Megmenthető egy házasság? (beszélgetős fórum)

6 éve el tudtunk menni majdnem 1 napra (23 óra volt, jól emlékszem rá). Azóta nem. Csak az én szüleim vannak, akiknek nem életcéljuk (valahol érhető is), hogy minden napos részesei legyenek az életünknek, így elég, ha akkor segítenek, amikor nincs más megoldás. A kicsi még soha nem aludt náluk.

A tragédia után nekem volt segítségem, ő nem akarta azt, most derült ki az, hogy ő kineziológusnál járt én nem hiszek benne, és nem akartam oda menni, de őt nem tiltottam el tőle, sőt, kértem, hogy kérjen segítséget. De nem mondta el, hogy elment, csak most.

Vannak ilyen emberek, akik nem tudnak felkelni, illetve inkább éjszaka aktívabbak, hajnalban, reggel van szükségük alvásra. Ez ellen nem tudnak mit tenni :( Megerőszakolhatja magát, de a biológiai órája másképpen működik.

Mikor voltatok kettesben valahol? Van aki tudna a gyerekekre vigyázni.

Úgy gondolom, a tragédia mindkettőtöket felőrölt, ami sajnos normális. Jó lenne Nektek egy szakember, aki megnyitja a lelketeket.

Azért ez így egyoldalú. Nem kel fel, de gyerekek nélkül sem kelt fel, állandó problémája volt, hogy nem bír felkelni, még jó, hogy nem olyan a munkája, hogy ha nem vagy bent 8.00-ra, akkor gáz van, és ezt kompenzálta az, hogy én viszont utálok késni, ezért mindig gondoskodtam arról, hogy valahogy mégis felkeljen. Most is. De reggel pl. az összes gyereket ő viszi el a megfelelő helyekre. Orvoshoz, külön dolgokra is mindig vitte őket, én sokáig nem vezettem, akkor simán haza jött a melóhelyéről és elvitte őket. Amikor még elvileg itthon voltam, de kisebb melókban részt vettem és el kellett mennem, szó nélkül vett ki szabadságot és vigyázott az aktuálisan intézménybe még nem járó gyerek(ek)re, hogy tudjam csinálni (ez fontos volt nekem, hogy legyen esélyem a gyerekek után is még melóhelyre). Ha el kell utaznom (előfordul, hogy 2 napra el kell mennem), akkor mindent megcsinál és ellátja őket, a legnagyobb segít abban, hogy tuti ne aludjon el.

Az ügyintézéseket mind ő csinálja.

Nagyon sok a tennivaló, és ebből sokat vállal is, csak még mindig én vállalok többet, és 11 év után nagyon vágyom már alvásra, vagy legalábbis arra, hogy reggel ne rögtön kelljen kipattanni az ágyból. De ez úgy tűnik reménytelen, nem tud felkelni. Ha meg nekem kell nyaggatnom, bökögetnem, akkor nem vagyok előrébb.

És milyen jól tetted!

Mostmár éltek boldogan,nem keserűen. :)

Én is ezt tenném ilyen helyzetben az biztos!

Engem nem nézne hülyének egy pasi sem!

Ez nekem furcsa. Aki menni akar az nem gondolja át, hogy hogyan csinálja? Nekem az lenne az első.

1 éve pont ezen borítottam, hogy én is szerettem volna kicsit több alvást, pihenést, ő nem érzi úgy, hogy én többet vállalok ezen a téren.

Azt nem írtam eddig, hogy az egyik gyerekünk meghalt. Nekem ezért is nehéz lenne őt "elengedni", mert születésétől fogva kórházban volt, csak ő ismerte és én, nehéz ezt leírni, de ez irtózatosan szorosan köt hozzá.

De nyilván, ha ő már nem tud engem szeretni, akkor nem tehetek semmit. Reménykedem benne, hogy még tud, és nem fog elmenni.

Nem tudom mekkorák a gyerekek, de annyira jó minden gyerek natennája, hogy mindent vesznek, ha nem is szólnak róla.

Már a csecsemő is rosszabbul szopik, ha az anya feszült,ideges.

Természetes a kiborulásod, hiszen Te érzel a férjed iránt még. Sírd ki magad, muszáj kiadni magadból a fájdalmat.

Olyan ez, mint a gyász, egyiket is a másikat fel kell tudni dolgozni, mindenkinek másként megy.

Ez is jó, hogy írsz róla.

Szemét dolog, hogy karácsony előtt teszi, amit tesz. Bízom benne, a gyerekek ünnepét nem cseszi el.

Így van!Minden szavaddal egyetértek!

Hagyja pihenni,haverozni mert az neki kell...

Hurrá!

Felrúgnám műholdnak!!

Anyukának sem ártana egy kicsit kilépni a házicseléd szerepből!

Nem veszekszünk, gyerekek jelenléte nélkül megbeszéltük a dolgokat, többször is, ha jól rémlik három nagy, több órán át tartó beszélgetésünk volt. Az első kettőnél kiborultam (nem hinném, hogy bárki az én helyemben ne borult volna ki), nem hisztiztem, de sírtam. Ezt ő is elismeri, hogy a hiszti az soha nem is volt rám jellemző.

Azt szokta mondani, hogy nincs semmi, amit jobban gyűlölne a hazugságnál, tehát remélem, hogy akkor nem hazudott ebben. Ha van valaki más, az leegyszerűsíti amúgy is a helyzetet.

Aki menni akar, nem érdeklik a technikai részletek. Az ingatlan és gyerektartás, fizetnivaló, költözködés, nem tartják vissza. Az élet nem a tárgyakról szól. Azért nem marad, mert fizetnie kellene ha elmegy, ez nem egy szerződés ahol lelépti díjat fizet, ha kiszáll. Nem érdekli a 4 gyerek, az sem, hogyan oldod meg, és mi lesz veled. Ha nincs tisztelet, hogy 4 gyereket nevelsz, ahogy olvasom, inkább te, mint ő, akkor régen rossz, lehet hogy soha nem is volt. Rúgnám ki az ágyból reggel, hogy ő tovább alszik, és mondanám csere, csináld egy hónapig amit én.

Büszkeség, tartás, az egyedülálló anyuka gyermeke sokkal boldogabb, mint ahol a veszekedés vagy megcsalás a mindennap része. Az minek, kinek jó?? Egy életünk van, azt boldogan élem....

Kitartást és sok erőt kívánok, ahhoz ami jön... Mert a szeretetet, ragaszkodást nem lehet kierőszakolni sem szép szavakkal, sem fenyegetéssel.

A kérdésre a válasz, vagy igen, vagy nem. A kérdés az, ha menthető is, érdemes-e?

A gyerkekre hidd el nem lehet hivatkozni, a gyerekeknek a kiegyensúlyozott élet kell, ha ezt egy szülő tudja nyújtani, akkor azzal az egyel.

A gyerekeknek sokkal rosszabb, ha szüleik vitatkoznak, mint nyugadtan élni egyik szülővel.

Attól, hogy azt mondta nem csal meg, nem biztos, hogy így is van. Kevés az a tökös pasi, aki a szemébe mondja a feleségének, hogy igen. Kerülik a konfliktust, a hisztit, a sírást-rívást, vagy csupán a lelkét nem akarják megbántani a másiknak.

Kívánom oldódjon meg mindannyiótok száméra kedvezően a probléma!

Ha nem társsal oldod meg a jó szexet, az érzéki érintéseket, akkor a gyerekeid furcsán néznek rád, ehhez min. felnőtt gyerek kell :S

Vagy úgy oldod meg, hogy ők nagyon nagyon sokáig ne tudjanak a jolly jokeredről ;)

Ez is nagyon jó megközelítés... Nem árt megfontolni.

( előbb írtam volt botrány nálunk. Együtt maradtunk. Pár éve vettünk egy " fűtheő viskót ". Jött egy árban jó ajánlat tüzifára. Megvettük, és biza kivettem a részem a melóból. Nem mondta, de hangyányit meglepődött azon amit tudtam ott segíteni. nem részletezem. Van abba valami ha látják a pasik a " nejem " nem fél semmitől )

Fel a fejjel. 4 gyerek meg nagyon jól ellesz segíteni amit tudnak fogadd el.. Bolfogulni fogtok.

Volt botrány nálunk is. Beszélgetés is. Én abba a helyzetbe " asszonytartást " is kérhettem volna... Ezt egyszer megjegyeztem. De más dolgok is történtek, és úgy döntött marad. Igaz 1 lépést nem tett hogy Ő megy, menni akar. Csak bejelentette : Mi lenne ha .... Azóta " 100 év " telt el.

De itt csak a saját életemben történt dolgok miatt szóltam hozzá.

Ezt én is így gondolom, 1 éve én is ezt hoztam fel neki. Hogy nem csak nekem kellene változni, hanem neki is e téren.

De mondom, hogy sok minden egyben összejött neki, és szerintem abból amit beszéltünk azt gondolom, hogy ő nem látja át teljesen, hogy itt nem pusztán velem van gondja. Nem csak miattam nem érzi jól magát az életében. De nem hinném, hogy jó út lenne, ha erre én hívnám fel a figyelmét, úgy sem hinné el.

Csak az írom, amit én a helyedben tennék:

Mérlegelném, hogy van 4 közös gyerek, valn szép lakás, van munkahelyem és még a férjem is itt van.

Tehát tenném a dolgom, mint eddig és a lehetőségeimhez mérten megpróbálnék nyugodt maradni. Várnék és semmi különlegeset nem tennék. Talán magamra egy kicsit jobban figyelnék.

A pasiknak az önálló és határozott nők nagyon bejönnek, tehát segítséget nem kérnék, maximálisan önálló döntéseket hoznék és megmutatnám, hogy nem a férjem viszi a vállán a galaxist, nem függök tőle és megoldom az életem nélküle is.

Amikor észreveszi, hogy nem dől össze a világ azért, mert ő most vacillál, elkezdi kinyitni a szemét és rájön, ha elmenne, mit veszítene.

Szóval legyél erős és határozott.

Ha kell, kérj külső segítséget rokonodtól, de a férjed ne lássa, hogy a hullámok összecsapnak, hogy téged a történtek megviselnek.

Csak okosan! :)

" Megkérdezném a férjtől, hogy mi van, nem mégy? Ezt a helyzetet mindenképp tisztázni kell."

Jó ez tetszik.

Van azért kis bibi ebbe. Pasi visszakérdezhet : Ennyire útban vagyok?

Csakhogy a " pasi " hozta fel a témát...

" Te hoztad fel a témát "...

Valahol az elején írtam szerintem, hogy én szeretem őt, és csak ő hozzá vonzódom, ez így van már 15 éve. Meg sem szoktam más pasikat nézni.

Ha a gyerekek nem lennének, akkor szerintem eleve nem alakult volna ki az, ami most a helyzet. Ezért nagyon nehéz ezt így kielemezni.

Nagyon nehéz volt 4 éve felállni, a gyerekeknek is nagyon nehéz volt, nem véletlen, hogy félek ettől. És akkor még csak 1 volt iskolás, és elsőben nem volt kezelhetetlen egy teljesítmény visszaesés (eleve tudott már olvasni mire suliba ment, az sokat segített az átvészelésben).

De amúgy alapvetően igazad van, én is átgondoltam így a dolgot, ezerszer átpörgettem, hogy miért is akarom, hogy maradjon.

Én ugyan nem! :D

Egy percig nem tudnék kételyek közt élni,sem együtt maradni valakivel aki már azon gondolkodik,hogy nyúlcipőt húz..

Ez így van. Csak muszáj volt kifolyatni egy kicsit magamból, mert tényleg nagyon nehéz. Nagyon szeretem a gyerekeim, és egész eddig életemben azon dolgoztam, hogy ők a lehető legjobb körülmények között nőjenek fel (nem pusztán anyagi értelemben), és a tragédia ellenére is tényleg nagyon kiegyensúlyozott gyerekek, mindenki dicséri őket.

Most nagyon féltem őket.

Nem vagyok mai csirke, tyúkanyó vagyok már ;).

Van abba igazság amit írsz...