Mennyi szomorú lélek:-( (beszélgetős fórum)
". És ez elsősorban nem anyagi kérdés, - a fejben dől el - mert a jóléti társadalmakban egyre gyakoribb."
De, anyagi kérdés, nagyon is! Nálunk a jómódúakat támogatják.
A többiek meg oldják meg a lakhatást, megélhetést, ahogy tudják. Szegények adója a 27% áfa.
Most jól megnevettettél. :D Egyszer küldtél nekem egy kismamás jelet, amit úgy értelmeztem, hogy "kímélj, ne bosszants a válaszoddal, mert kismama vagyok".
Ezért nem is írtam semmit, nehogy kibillentselek a várakozás örömteli ideje alatt.
Így utólag jót nevettem. Tehát a jelek kétértelműek is lehetnek. :)
A Hírkereső egyik cikkénél láttam az előbb.
Az a kaland lehet, hogy határon túl fog megvalósulni. Ahol a jövedelemből jut mindenre. A gyerekének mindenki a legjobbat szeretné nyújtani...
Szerintem azért nem kellene megsértődnünk, ha az életet reklámozza a tévé. Van éppen elég káros műsor és reklám, amin megsértődhetnénk.
Lassan elveszítjük még a természetes ösztöneinket is a nagy önmegvalósításunkban. Egyre több nő érzi természetesnek, hogy nem lesz belőle édesanya. És ez elsősorban nem anyagi kérdés, - a fejben dől el - mert a jóléti társadalmakban egyre gyakoribb.
Szerintem a gyerek nemcsak felelősség és aggódás, hanem a szeretet, a boldogság forrása is. Gondolom függ attól, ki, hogyan éli meg, mit tett érte.
Nem emlékszem rá... 😃
Az atv-t nézem és a Spectrum, NG, BBC Earth, Paprika, History,Digi W. stb.
Reklámokat elkapcsolom, ha lehet. A királyi adókat nem szoktam...
🙂
Miket nézel te...
Szívemből szóltál!
Ezért küldök is egy nagy kosár (virtuális) virágcsokrot Neked!
Jó reggelt lelkes lelkek!
Legyen oly szép a mai napotok, mint amilyen szépnek csak akarjátok, hogy az legyen!
Dehogy!:)
Sokkal bátrabb és okosabb emberekkel találkoztam már (itt is).
Ezért nincs gyermekem. Tudatosan döntöttem így, nem vállalva a felelősséget. Nem írtam alá ezt a szerződést.:) Nem is vágytam rá.
Az út végén az a halk sóhaj van és addig nagyon sokféle út vezet. Kész labirintus. Csak azon kell igyekeznünk, hogy a labirintus naposabb oldalán jussunk el odáig.
Szerintem egy "kereső ember" érdekesebb, kalandosabb, színesebb életet élhet, mint aki azzal él amit kap és megelégszik azzal. Kíváncsinak kell lenni a világra.
A felvállalás abban a pillanatban megtörténik, amikor gyermeket vállalsz.
Csakhogy talán a mi generációnk, akik fiatalon házasodtunk és vállaltunk gyereket, még nem lehettünk ennek igazán tudatában.
Csak remélni lehet, hogy a gyerekeink nem sérültek, miközben még magunk is útkeresők voltunk.
De nem is tudom, valóban lezárul-e az útkeresés valaha is. Vagy az a szülő csinálja jól, akinek a gyereke a kereső ember modelljét veszi át.
Húh, ez klassz felismerés volt!:)
Már nem úgy értem, hogy az akkori élethelyzeted, hanem ahogyan elkezdtél hinni magadban, ahogyan erőssé váltál.
Azt gondolom, hogy mikor az ember nem csak a saját életével kapcsolatban hoz döntéseket, hanem azzal a másokéra is kihat, akkor nagyon nehéz döntéseket hozni, erősnek lenni. Az aggódás a döntéseink helyessége miatt nagyon tudja ezt a magabiztosságot gyöngíteni.
Azt hiszem én ezt a fajta döntést, amivel mások életére közvetlenül hatok soha nem tudtam felvállalni.
Sajátoméban viszont 18 éves korom óta nagyon könnyedén meghozom, vagy van időm kivárni a kedvezőnek ítélt körülményeket. Ezért nem keresem soha azt, hogy kit is hibáztassak - én döntöttem.:)
Tudom.
És itt le is lassítok.
----
Az ember nem magányos lélek.
Csak sokszor van úgy, hogy ezt hisszük.
A hit nagy úr.
A hitünk az életünk.
Ha nem sikerül önmagadban hinned, akkor szólíts meg egy másik lelket! Ketten biztos, hogy erősítitek egymást!
Én, személyesen nem hiszek a depresszióban. (ez nem kis kijelentés!)
Én az elválasztottság szindrómában hiszek.
Akkor jönnek hozzám...
Bocs, de ezt a magas labdát nem tudtam nem leütni.
Én ezt megtanultam. De mi van azokkal, akik nem ismerik fel a lehetőségeket, nem látják a kiutat?
(Pedig néha, ha nincs más, elég csak túlélésre "játszani": lapítani... aztán valami körülmény változik meg annyira, hogy felszabadulunk.)
Az ember sokkal erősebb, mint gondolná.
Ezt te bizonyítottad a legjobban.
Szerintem: mindig van kiút.