Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)
Én sem hánytam,sőt még hányingerem sem volt.Kedden műtöttek,hétfő déltől már nem ehettem,éjféltől inni sem szabadott.Ébredés után nagyon szomjas voltam,néhány óráig még nem szabadott inni,apa vizes gézzel törölgette a számat.
Egy év múlva már arra sem fogsz emlékezni, amennyire most fáj. Szerencsére.:))
ma le kellett délután feküdnöm úgy fájt a hasam. szurkált, na így még nem fájt a két hét alatt. talán az időt éreztem? remélem majd elmúlik sosem volt semmi nyavalyám.
jesszus miből maradtam ki??? én nem hánytam egyszr sem. csütörtökön mütöttek de már kedd estétől semmit nem ehettem elözönap pedig 3l folyadékott kellett meginnom, az volt nagyon szar de lement, aztán napi szinten amig bent voltam 2l meg kellett inni, már a fülemen jött ki a folyadék de hála istennek nem volt bajom sem a gyomrommal sem a széklettel sem vizelettel.
Marcsi
és nem kapott hányáscsillapítót???? a nővérek magukat is megkímélhették volna, nem beszélve rólad és szerencsétlen szobatársadról. Nálunk minden nővér doki tök ari volt, hordták a fájd csill és hányás csill-ót mint a cukrot.
Volt egy ugyanannyi idős csaj, mint én, u.ilyen műtétje volt, csak néhány nappal később. Szólt előre, hogy Ő nagyon hányós. Eltelt a délután, nem hányt. Örültünk. Hú, de este!!!Egyszer csak öklendezik, kiabálom neki, hogy oldalra a fejed, és köpd ki!Rajta kívül én voltam a legbénább a szobában, de leghamarabb én értem oda hozzá, tartottam a vesetálat. Kiabáltam a nővérnek, sugárban hányt, a hálóingem, a lábaim, a padló,mindennek annyi lett.A végén már két nővér volt, és én, de nem győztük meg vesetállal. Szörnyen megkínozta, nagyon sajnáltam. Szerencsés vagyok, hogy én az ilyenből kimaradtam. 4.-ik altatásom volt, de mindig megúsztam.
jucika szerencsés vagy. szegény szobatársam nagyon szenvedett a hányástól és a többiek is a másik szobákban. na ettől én bezereltem és úgy köszöntem az altatódokinak, h minimum 2 ml cerucalt nyomjon belém. az első altatásom totál heppy volt, a második kevésbé. ott éreztem valami iszonyú nagy feszkót és ez átjött rám. ott már nem poénkodtunk, minden futószalag szerűen ment. és az altatódrnő hangneméből sejtettem, h eltolt valamit. és filmszakadásom lett.
Én nem kértem, de nem is hánytam.
akit még nem műtöttek, azoknak ajánlom, h kérjen az altatóorvostól az infúzióba hányáscsillapítót.Legalább egy dologgal kevesebb szenvedés ébredés után. én kértem mind a kétszer, nem is hánytam. Akik nem mertek kérni azok tuti egyszer kidobták a taccsot.
epidurál is volt, h a műtét utáni nap fájdalom nélkül teljen. de ezt a műtétet csak altatásban végzik ezért volt a narkózis. Szóval epi azért jó, h ne fájjon.Egyre több betegnél csinálják Pécsett. Ez nálam nagyon nem jött be. És a műtőben csekély a százalékos arány a halálozásra. Ennél a fajtánál. inkább a baleseti, bel, szives műtétek rizikósabbak.igen eü vagyok, de nem ilyen "véres" vonalon.
Ugyan Sylvice, dehogy haragszom, miért haragudnék.
Hopp,hopp, lebuktál.
Cigizel?????????????????? Nahát!!!
Az a baj, hogy én is.:):)
Ami nem öl meg, az megerősít.
AMÍG NEM ADOD FEL,ADDIG LEGYŐZHETETLEN VAGY.
Andrew Matthews
A műtét délutánját végig aludtam,az éjszaka és a következő nap volt nehéz,de miután csütörtök reggel megszabadítottak a katétertől,már ballagtam a teraszra,cigizni.
Vége a szép időnek, megint esik az eső :(
Ahogy a mellékelt ábra mutatja: mindannyian túléltük.:):)
Lánykák tényleg nagyon nehéz az első két nap de nem kell senkinek megijednie aki még most megy mert nem mindenkinek fáj olyan nagyon. Nem egy gyalog galop és tényleg kell kérni fájdalom csillapítót de tul lehet élni és óráról jobb lesz. Az epidurálás alatt nekem is adtak kábított és aludtam töle, nem altató csak kábító de attól is jót szunyiztam.
Marcsi
A rendkívül alapos kivizsgálás annyi volt,hogy bemutatkozott az altatóorvos,megkérdezte,hogy szedek e rendszeresen gyógyszert,volt egy labor és a belen egy ekg.
Először,csak tréfásan mondtam apának,hogy azért lett ciklámen a hajam,hogy ha nem ébrednék föl,akkor ezt is kipróbáltam.Azért később is megfordult a fejemben,bár már többször altattak,de a kisördög motoszkált.A srácaink nem tudták,hogy kórházba megyek,nem akartam,hogy aggódjanak.Az volt a mottóm,hogy fel fogok ébredni,mert a gyerekeimtől nem köszöntem el.
Hát én is sírva könyörögtem a a fájdalomcsiliért, de az orvosom még műtött, az altatóorvos még altatott, a nővérek maguktól nem adhattak, a többi orvos meg nagy ívben lesz...ta, hogy nekem milyen fájdalmaim vannak
Jucika! Kérlek ne haragudj rám, nem tudhattam, hogy milyen volt a gyerekkorod. Néha az én apámnak is elszaladt a keze, felnőtt fejjel visszagondolva, néha meg is érdemeltem, de mindig büszkén beszél az ő okos nagylányáról.
Hú,lányok!
Ebéd után lefeküdten,és 4 után ébredtem,csurgott rólam a víz.Most végeztem a tusolással.Máris olvasom a délutáni termést.
És mit jelent, hogy akasztják a hóhért? Te egészségügyi dolgozó vagy?
Kosztianda!
Nem értem, ha epidurál volt, akkor miért altattak el? Buta vagyok hozzá, írd le részletesen, hogy én is megértsem. Köszi.
Igen Sylvi, arra minket sem az orvos, sem itt a fórumon senki nem készített fel, hogy utána milyen piszkosul fog fájni. Lehet azért, hogy aki még előtte áll, az ne ijedjen meg. Pedig úgy érzem, jogom lett volna tudni, hogy ez nem egy mindennapi fájdalom. Én úgy emlékszem arra vissza, mintha a pokolban lettem volna. A csempét kapartam, a halott anyámat hívtam, jöjjön segítségemre. És észnél voltam!! Kértem, altassanak vissza, tudtam nem lehet, könyörögtem még több fájdalomcsillapítóért, de már azt sem lehetett. Ha tudtam volna, hogy másnak is ilyen, ha valaki elmondta volna, talán könnyebben viselem.
Á, tudod az ordibálás, ez nekem olyan gyerekkori trauma. Rettenetes agresszív volt az apám,mindig kritizált, mindig ordított. Soha, de soha nem mondta nekem, hogy szép, vagy ügyes vagyok. Amikor büszkén hazavittem az érettségi bizonyítványomat, csak ennyit mondott:" na nem hiába taníttatalak" 16-17 éves voltam, amikor hülyére vert. Ömlött az orromból a vér, és ő kiállított a kapuba, úgy véresen, hogy lássák az arra járók, hogy így jár, aki visszaszól az apjának.És hangosan rá kellet köszönnöm mindenkire, aki arra jött. Óriási kék monokli lett a szemem alatt, vagy inkább a szemem helyett. Mindenkinek azt hazudtam utána, hogy leestem a meggyfáról.Nagyon szégyelltem.
Hát azóta rosszul vagyok, ha olyat látok, hogy valakivel kiabálnak, vagy megalázzák.
Huh, micsoda emlék buggyant föl belőlem, pedig csak Gordonról volt szó....
Az a helyzet, hogy én a műtét előtt egyáltalán nem féltem, ez volt a 4-ik altatásom, tudtam, hogy fel fogok ébredni, csak arra nem voltam felkészülve, hogy olyan rohadtul fogok fájni. Jó, előtte én is elmentem fodrászhoz, meg kozmetikushoz, szőrtelenítettem, ahol kell, de csak hogy bevágódjak a csini műtős fiuknál.:)(Vicc volt)
Igen őrá gondoltam, érdekes, mert én csípem a buráját. Szerintem csak azért ordítozik, velük, hogy lássa, hogy bírják a stresszt, mert a többi programon tök normális meg kedves. És nagyon tetszenek a kajái, amiket főz.
Jól van, ezt csak hülyeségnek írtam.
Egyébként én konkrétan rákérdeztem erre az altatóorvostól. Azt a választ kaptam, hogy igen, a rendkívüli alapos kivizsgálás ellenére is fordulhat elő baj. És nem a műtét nagyságától függ ez, mert előfordulhat egy sokkal kisebb beavatkozásnál is, pl. egy gyógyküretnél.Rendes volt, legalább őszinte.
További ajánlott fórumok: