Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Nálam Apu, az Apu és őszinte és nem ver át.
Elváltak, két éves voltam.
Sok veszekedésre emlékszem.
De nem baj, elmúlt.
A gyerekkoromnak csak egy-egy apró pillanata, amire szépként emlékszem. És leginkább Apuhoz kötődnek.
Bizony a gyerekkori élmények meghatározzák a felnőtt életünket.
Nekem ellenkezőleg, nagyon szép emlékeim vannak.
Érdekes, hogy minden egyes ünnepre nem emlékszünk, csak ami valami miatt megragad, megmarad az emlékezetbe, ami viszont eléggé szelektív módon működik.
Ma könnyebb emlékezni, mert minden ünnepről videó készül sok családban. :D
Érdekes kérdés. Valójában még sosem gondoltam bele.
Mindig több gyerek volt a közelemben, ami ráirányította a figyelmemet, hogy ők jól érezzék magukat, így én is. Zene, játék, tesók, barátok....
Mi a faluban ünnepelünk "tömegekkel" is, hiszen összetartó közösség vagyunk. Nem olyan rossz az, hiszen a barátok is közöttük vannak. :)
Ma már a gyerekeim mennek az övéikkel, mi szívesebben maradunk itthon a férjemmel.
Családi ünnepeink is jól sikerülnek, alig várjuk a következőt.
A szokásokhoz nagy vonalakban ragaszkodunk, mert ad egy keretet, tartalmat az ünnepnek, amit a gyerekek követhetnek és követik is. Ha valami kimarad, már a kisebbek is figyelmeztetnek, hogy tavaly ez, vagy az volt, most nem lesz? :D
Megint eljutottam a gyerekekhez, akiknek az ünnep nagybetűs. Eléggé gyerekközpontú vagyok, de mindig is az voltam és partner benne férjem. :)
Mikulás estéin van egy nehéz sóhajtásom, csak úgy magamban. Nagymamám akkor ment el.
Én szeretem meglepni bármikor a fiamat. :D
Ünnepkor nem olyan meglepetés... :D
Nem énekelek egy kivágott fának, sőt miattam senki ne vágjon ki fát.
Éjféli misére pláne nem megyek, különben is református vagyok.
Halat is akkor eszem, ha úgy jön össze a kedvem, a pénztárcám és a választék.
A tölött káposztát nem is szeretem annyira, hogy a nyers darált húst gyúrogassam.
Ugyanez vonatkozik a húsvéti sonkára. Bármikor vehetek sonkát, nem kell a téli vágás óta tartalékoltat megenni.
Szilveszterkor nem pezsgőzöm, a pezsgő a szülinapomra jár. Különösen fenn se maradok, azt is bármikor megtehetem.
Szóval majd ünneplek, ha olyanom van, tuti nem akkor, amikor mindenki más.
Ezeknek az ünnepeknek a hitbéli tartalmát átérzem, de ehhez meg nem kellenek külsőségek.
Hogy viselitek az ünnepeket?
Vannak kritikus napjaitok?
Régen a gyári portás volt a kisisten a gyárban.
Ma meg némelyik ügyfélszolgálatos a sszolgáltatónál...
Lehet 😂😂 elképzelni sem tudom lila parókában. Kb értem amit írsz ,de ez a felfogás dolog nehéz. Teszem azt ,mikor már 52 szer mondom illetve leírom a problémát ,és feszt köti az ebet a karóhoz valaki ,nahát az elég gáz. Nem beszélve arról, hogy a másiknak kárt okoz vele. Végül kiderül ,mégis az ügyfélnek van igaza ,ekkor jönnek az elnézést kérünk a kellemetlenségek miatt. Persze mindenki hibázik,de egy elnézèssel nem vagyok kisegíve ,mikor már itt a gázszerelő és szedi le az órát,valamint megakar büntetni a szolgáltató.
Ez valahogy nem tud leperegni rólam 😁 akkor lehet félre értettem kicsit ezt a tükröt,de nagyjából kapizsgàlom már
Ennyire szerintem nem kell szó szerint venni, illetve talán úgy érzed, ha nem figyelnél oda, hanyag lehetnél és elrontanál valamit.
Én is betartom a határidőket, és rendesen tudom cseszegetni, aki ezt nem teszi ugyanígy. De pont ez a hiba, mert azzal a felfogással kellene tolerálnom a pontatlanságát, hogy őróla lepereg a cseszegetésem, tehát nem javítok vele, és hogy ez végtére is nem az én dolgom.
Ugyanez van a helyesírási cseszegetéseimmel, belátom, de engem tényleg legalább annyira idegesít a hibásan leírt szavak látványa, mint amennyire a másik kikéri magának, ő így ír és kész.
Számomra a leírt szöveg látványa is fontos, ezzel egy kisebbséghez tartozom ugyan, de van ilyen. A látványba a szavak külső megjelenése, így a hibásan írt szavak eltérő kinézete is beletartozik.
Nem tudom, érthető-e. Talán ha Szellő István lila göndör parókában mondaná a híreket, az lehet mások számára hasonló irritáló érzés.