Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
Ne legyél már cinikus. Tudom milyen szer mire hat, ezek tények. Innentől jött a kísérletezés,az elhagyása pedig majdnem véget vetett földi pályafutásomnak, olyan szuiciddá tett.
Részemről ennyi, nem akarok senkit meggyőzni se vitázni.
Nem csak kemikáliák vannak ám. Gyógyszert én sem szedtem soha, az a végem jelentené,francnak addikció és mellékhatások.
A gyógyszer nem elég önmagában, ez is tény,mankó ha nagyon maga alá esik valaki. Ha halni akarsz, nem tudsz terápiára járni.
Az a legjobb. Beszéld meg magaddal. :-) A boldogság fogalmát meg át kell talán kicsit gondolni. Az nem örökös eufória, föld fölött egy méterrel való lebegés.
Vannak gyönyörű pillanatok, órák, hetek, de abba már biztos belejátszik egy kis gyomorrontás is. :-) Az ezek közti állapotok legyenek kiegyensúlyozottan derűsek, és akkor szerintem ott van a boldogság, mindezt összeadva. :-)
Nem mindenkinél.
Nálam pl. szinte biztos hogy az az oka, aztán a többi meg rakódott rá.
Ez tapasztalat, rengeteg kísérletezés és bele fektetett munka konklúziója, főleg hogy kisgyerek korom óta fennáll. Persze, szülői minta, szocializáció stb. de esetemben nincs kétség, hogy agyi kémiai diszfunkció is jelen van.
Azt is lehet olvasni, hogy igaz.
Középütt lehet valahol az igazság. Van olyasfajta depi amin segít a bogyó, csak elég nagy ára van. Nem anyagilag, hanem hozzászokás... Meg állítólag letompít. Hát köszönöm szépen. Nem vagyok boldogtalan, de nem is érdekel semmi... :-)
De a súlyosabb eseteken nem segít a kémiai szer. Ott pszicho kezelés kell.
A nőknek meg ott vannak még a hormonális behatások is, ami aljas dolog az élettől. Nekem volt pl. szülés utáni depresszióm, minekután kórházban infúziózva küszködtem végig a terhességet, utána kicsit úgy összecsúsztam. De az végülis hormonális, állítólag.
Mostmár énrólam eléggé elmúltak a hormonális jelenségek, és szinte azzal egyidőben lettem olyan felszabadult lelkileg, hogy talán az sem véletlen. :-)
Addig azért velem is voltak kis "kilengések".
16:16-kor írtad:-)Ez jó bevonzó szám!
Ha erősen akarod,akkor sikerül!
A kérdés,hogy csak a saját életemre van hatással,hogy valamit nagyon,de nagyon szeretnék!A másik életébe nem tudunk bele kívánni?
Azt szokták mondani, hogy depresszióban az ember nem termel elegendő dopamint.
Én is billenékeny voltam, talán ma is az vagyok, de igyekszem ezt kontrollálni. Sőt ha csak lehet, az Erős vagyok és bátor! - formulával már az elején felülírni.
Nekem az ok nélküli volt...van?
Valamit nem termelek, ilyesmit magyarázott a doki. És nem vagyok terhelhető lelkileg, hamar kibillenek.:(
Örökölni talán nem, de szülői mintaként átvenni - igen.
Pláne, ha megörökítésre érdemesnek is tartotta Anyukád.
Azon gondolkoztam!Anyukám depressziós lélek volt!Lehet ezt örökölni?
Találtam egy cd-t amin Én még kiscsirke voltam,hát nagyon szomorú volt a mondandója:-Én a háttérbe nagyon rossz gyerek voltam,belefurulyáztam mindenki fülébe!Közbe tesóm nyaggatott,anya csak mondta és mondta,hogy milyen rossz az élete!
Furcsa volt meghallgatni!
Ez iszonyatos:-)
De komolyan figyeljek oda?Szerinted ez nem jó szóhasználat?
Jó és köszönöm,hogy szólsz!