanfolyamot, és van két nevelt kislányom. :)
A fiam észrevehetetlenül lett felnőtt, és vált le, fokozatosan, ott nem sérültem egyáltalán.
Én is itt voltam már...
Tényleg sokat nevettünk, és azokat a fórumokat egyszerűen törölték! Pedig ott mindig sokan voltunk. Sok jó történetet írtak le, amik mulatságosak voltak, legfeljebb itt, nem annyira "szalonképesek". De nem is trágárak. Ma pedig inkább olykor ez van. Sok minden megváltozott, nagy kár!
Ez is igaz,de most is csak annyit mondok,hogy annak lehet segíteni aki szeretné!
Tudom,hogy iszonyat mély szegénység van egy csomó helyen,de aki olvassa a segítségnyújtásunkat és egy kis szeretetet befogad,akkor már nem volt hiábavaló az igyekezetünk!
Az egész ország fásult. A lakosság 60 százalékának kevés a pénz a megélhetésre, pedig sokan többfelé szakadnak. És ott a bizonytalanság, lesz-e munkahely, és meddig?
Jó a megfigyelésed, s szerintem amit mondtam, azok lecsapódnak itt is.
Adni és kapni!
Az anyósom nem is kapja...de már késő!Csak annyit ért el,hogy a fia nem akarja úgy elcseszni mint amit tapasztalt a saját bőrén!
Nekem a gyerekeim is mondják, írják... "imádlak, anya!" A hazavárlak pedig azt jelenti, hogy úgy éld az életed, hogy mindig visszavárlak, mindig hazavárlak! (Úgy vigyázz magadra!)
Felnőttek már.
UGYAN EZT ÉRZEM!!!
Kimondtad amit valamelyik nap gondoltam!Visszaolvastam a régi fórumomat és szét nevettem magam!Főleg mert eszembe jutottak azok a percek!
A szavak is megkopnak. Van amit nem lenne szabad állandóan hangoztatni, elveszíti a hitelét.
Az amerikaiak például minden egyes telefonbeszélgetés befejeztével belekiabálják a telefonba, hogy: szeretlek! Na, puff.
:-)Nem adom fel!
Sajnos pénzel nem tudok segíteni,de jó szavakkal és energiával bővelkedik a zsákom!