Megtudtam, hogy a férjem ajándékot vett nekem karácsonyra.... (beszélgetős fórum)

Tisztelt Fórumbyitó!!

Sokan jöttünk valahonnan, ahol estlegmég csak anyai szeretet sem kaptunk , nem hogy ajándékot.

Tudnék erről én magam is , de minek?

Amikor én férjhez mentem , akkor épp , hogy egy olyan embert akartam , akinek én vagyoka fontos és nem bántam , ha esetleg elhalmozott mindennel is.

Ma már sokszoros nagymama vagyok és alig várom, hogy a kis nyugdíjamból nekik ajándékozhassak, Pedig kilencen vannak.

Mert igaz a mondás kapni jó , de ADNI MÉG JOBB!

Nem akartam tahó lenni, csak elképzeltem, hogy érezném magam, ha ez lenne nálunk.

Ha a férjem a gyerekkori traumáira hivatkozna bármivel kapcsolatban, akkor tuti, hogy a kardomba dőlnék, és ő is biztos, hogy elgondolkodna azon, hogy szüksége van e erre?

A gyermekkori traumákon túl kell lépni, nem szabad belesüppedni. Főleg úgy nem, hogy felnőttként nem kötelező a bántalmazóval együtt lenni...

Ismerek sok-sok nehéz sorsú embert és bár nem felejtenek, de nem hagyják, hogy a múltban történtek elrontsák a jelenben átélhető boldogságot.

20 napom van erre,és fogalmam sincs hogy mit fog kihozni belőlem. Rettegek.

Nem akarok fájdalmat okozni.

Köszönjük szépen!

Neked is boldog karácsonyt!

Mert szeret, neki biztos jó adni. Engedd, hogy az ajándéka, őszinte örömöt okozzon neki, hogy örömöt tudott neked szerezni.

Ne húzd fel a hozzászólásokon magad, sokan nem tudnak empatikusak lenni más érzelmeivel.

Gondolj bele, ha te adsz valakinek ajándékot, mi okoz abban neked örömöt, ha sopánkodik, hogy jaj nem, nem kellett volna, miért vetted? Esetleg az ha csillogást látsz a szemében, hogy sikerült szebbé tenni a napját?

Tedd szebbé a párod napját, hogy őszintén örülsz annak, amit ad! Ne hivatkozz gyerekkorra, arra ami már elmúlt, az akkor volt, ma meg most van. Amíg élünk változhatunk.

Fel a fejjel, szeresd a párod annyira, hogy merj őszintén örülni, és ne azt keresd, milyen szándék húzódhat meg mögötte.

Channa!

Nyugi. Ne analizáld senki házasságát. Tiédet sem analizálja senki. Ismered őket? Miért kell belemarnod? Neked ez örömet okoz? Nyugodj meg.

Néha annyira tahó és érzéketlen tudsz lenni. Bocs. Vagy ne, az sem baj.

Azt nem tudom,csak azt hogy a neten rendelte. Az árát sem tudom,de az nem lényeges.

Bántalmazó volt igen.

És egyre csak rosszabb volt ahelyett hogy csillapodott volna.

Nagyjából kizártam őket az életemből,de csak nagyjából.

tetszik a hozzálllásod.

Én kapnék csak??? DE hiába várom, pedig nem is kértem , hogy NEHOGY VEGYEN??!!!

Nem érti, nem baj. Lapozzál.

Kedves FI!

Én azt mondom neked, hogy a múlt elmúlt és hidd el, hogy elvárások nélkül is tudsz kapni ajándékot attól aki szeret. Tegyél rendet a fejedben és örülj.

A múltadban az bántalmazó kapcsolat lehetett, sajnálom, de vége, ne arra koncentrálj.

Egyébként mit kapsz, tudod?:)

Honnan veszed,hogy siránkozok?

Honnan veszed,hogy ez téma köztünk?

Akkor megkértem és azóta szóba sem került.

Ma került elő több,mint 20 év után a téma.

Ha jól olvasom 20 éve férjnél vagy.

Nekem van egy elméletem, a fiú választ, a lány dönt.

Valami módon csak egymás mellé sodort benneteket az élet.

Engedned kell a makacsságodból.

Ha valaki jót akar vagy a kedvedbe járni az most már csak a párod lehet.

Fogadd el a közeledését.

És meddig akarsz dagonyázni a gyerekkori traumákban?

Mi értelme van ennek? Még mindig fizeted az árát annak, amit nem tartasz jónak, hurcolod magaddal, ne adj isten! tovább adod a gyerekeidnek, akik szintén sérülnek majd miattad.

Elég papucs férjed lehet, ha hagyja, hogy ezt tedd 20 éve. Szegény! Ez az állandó siránkozás boldogtalanná teszi. Miért van veled vajon? A társaságod nem hinném, hogy túl szórakoztató lenne, kínlódni egyedül is tudna...

Tényleg nem értem!

A férjemtől az elmúlt 35 éveben, szinte minden nap kapok ajándékot, ha mást nem, akkor hoz egy csokit, amit szeretek. De sosem bánt velem úgy, mintha egy darab szar lennék, sőt!

Én se azért adok bárkinek ajándékot, mert elvárok valamit, hanem azért, mert az ajándékról, amit beszerzek, ő jutott az eszembe és szeretném, ha örülne, hogy van olyanja, amit tőlem kapott. Sosem várok viszonzást és semmit az ajándékaimért, és nem érzek kényszert arra, hogy viszonozzák az enyémet. Soha senkit nem bántok azért, mert úgy érzem, hogy az ajándék feljogosít erre.

Nem tudom, hogy mi történt veled bármikor, de elvileg nagy lány vagy már és a gondolkodásodnak fejlődni kellene a koroddal. Olyan, mintha leragadtál volna egy szinten. Úgy nyilatkozol, mint egy óvodás.

Külön családod van, ami úgy működhetne, ahogy neked a legjobb, de nem azzal, hogy megtiltod a férjednek, hogy ajándékot vegyen neked.

Nem tartja helyénvalónak, hogy a párját ne ajándékozza meg.

És olyan örömmel fogadd, amilyen örömmel adja Neked.

Még ilyet?

És a karácsony egyik velejárója az ajándékozás.

És ,ha nem kap semmit átlép rajta,mert neki az a fontos, hogy Te boldog legyél.

És nagyon becsüld meg a párod, mert neki Te vagy

az egyetlenem.

Ára. Azaz lehetett velem utána úgy bánni mint egy darab szarral. Egy szavam sem lehet,mert kaptam valamit. Sőt, köszönjem meg hogy a család tagja lehetek.

Tényleg nem érted?

Nem vagyok a helyedben,,de csak egyszerűen rámosolyogsz megköszönöd,,,,,,és KÉsz! Kb egy perc az életből .Ennyi,,egy perc.

Aztán minden megy tovább.

Még arra is megkérheted hogy ne is csomagolja be,,és hagyja ott neked az ágyon hogy magad nézd meg.

Tessèk?

Miért kérnék bármit?

Szeretem,hogy örül. Ennyi.