Megőrülök a nővérem gyerekétől! (beszélgetős fórum)
Az a furcsa, hogy nővérem egyáltalán nem erőszakos, pont hogy fordítva ő a kis türelmes és ő az aki beletörődik abba, hogy mit csinál a gyereke. Elintézi azzal, hogy szegénykének rossz napja van. Persze közben ég a feje, hogy milyen patáliát csap a gyerek, csak tenni nem tesz ellene. Nem tudom érthető-e?
kötelezőek ezek az együttlétek? mondd le, és kész. mondd meg, hogy nem tetszik, ahogy a gyerek viselkedik a tieddel. slussz-passz.
Már ezt próbáltam. A reakció az volt, hogy az én kezemből is tépte ki a játékot és rámcsapott aztán pedig ordítva rohant az anyjához, mintha legalábbis bántani akartam volna.
Az a legrosszabb, hogy nem tudok mit kezdeni az érzéseimmel, mert ilyenkor már alig látok a pipától, és legszívesebben rázárnám az ajtót, hogy bömbölje ki magát egyedül. Az enyém meg csak néz, hogy uncsitesónak meg mi baja van?
Szerintem ne "adagolj kíméletesen", hanem hasonló szituban szólj rá a tesód gyermekére, amikor kapzsi!
A tesód ha megdöbben és esetleg szóvá teszi, akkor kell finoman, de határozottan megmondani neki, hogy a Te gyereked annyira értékes, mint az övé.
Akkor ezekszerint a nővéreddel is így vagy,hogy ő az erőszakos,te pedig a beletörődő...
Sziasztok!
Dinussnak igaza van. De tudod mit Csillag? Ne is a testvérednek szólj, hanem próbáld meg a kisfiút ilyenkor Te nevelni. Menj oda, magyarázd el neki, hogy elégedjen meg 2 db-al, a 3-ik a Te fiadé! Ebben a korban igencsak próbálgatják magukat, feszegetik a határokat. Előbb utóbb megtanulja, hogy nálad meddig mehet el, mit szabad, mit nem. Ne hagyd a Te fiad háttérbe szorítani, neki is éreznie kell, hogy kiállsz mellette, számíthat rád.
Nálam az én gyerekem az első,nem a testvéremé!
Nem hagynám,tuti!egyzser-kétszer ok,de állandóan???Én arra tanitom a fiam,h védje meg magát,s ne hagyja a bölcsiben sem, h piszkálják,elvegyék töle a játékokat,a tesóm gyerekének se hagynám,abban a formában,ahogy leirtad!
Hát én ezt inkább hisztinek mondanám. Biztos tudja is, hogy Te így gondolod, és ezzel manipulál, nem? Ne Te akarj mindig megfelelni, mert hosszútávon ez nem működik. Én legalábbis, ha sokára is, de telítődtem a nővéremmel, meg azzal, hogy mindig én legyek, aki emged, aki megért. De persze ő az empatikus, szerető testvér. Hát most fasírtban vagyunk. Helyesebben én jegelem a fene nagy testvérséget. Ő meg nem tud mit kezdeni a dologgal. Persze, Te látod, hogy nálatok mennyire Te vagy az állandóan nyelő.
Hát legközelebb biztos, hogy nem hagyom. De a tesómnak megpróbálom kíméletesen beadagolni, hogy nem jó ez ahogy csinálja, mert sokszor fog rá szégyent hozni a fia. Ha az enyémmel ezt csinálja, akkor közösségben is ezt fogja.
Akkor sem szabad hagyni. Ebbe fog a fiad belenőni, és az uncsitesó is, ergó mindegyiknek meglesz a helye a továbbiakban. A fiad alul, a másik felül. Ne hagyd szerintem!!!
Nekem a gyerekem a fontosabb, nem a nővérem és az ő gyereke!
Ne akarj egy mindent eltűrő és megalkuvó emberkét nevelni a gyermekedből!
Hat inkabb o haragudjon meg,mintsem a te gyereked karara menjen az egesz...
Nővérem nagyon érzékeny, tuti sírás lenne belőle,aztán pedig harag.
Én biztos nem hagynám a lányom megalkuvóvá válni! Ha van 3 egyforma, 2 legyen a kis erőszakosé, de a 3.akat nem adom! Az az én gyerekemé ;) És ezt meg is mondanám a gyereknek is meg az anyjának is.
Szépen leírtad a problémád, ebben a stílusban bárki megértené miről van szó.
Egyszerűen, köntörfalazás nélkül mond meg neki!!
Nővéremmel két hét különbséggel szültünk. Mindkettőnknek fia van. Most két évesek. Szerencsés helyzet gondolhatnánk, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem az. Egyáltalán nem egyeznek a nevelési elveink. Sokáig irigyeltem, hogy mekkora türelme van, soha nem emeli fel a hangját, szégyelltem magam, hogy én bizony néha egy-egy hiszti alkalmával hangosabban rászólok a gyerekemre. Ma viszont már cseppet sem irigylem. Ha a két gyerek együtt játszik, az övé csak hisztizik egyfolytában, az enyém bármihez nyúl, biztos, hogy neki is az kell. Ha valamiből van 3 egyforma is, nem nyugszik, amíg mindet meg nem szerzi. Az enyémet lökdösi, rugdossa és teszi mindezt úgy, hogy egy "Jaj kicsi szivem nem szabad"-dal el van intézve. Persze ezt is kedves hangon. Én persze rászólok az enyémre, hogy add oda, hogy Patrik ne sírjon, de mikor már mindent oda kell adni, akkor már nagyon nehéz mosolyt erőltetnem az arcomra. És a nővéremnek mindez természetes! Mondja is mindig, hogy milyen jó, hogy az enyém ilyen kis beletörődő és hogy mindent odaad. Persze hogy jó, de mennyi munkám van nekem ebben. Hogy hozzam a tudtára, hogy azért mert az övé uralkodó, én nem fogok az enyémből megalkuvót nevelni?
További ajánlott fórumok: