Megtudtam, hogy a férjem ajándékot vett nekem karácsonyra.... (beszélgetős fórum)

Nem kell elolvasnod!

Beszélj a saját nevedben, ha van benned annyi, hogy felvállalod;)

Köszönöm szépen!

Tènyleg kicsit megkönnyebbültem.

Boldog karácsonyt kívánok!

Ne foglalkozz vele mindent IS jobban tud mindenkinél!

Próbáld könnyen venni, biztos nem egyszerű, de legalább most itt "beszéltél" róla, kezdődhet a jég megtörése!

Legyen nagyon szép ünnedet bárhogy is történik az ajándékozás.

Köszönöm,hogy ezt leìrtad!

Hálás vagyok! ❤️

Akkor jó!

Bár én elhittem, hogy ez komoly probléma neked.

Íme a kísérlet, amit említettem: a tudósok cseresznyevirág-illatot permeteztek az egerek ketrecébe, miközben az állatokat áramütésnek tették ki. Így az egerek elég hamar megtanulták, hogy a cseresznyevirág illatát fájdalom követi, tehát félni kezdtek, miután megérezték azt (ez a pavlovi reflex). Csakhogy ebben a kísérletben túlmentek a pavlovi vonalon, és a kísérleti egerek utódait is vizsgálták, akik soha nem kaptak áramütést. A meglepő eredmény ezután következett: ugyanis, ha megérezték a cseresznyevirág illatát, azonnal úrrá lett ezeken az egereken is a rettegés, és nemcsak az első generációs utódokon, hanem a következő két generáción is. Ez azért érdekes, nem? A kísérletben használt egereknek és az utódaiknak az agyában változások jöttek létre a negatív érzések hatására a szaglásért felelős területeken, és megváltozott az idegrendszerük működése. És aztán ezt örökítették át. Szóval még csak az sem kell, hogy magát az alanyt érje negatív tapasztalat, elég, ha ősöktől hozottan, a transzgenerációs mezőben fut egy ilyen program, ami valaha a biztonságot volt hívatott elősegíteni.

És ezt azért is írtam le, mert ami most elsőre önszabotázsnak tűnik, az valamikor, valakinek (egy ősünknek, vagy nekünk korábban, akár egy másik életben) egy biztonsági stratégia volt. Más szóval: az önszabotázs valójában egy múltbeli biztonsági stratégia. Szóval senki nem hibás. Felszabadítani viszont nekünk kell saját magunkat, lépésről lépésre, türelemmel :)

Tudom, hogy tudod, meg azt is, hogy érted. Igen, ezek azok a programok, amik jórészt tudattalanul hajtanak minket előre, vagy ha úgy tetszik: ilyenkor bekapcsol a robotpilóta. Nem véletlenül írtam, hogy lépésről lépésre, és légy türelmes saját magaddal. Elmesélek valamit: annak idején kaptam valakitől egy nagy értékű ajándékot. Nem volt alkalom, nem voltunk olyan kapcsolatban, csak tudta, hogy vágyom egy olyanra, és neki megvolt rá lehetősége, hogy vegyen nekem egyet. Amikor megkaptam, nem is értettem, hogy mi történik, és konkrétan a szavam is elállt (ami nálam azért ritka), annyira zavarba jöttem. Közben mélyen, belül nagyon örültem ám, de nem mertem elhinni, hogy az a valami csak úgy az enyém lehet. Így esett, hogy heteken át csak barátkoztunk egymással, az ajándék és én :) Nap mint nap kicsomagoltam, megnéztem, örültem neki, majd visszacsomagoltam. Az ajándékozó részéről nem volt sürgetés, nem volt számonkérés, csak hagyta, hogy történjen, aminek történnie kellett. Aztán hetekkel később, egy szép napon úgy éreztem, hogy most már biztonsággal birtokba vehetem az ajándékot - akkor fogadtam el igazán, a teljes lényemmel. És hogy ezek után mi jött? Az Élet behozott egy újabb és újabb váratlan ajándékot, hogy megtanuljam végre be- és elfogadni a jót is :)

Szóval tudom, hogy nehéz. És igen, lehet, hogy érdemes elmélyülnöd az önszeretet témakörében, a youtube-on is sok videót, akár meditációt is lehet találni ebben a témában. Mert az a páncél, amit hordasz, a védelem mellett legalább annyira távol is tart Tőled jó dolgokat. Tudod: páncélban nehéz szeretkezni :) A lényeg az, hogy engedd meg, hogy változzon az eddigi helyzet, engedd meg, hogy veled együtt az életed is változzon. Mert nem mássá kell válnod, hanem egyszerűen el kell kezdened levetned magadról mindazt, aminek már lejárt az ideje.

Írok még egy kísérletről nemsokára :)

Fogalmam sincs honnan gondolod,hogy erről szól az életem,mert nem.

Leìrtam,hogy ez 20 éve mégcsak téma sem volt.

Nem sajnálom vagy sajnáltatom magam, nem a traumáimmal foglalkozom, nem mérgezem az életem.

Az életem ettől pláne nem fog tönkre menni.

Ez egy hirtelen jött számomra fájó és ijesztő dolog volt.

Semmi több.

Tudom,ésszel tudom,hogy a férjem úgy szeret ahogy vagyok.

Tudom,hogy szeretné,hogy elengedem magam.

Sokat mondja,hogy bátran legyek boldog, bátran örüljek,engedjem el magam,de bizonyos helyzetekben azonnal bemerevedek és bekapcsol az önvédelmi mechanizmusom.

Ésszel tudom, hogy nem szabadna,mert ő sosem bántana mégsem megy.

Most,hogy ez kiderült,ugyanez törtènt.

Sokat segìtettetek itt ma a fórumon amit mindenkinek köszönök,de ez most hirtelen jött.

Van 20 napom valahogy átkalibrálni a lelkem,mert az kevés,hogy ésszel mindent tudok és látok.

Nem, csak ha a traumákra fordítjuk az energiánkat, akkor depressziósok leszünk, ha túllépünk ezeken, akkor boldogok.

Ha állandóan a múlton rágódunk, akkor nem tudunk kiegyensúlyozott életet élni, holott azt szeretne mindenki. Bár tudom, hogy vannak akik kifejezetten élvezik, ha az állandó sajnálat tárgyaként tekinthetnek magukra. Ennek én nem találom értelmét, és azon dolgozok, hogy a traumaként átélt események ne történjenek meg velem újra, hogy ne kelljen jelenleg is ezen rágódnom.

De ugye milyen jó, hogy hozzászóltam a témához? És milyen jó, hogy mindenki bunkónak ítelhet meg emiatt, mert most unatkozhatnátok páran;)

Így meg van témátok, van kit kioktatni, van kire mutogatni.

Számomra egyébként érdektelen, hogy FI vagy itt bárki mivel mérgezi az életét. Ha Fi-nek az esik jól, hogy ezzel tönkre tegye az életét, hát tegye. Ez egy kicsit sem befolyásolja az életemet.

És igazatok van, egy 40 körüli nőtől nem elvárható, hogy reálisan lássa az eseményeket!

Kedves Fórumnyitó!

Sokan vagyunk, sokfélék, más-más tapasztalásokkal. Megértem, hogy valaki már a kérdésfelvetést sem érti, ugyanakkor értem azt is, amikor az emberben az az első kérdés, ami felmerül egy kapott ajándéknál, hogy 'milyen sokba fog ez nekem kerülni?'. És itt most nem az anyagiakra gondolok. Vannak, akik számára hihetetlennek tűnik, hogy valaki CSAK ÚGY adjon nekik ajándékot, játszmázás és számítás nélkül, csak azért, mert örömöt szeretne szerezni, és nem vár érte cserébe semmit, sem most, sem később.

Az, hogy ez most kiderült, szerintem kiváló alkalom arra, hogy bátran szembenézz azzal, ami elmúlt, elkezdd azt magad mögött hagyni, és hogy lépésről lépésre beleengedd magad abba az állapotba, hogy biztonságos szeretve lenned. Mi van, ha a férjed tényleg (úgy, ahogy vagy) szeret? Mi van, ha a szeretete okán látja a jelenleg bebábozódott lényben a csodálatos pillagót? Mi van, ha Te magad szerethető vagy? Hiszed-e, éled-e a szerethetőségedet, Te szereted-e saját magad? Továbbmegyek: mi van, ha megérdemled, hogy ajándékot kapj, akár nap mint nap, pusztán a létezésed okán? Gondolom, hogy a küzdelem, a megmérettetés, a helytállás alapérték a mindennapokban, de be tudod-e fogadni az élet jóságait is?

"Ha a férjem a gyerekkori traumáira hivatkozna bármivel kapcsolatban, akkor tuti, hogy a kardomba dőlnék, és ő is biztos, hogy elgondolkodna azon, hogy szüksége van e erre?"

Magyarán mindkettőtök érzelmi intelligenciája a béka segge alatt van.

Miért papucs? Miért szegény? A te férjed miért van még veled? Nem gondolod, hogy mások szerint pedig a te férjed papucs és szegény?

Megkérte valamire a férjét ami számára fontos. És a férj 20 évig teljesitette. Számomra ez nem a papucsság és szegénység kategóriája.

Össze kaparom magam, muszáj lesz.

Köszönöm!

Nem,próbálok nem a negatívumokra gondolni. Tudom,ésszel tudom,hogy nem is lesz,de sebeket tépett ez most fel.

Persze,addigra sok vìz lefolyik a Dunán. Dolgom is lesz annyi,hogy gondolkodni sem lesz időm,de azt is tudom hogy ezt nekem kell helyre raknom magamban.

Valószínűleg még ma kisìrom magam és felkészìtem magam fejben.

Figyi, nehogy itt rettegj most egy hónapig csaknem.

Szedd szépen össze magad,,legyen jó az az ünnep:))

Most olyan szépet adhatsz neki amit talán eddig még nem,,kis mosoly ,,kis köszönöm ,,ölelés:)Mint írtam 2 perc,,ennyi csak,, menni fog.

Minden nap elképzeled, hogy milyen jó lesz.

Nem azt, hogy "rettegsz", és más szörnyűségeket. Ne gyárts negatív forgatókönyveket előre.

Már az nyugtasson meg és töltsön el örömmel, hogy a párod 20 éven át várta, hogy adhasson neked valamit. Mert tiszteletben tartotta a kérésed, és mert gondolom, türelmes ember. Mostanra úgy érezheti, mindketten boldogabbak lehetnétek, ha megajándékoz. Te azért, mert egy szeretett embertől kapod, aki semmit nem vár el érte (mosolyt talán..), ő pedig azért, mert végre adhat neked valamit.

Sok igazság van Chana szavaiban,,ha letöröljük róla sajátos stílusát.

Magyarán lehetne szebben is:))

Köszönöm!

Megpróbálok mindent ami tőlem telik.

Boldog karácsonyt!

Engedd el a témát, látszik nem vagy pszichiáter, ne gabalyodj bele még inkább!

Ami nálad működik, másnál meg nem, attól ő lehet boldog úgy, ahogy.

Az életünk nem egy kaptafára készül, főleg nem a tiédre, hogy mindenki azt a példát vegye, ami a te életed.

Én még nem hallottam senkitől, hogy a te családod életét meg akarná változtatni az övére, mert az övé sokkal jobb, ne tedd te sem!

Jó. De azt értsd már meg, egyrészt nem vagyunk egyformák, nincs két egyforma ember és élet, élethelyzet. Másrészt sokaknak nagyon elszomoritó, nehéz és keserű életük volt vagy van. És amig neked vagy nekem vagy itt sokaknak minden klappol, kiegyensúlyozottak, magabiztosak, céltudatosak és rendben van az élet körülöttük, sokak nem mondhatják ilyen szerencsésnek magukat. Vagy mert "gyengék", önbizalom hiányosak, megcsapkodta őket az élet vagy valamikor valahol rosszul döntöttek, sz.r pozicióból indultak stb.

Te örülj az életednek és, hogy nincs "defekted".

(egyébként véleményem szerint van):) Te sem futsz százon az tuti, (de szerintem senki):)

Lehet sírni fogsz.

Akkor is, akár hüppögve, de öleld át és köszönd meg, amit kaptál.

20 éve nem volt ajándék feléd, szeretné valószínű, hogy ő is ajándékozzon neked, mert szeret, boldognak szeretne látni, szerinte megérdemled.

Lehet nem lesz egyszerű ez a karácsony, de ha szereted, hagyod, hogy szeressen, ebbe beletartozik az önzetlen ajándék is.

Gondolj abba bele, ha nem hagyod őt boldognak lenni az ajándékozásával, akkor ugyanolyan viselkedéssel nyilvánulsz felé, mint anno akik tönkretettek érzelmileg.

Merj boldog lenni!!!

Boldog ünnepeket!