Melyik volt az a "jótanács", amit a gyermeknevelésről kaptál, és tényleg jótanácsnak hittél, míg a gyakorlat bebizonyította mekkora butaság? (beszélgetés)

Lehet, nem ide tartozik, de én azért megkérdezem.

Van egy ismerősöm, első gyerekes anyukaként mindent nagyon be akart tartani, ami a nagy könyvben meg van írva. Nem adott vizet a babának sokáig, féléves kora után kezdte meg a hozzátáplálást, ami úgy nézett ki, hogy öt hónap huszonkilenc naposan még nem lehetett neki semmit sem adni, ugyanígy volt a cukorral, egy éves kora előtt akár egy nappal sem szabadott megnyalatni vele a csokit. Minden kaját pontosan, hajszálpontosan kimért, nehogy több vagy kevesebb legyen annál, amit a nagy könyv diktál. Mindig tudta percre pontosan mióta alszik, mikor lesz álmos...de percre pontosan!!!

Ez tényleg így működik első gyereknél? Honnan tudjuk hogy az általunk olvasott nagy könyv A nagy könyv, hiszen mindig változnak a "trendek"? Ennyire szigorúan kell fogni a gyeplőt???

Ez egy amerikai dokumentumfilm, és köztudott, h ha ott forgatsz egy bizonyos gyártóról ilyen filmet, akkor az összes olyan gyártó, aki az adott alapanyagot beleteszi, beperelhet téged. Sanszos, h ezért nincs megnevezve benne senki.

Ugyanakkor a film valóságalapját tükrözi, hogy - én IR-es vagyok, ezért néztem meg - amit az IR-ről, és a diabéteszről mondtak a dokik, és annak "kezeléséről", az mind valós. Értem ezt arra, h amikor én bizonyos étkezési szokásokon változtattam, jobb lett a közérzetem, és egészségileg is rendbe lettem. Erre jó példa az, h 5 éven át küzdöttem a bébiért, majd kiderült az IR, életmódot változtattam, és lám, 8 hónap múlva pozitívat teszteltem. SZóval ha ez a rész igaz a filmben, nem hinném, h a szójás kamu lenne.

De tényleg bocsi az offért, meg mindenki azt ad a gyermekének, amit ő maga jónak lát, ezt csak egyfajta érdekességképp linkeltem be.

Kissé hosszú a videó, de kb a 11 perctől beszél a szójáról, szójás tápszerről, és annak hatásáról...akit érdekel:

[link]

na én ettől a hajcihőtől szabadultam meg, mikor 1 hós volt... (persze nem önszántamból, 1 hónapig ezt csináltam én is, kikészültem, gyerek nem hízott, csak az éhségtől sírt...)

kövezzetek meg, de nem bántam meg :)

"Szoptatást csak akarni kell"- nem igaz! De az igaz, hogy néha csak akkor jön össze, ha az ember nagyon akarja. Én véres mellekkel értem haza a kórházból. Míg az egyik gyógyult a másikból szoptattam, mellbimbóvédővel (amit nagyon nem ajánlanak, de nálam csak az mentette meg a szoptatást). Majd 2 nap múlva belázasodtam. Lefejtem a tejet úgy adtam a fiamnak, mert nem szabad forrón adni neki, de amugy nem okoz semmi bajt a lázas tej(közhiedelemmel ellentétben). És jött a következő jótanács- hidegvizet a mellre. Na ettől nekem elapadt a tejem. 3 napig bepótoltunk táppal, és közben fejtem- 5-1O milliket. Majd megfordítottuk a sorrendet, először szoptattam, majd táp, majd a lefejés. Így jött vissza a tejem 1 hét alatt, minden szoptatás után 1 óra fejés, de 6 hétig mellbimbóvédővel szoptattam, mert nagyon fájt a mellem, majd mert megszokta. (Utána megelégeltem a mellbimbóvédő állandó kifőzését, és levettem, nem akarta elfogadni a cicit, majd mikor már 5 órája nem evett, mégis elfogadta). Utána minden gond nélkül szoptattam 1-2 óránként, de esténként még fejtem miután elaludt a baba, hogy szaporodjon a tejem.

4 hónapos koráig fejtem, utána éreztem van elég, mert szépen 3 óránként szopizott.

Anyukám azt mondta, hogy más, már akkor feladta volna, mikor véres volt a melle, vagy mikor elapadt a teje belenyugodott volna, vagy bepótolt volna táppal, mintsem, hogy óránként szoptasson, amíg kevés volt. Szóval ha nem akarom, és nem próbálok meg mindent, nem szoptathattam volna 1 éves koráig a fiamat. De van aki küzd és mégsem sikerül. De nem szabad feladni, mert az ember akkor nyugodt, ha tudja mindent megtett.

visszatérve a fórumkérdéshez:

nekem a rossz tanács (és szerintem sokan hallották már ezt) a dokinktól + védőnőtől a mozgásfejlődésre:

"Ráér még ez a gyerek, biztos csak lusta, nyugodjon meg anyuka!"

Ha már az anyában is felmerül a kérdés, hogy talán már csinálnia kéne a gyereknek ezt-azt, ill. túl régóta megragadt egy mozgásformában és nem lép előbbre, és erre rákérdez az orvosnál, akkor annak az orvosnak kutya kötelessége lenne továbbirányítani szakemberhez - mert oké, nem ért hozzá, hiszen általános orvos, ergo mindenhez csak egy picit ért, spec. dolgokhoz nem - na de a gyanús jeleket azért nem ártana észrevennie és továbbküldeni az anyukát!

Lányom 5-8 hónapos koráig csak repülőzött, a hátára átfordulás is csak sokára sikerült neki, minden átfordulást csak egyik oldalra csinálta, és volt egy nagyon árulkodó jel: a csuklóját érdekesen tekergette, mintha integetne vele - mint megtudtam, ez volt a pótcselekvés a mozgás helyett, mert a kis fejében ott voltak a mozdulatok, ő próbált volna elindulni kúszni, mászni, de a hipotón izomtónusa miatt nem tudta megcsinálni.

8 hónaposan én magam vittem el Dévényes gyógytornászhoz (kissé későn, de ugye ha a dokin múlt volna, még mindig hason lenne), 2,5 hónapja járunk, azóta megtanult kúszni, mászni, feltérdelni, most próbálgat felállni.

Nélküle még mindig hason sírna egy-egy játékért... :(

mielőtt megszületett volna a nagyobbik fiam, elhatároztam, hogy nem adok neki cumit az alváshoz vagy ha nyűgös, mert akkor nem fog eleget szopni. Ennek az eredménye az lett, hogy nem csak akkor szopott, ha éhes volt, hanem játékcuminak is a mellemet használta, három hónap után feladtam az "elveimet" és vettem egy cumit. Ezek után hihetetlen sokáig szoptattam, még véletlenül sem szokott le az evésről :)

a kisebbik fiamnál már nem volt kérdés, hogy kap cumit, de érdekes módon ő egyáltalán nem igényelte. persze erőszakkal nem tömtem a szájába.

én csapvizet soha nem adnék, mi sem isszuk, csak ételben, mert arra azért drága lenne az ásványvíz (a benne lévő nehézfémek, gyógyszermaradványok, hormonok és ki tudja mik miatt, ami forralással sajnos nem tűnik el)

tejet 1 éves körül-után tervezek adni, de tejtermékeket (sajt, joghurt, túrókrém) már kb 6 hós kora óta kap

detto!

nekem se hozta vissza semmi az egy hónap alatt elapadt tejet, de mióta tápszerre váltottunk, nyugodt vagyok én is, ő is, akkor indult hízásnak (amúgy 1 hónapos korára érte el a születési (!) súlyát), könnyű etetni bárhol, és abszolút nem beteges, pedig az első héten antibiotikummal tönkre is tették az immunrendszerét - első "betegsége" (csak 1 napig tartó megfázás) is 10 hónaposan volt, addig semmi! :)

(de persze az anyatej a legjobb, félre ne értsetek, de ha egyszer nincs, akkor nincs, teljesen jó helyette a tápszer is)

Szoptatás meg... Ha fejben dőlne el, dőlne a tejem... Nekem semmi nem használt. Se tea, se homeo, se semmi... Egyszerűen nem indult el...

Nekem azt mondták, nehogy elkeseredjek! Elkeseredtem! Viszont most már a jó oldalát látom: mindig tudom, mennyit eszik, mindig jól is lakik, szóval van egy kiegyensúlyozott, jól alvó, nyugodt babám! :) Szóval ez egy jó tanács volt: nem szabad elkeseredni!