Megcsalt a férjem, hogyan tovább? (beszélgetés)

Most olvastam vissza. :) Hát nagyon egyformák vagyunk ebből a szempontból.

Egyszer valahol olvastam, hogy a legszebb dolog az életben a megbocsátás. Én úgy vagyok vele, hogy ha meg is bocsátanám ezt az egészet, akkor sem bíznék benne újra. De ezt írtam is. Lehet, hogy nem haragudnék rá és egyszer tudnék vele normálisan beszélgetni, de közös jövőnk már nem lenne.

Itt az alapvető kérdés szerintem az, hogy meg tudsz e neki bocsátani. Eddig nem sikerült, mert különben nem sírnál miatta. Engem nem csaltak meg, legalábbis nem tudok róla. A nővéremet igen. Ő meg tudott bocsátani és azóta boldogok. Bár még a kapcsolatuk legelején történt a dolog, akkor volt a tesóm 17 éves. Ő úgy fogta fel, hogy fiatalok voltak és belefért a pasijának abba, hogy kiélje magát. Azóta eltelt 10 év és már gyerekük is van.

Ennek ellenére én elhagynám a férjemet azonnal. Ő tudja is ezt. Mégpedig azért, mert nagyon jól ismerem magamat és soha nem tudnék igazán bízni benne. Akármennyire is szeretem, a bizalom hiánya megölné végleg a kapcsolatunkat. Tudom magamról, hogy mindig az járna a fejemben, hogy éppen hol van, kivel van. Lehet munka közben épp lett egy kis ideje és megint megcsal. Arról nem is beszélve, hogy undorodnék tőle, mert lehet délután a nővel volt, este meg velem.

De ez az én szempontom. Neked kell érezned, hogy mi a legjobb. Neked kell tudnod, hogy képes vagy e teljesen megbocsátani, ami azt jelentené, hogy nem emészted magad ezen és neki sem hánytorgatod fel soha többé.

Számomra teljesen mindegy lenne, hogy kinek a hibájából történt, ugyanis én azt az elvet vallom, hogy 1 ember sosem hibás. Lehet, hogy te elhanyagoltad magad, de akkor normálisan le kellett volna ülnie veled és a szemedbe mondani, hogy ez így neki nem megy és elmondani, hogy milyen következménnyel járhat. Pl el fog költözni, mert így nem bírja, be adja a válókeresetet vagy elmentek párterapeutához stb. Nem pedig az, hogy megcsal, mert elege van. Joga van a boldogsághoz, de előbb szerintem ki kellett volna mondania, hogy veled nem az és elmegy.

A szememben aljas húzás a megcsalás. Valaki írta is lejjebb, hogy ne ösztönlények vagyunk. Tudatában van vele az ember, hogy mire készül, amikor megteszi. Ha neki megéri, hogy kockára tegye a családját, akkor maradjon azzal, akivel ezt megtette. Az, hogy mi a család? Ha arra nem tudja a választ, akkor én azt kérdeztem volna, hogy mi a tisztelet? Én már csak a tisztelet miatt sem tettem volna meg.

Éppen amiatt kellene észnél lenni,mert egy család esetében nem olyan könnyű pontot tenni.

Nem is értem mikor ott van valaki,hogy megcsalja a másikat,és az többségében nem úgy történik,hogy koki részeg vagyok,és azt se tudom mi történik...na szóval akkor a megcsaló nem gondol arra,hogy basszus,ha ez kiderül,aztán a Rozi elhagy akkor mi lesz a gyerekeimmel?Meg akkor nekem gyerektartást kell fizetni meg elköltözni,meg eladni a házat és felezni?

Biztos vagyok benne,hogy mindenki tovább tud lépni,ha nem is rögtön,de meg tudja tenni.Mindenkinek jár egy igazi társ.

Lentebb utaltak már rá,és tényleg jó példa,ha valaki a problémák megoldását abban látja,hogy félredug azt mit tenne ha a másik mondjuk rákos beteg lenne?Elmenekülne gondolom,mert az egyszerűbb.

Tudom kicsit indulatosan reagálok most erre,de a barátnőm jelenleg hagyja el a férje úgy,hogy mikor hatalmas szarban voltak (börtön,hitel miatt elúszó lakás,munkanélküliség,pénztelenség) akkor a barátnőm végig kitartott,most meg hogy rendbe jöttek a dolgok,a pasi lelép,mert csajozni meg bulizni sokkal jobb...

Én ezt vallom:

"A megcsalás megtörténte előtt a személynek az ő párját le kellett értékelnie gondolatban, különben nem tudta volna megtenni." - Pilát Gábor

Ezek után nincs miről beszélni.

Igazad van, hogy vannak a kapcsolatokban mélypontok-hullámvölgyek, de biztos, hogy az a legjobb mód, hogy az első " lelki társsal " félremegy az emberlánya/ fia? Ha meg félremegy vele a " tévedéssel " és nem " ez lesz a közös útjuk " , bocs, de az már legyen az Ő gondjuk..

Az én világomban vannak mondatok, és cselekedetek amiket nem lehet nem megtörténté tenni, és éppen ezért nincsen rájuk bocsánat sem!

De ez az én véleményem, mondom ezt azért mert nem felejtek, a fene a fajtámat.. és tudom, hogy sosem tudnám megbocsájtani, ha megaláznának...

De... könnyebb... ha tényleg szereti egymást két ember, és a megcsaló fél mindent megtesz azért, hogy bizonyítsa, hogy csak a párja van neki... áldozatot hoz... akkor könnyebb túllépni...

Ha nem tévedés, na akkor kell szakítani. Azért van ennyi válás, mert az emberek feladják a kapcsolatot ahelyett, hogy harcolnának érte, és javítanának rajta.

Szerintem meg nincsen lesarkítva.

Egy kapcsolatban is megeshet,hogy beleszeretek másba és lefekszem vele,de akkor elhagyom a párom.

Ez így korrekt!

Ha valaki félrekamatyol a feleség mellett akkor nem szereti,eljátszhatja a bűnbánót,de inkább csak arról van szó,hogy lebukott,és nem jönne jól egy válás,vagyon megosztás meg hát ki mosna,főzne meg nevelné a kölyköket.Jobb a fix nej,meg olykor egy futó barátnő.

Annyi pasi ismerősöm van,hogy komolyan néha hányni tudnék attól,hogy gondolkodnak.Némelyik feleség meg nem is gondolná...persze aki homokba dugja a fejét és jó neki,akkor oké,nekem nem lenne.

Még szerencse,hogy azért vannak rendes pasik is...

Majdnem 10 éve vagyunk együtt, 7 éve házasok. Mindketten nagyon büszkék. De az egész akkor kezdődott, amikor itthon maradtam dolgozni. A GYES alatt/2 gyerekünk van, folyamatosan itthon voltam velük/ kiépített vállalkozásomat csináltam, a régi munkahelyemen felmondtam. Viszont ez magányos meló és itt kezdődott. Nem kellett szépen feloltoznom és elindulni dolgozni, hiányozni kezdtek az emberi kapcsolatok, hogy nem torténik semmi/gyerekek is oviban/, és magamat se tartottam sokra, hiszen itthoni meló nem meló. Semmire sem tartom magam, még a családomért se, mivel az lehet mindenkinek. Onbizalmam nulla. Vissza akartam menni dolgozni és ezt a munkát is megtartani, mert hozza a pénzt, de nem ment a kettő együtt. Lezüllottem, ahogy a férjem mondta és őt is lehúztam magammal, mivel homokba dugtam a fejem/majd lesz valahogy címszóval/ és depis lettem. Képtelen voltam tartani magam egy napirendhez, egyedül éreztem magam, és lassan már az adót sem tudtam fizetni rendesen. Elhanyagoltam mindent, magamat is. Kozben pedig egyre tobbet veszekedtünk. Ez hónapokig így ment. Ezután kozolte válni akar, el akart koltozni, de nem engedtem. Nagyon váratlanul ért, ő nagyon határozott volt. Elhidegült. Innentől semmi nem érdekelte, de én megváltoztam, próbáltam osszeszedni magam. Végül maradt, de hónapokkal később kiderült csal az egyetlen kolleganőjével. Ekkor én akartam befejezni, hogy esélyt sem adott, és élvezve a kényeztetést/ő szerinte olyan lettem, mint egy pincsikutya/ ezt művelte. És hazajárt.

Mindenki életében vannak nehéz időszakok szerintem. Én a gyerekeket nagyon fiatalon szültem és ahogy 30 lettem visszagondoltam, hogy alig éltem, de én akartam így. És most üt vissza. Férjem szerint volt nem egy esélyem/minden veszekedésünket annak vette/, de én nem hallottam meg és már késő volt.

És amikor lebukott annyira zavarodott volt, hogy még ő kérdezte, hogy most mi legyen? Kérdeztem a családodra sem gondoltál? Visszakérdezett, hogy mi az hogy család? Teljesen megzuhant, osszeboroltunk, megbeszéltük, hogy tisztalappal kezdünk. Most tobb mint 2 hónap telt el. És én nem tudok szabadulni a váratlan sírógorcseimtől, az álmatlan éjszakáktól, a rémálmoktól, a legváratlanabbul beugró gondolataimtól és a kérdéseim ozonétől. Tudom, hogy hibás vagyok, de mégsem tudok megbocsátani.

Kétségek ozone:

Miért nem tartott ki? Mire számíthatok legkozelebb, ha újra elveszítem onmagam, amit még meg se találtam. Hogy tudta azt csinálni, mikozben én próbáltam mindent helyrehozni? De a legrosszabb, hogy tűzbe mentem voltan érte, hogy ő ilyet soha nem lesz képes megtenni velem. Nem olyan típus. Miért nem láttam ezt előre? Mégis mit gondoltam? És ha évek múlva csak példa, de beteg leszek, és emiatt anyagi gondjaink lesznek ő újra elmenekül? Úgy érzem csak erős lehetek mellette, gyenge nem. Az erős nőt szerette bennem.

Én már voltam megcsaló, egyszer... megbántam... soha többet az életben, az akkorival nem csináltam volna meg újra. Igyekeztem vezekelni, ami végül csúnya dologba csapott át, aminek már köze nem volt a megcsaláshoz.

Ember függő. Én cáfolom a kutyából nem lesz szalonna dolgot, lehet egyszeri botlás is. Minden a körülményektől függ.

A környezetemben sokan megpróbálták már helyrehozni,gyakorlatilag sehol sem sikerült.Elkínlódtak még egy pár évet aztán elváltak.Vagy azt hitte a feleség hogy már minden rendben,aztán a férj hazaállított azzal,hogy válni szeretne.

Közhelyes az is,hogy aki egyszer megteszi,megteszi később is,de igaz.Mert ha valaki megbocsát egy megcsalást,akkor a megcsalót már mi tartaná legközelebb vissza? Biztos nem az,hogy akkor elveszíti a párját,hiszen az akkor sem tartotta vissza,mikor először félrelépett.

Én sokáig azt gondoltam túl lehet lépni egy ilyenen,de ma már azt gondolom mindent meg lehet bocsátani,de nem érdemes együtt maradni.Aki szeret az nem csal meg.Ennyi.