Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Vagy ott van a saját maga állandó bizonyítási kényszere. Ő akar mindenáron mindenkinek megfelelni. Nem fog sikerülni.
De ok nélküli boldogtalanság is létezik, a depresszió, annak különféle fokozatai, mélységei. Az illető helyzete, körülményei lehet hogy nem indokolnák, mégis depressziós. Persze van hogy tisztán látszik, miért az. De akkor az talán el is múlik. Vagy nem.
Galangocska, már pár napja feltűnt.
Lehet, hogy van, aki szerint csak szóhasználat, de a szavak teremtő erejét nem szabad lekicsinyelni.
Te az "iszonyatos" jelzőt túl gyakran használod, pozitív dolgokra is.
Legalább te nem vagy szomorú lélek!!!
Most egy iszonyatos boldog idő jön!!!
Hiányozni fogsz,de persze fontos közben a dolgainkat is tenni:-)Én azért vagyok könnyebb helyzetben,mert 8 órában itt kell ülnöm!
Na de majd,ha összejön a másik állás, nem lesz így!
De jó mondatok!Az a baj,hogy a rohanó mindennapokban el is felejtünk megállni és elgondolkodni ilyen mondatokon és pláne így cselekedni!
Egyszer találkoznék olyan emberrel aki ezeket így csinálja!
Bár van egy régi barátom és olyan pozitív jó embert nem hordott a föld a hátán!A legnagyobb szarban is mosolyog!És nem kifelé! Hihetetlen ember!
Szia!
Köszönöm, jól vagyunk :) Még egyben. Elvileg már csak másfél hét!
Teljesen egyetértek. Az ilyen ember mindig boldogtalan lesz. Pont ezért lenne jó, ha gyermekkorban megtanulnánk, mi is az igazi boldogság forrása.
Tegnap két könyvet találtam egy könyvárusnál, amit nem lehetett otthagyni.
Az egyik: Kis útmutató az élethez. Írója H. Jackson Brown. Ahogy látom, más "érdeme" nincs - de ez talán méltán tette sikeressé. A könyv rövidke tanácsokat tartalmaz, legalább is megfontolásra érdemesek.
Mint például:
Tarts tűzoltó készüléket a konyhádban és az autódban.
De egészen vegyesen, ez is egyik tanácsa:
Az életed felkiáltójel legyen, ne magyarázkodás.
És egy kevésbé fennkölt:
A "probléma" szó helyett mondd inkább, hogy "lehetőség".
Mindenkinek pozitív napot kívánok!
Az este tényleg korán lefeküdtem, és alaposan kipihentem magam.
Viszont lassan a körmömre ég egy nagyobb munka, úgyhogy keddig kicsit kevesebb időm van beszélgetni. :D
Szia Drága!
Hogy vagytok?
Igen egy használati utasítás nem ártana!
Szerintem az is gond valakinél,hogy nem elégszik meg azzal ami van és így nem tud boldog lenni azzal amit kap az élettől!Mindig nagyobb és több kell!Az ilyen ember boldogtalan lesz egész életében!
Ez lenne az ideális, de sok családban nyomokban sem lelhető fel.
Nagyon sok helyen diktálnak. Merthogy a szülők jobban tudják... Valamilyen korlátokra szükség is van, az ad a gyereknek biztonságérzetet.
De ezen túl sem beszélik meg a gyerekekkel ám mindenütt az őket érintő dolgokat sem.
Nekem is a fejem fölött döntöttek annakidején, szakközépiskolába kellett mennem, pedig én gimibe akartam menni, az nekem "járt" is volna a színötös bizonyítványomat tekintve, meg onnan minden irányba lehetett volna tovább menni. Na nem lehetett.
De más kérdésekben is eléggé csak a direktrívák voltak, mert "amíg az én kenyeremet eszed..." Ez nekem épp ezért még soha nem hagyta el a számat a gyerekemmel szemben.
Azzal a szülői ráterelgetéssel biztosan csakugyan fel lehet készíteni a gyereket az életre.
De akit nem készítettek így fel, nem okvetlen lesz egy szerencsétlen teszetosza, rájön magától, mit hogy kell. Szerintem én is rájöttem. :-)
Hagyd azt az étvágygerjesztőt, adok még többet is, mint 4-5 kilócska :-))))))))
A fülzúgásod erősödött a gyógyszertől, vagy ugyanolyan?
A lányom ilyen-olyan ügyességi munkáit is én fejeztem be, illetve én csináltam meg: a legemlékezetesebb az ejtőernyős volt, 9 évesen, harmadikban kellett megcsinálniuk! Megszerkeszteni, kiszabni, összevarrni az ejtőernyőt, összeállítani hozzá egy babát (szintén sk.!), azt ráerősíteni, és szabályosan érjen földet :-))))))) Nagyon megsértődtem, négyest kaptam rá :-))))))))) Az ejtőernyő nehezebbre sikerült, mint a baba, így az szépen a gubanc közepére pottyant, nem alá vagy mellé. A gyermek így is nagyon büszke volt, ugyanis senki nem kapott ötöst, négyest is csak néhányan.
Hát, hülye egy ötlet volt, akárki állította össze a tematikát.
Bizony így van.:)
A gyermekeket be kéne vonni a családot érintő döntések előzetes megbeszélésébe. Az őket érintőbe különösen. Választások elé állítani őket és nem a szülőnek diktálni. Hagyni őket választani - persze ezt is előzze meg egy beszélgetés, latolgatás a döntés kimenetelét illetően.:)
Nekem is mindig anyu fejezte be az iskolai megkezdett darabokat. :-) Nyolcadikban kellett egy szoknyát varrni, azt is.
Aztán ez a szokás valahogy megmaradt. Ha subáztam, ő fejezte be. Csináltam egy olyan szőnyeget, amihez dzsörzé anyagot kellett csíkra vágni, eldarabolni, és a közepüknél fogva csíkban fellvarni. Jópofa holmi volt, a szivárvány összes színében, és gépben is lehetett mosni. Persze a felétől ezt is anyu csinálta meg.
Ezt évtizedekig használtam, most váltam meg tőle, mert már erősen potyogott a mosásnál. Nameg ezt raktam a macskaalmos doboz alá, és a kiscicák abban a meggyőződésben voltak, hogy az alomban csak nagydolgozni kell, a kisdolgot meg azon a bolyhos dolgon intézték. :-) Már naponta többször akartam almot cserélni mire rájöttem hogy nem az szaglik, hanem szegény szőnyegem... Hiába is mostam volna ki, letenni úgysem merném, nehogy megint félreértés legyen. :-)
10 óra és már kókadozom, pedig nem jellemző rám. :)
Ma kaptam Peridolt étvágygerjesztőnek, úgy látszik az hat az álmosságra. Kellene rám legalább 4-5 kilócska.
A gyógyszer mellékhatása lehet fülzúgás is! Szerencsére nekem már van, így nyugodtan szedhetem. :DDD