Megcsalt a férjem, hogyan tovább? (beszélgetős fórum)
Hát igen, nagyon-nagyon elgondolkodtatóak ezek a dolgok.
Ugye van olyan mondás is, hogy ne azt figyeld, mit csinál a másik, amikor nincsen veled, hanem azt, hogy mit csinál, amikor veled van. Az milyen? Ha az szép és jó, és boldog vagy benne, akkor nem kell foglalkozni a többivel. Mert ugye, amit nem tudunk, az nem fáj.
Én egyébként azt gondolom, hogy sajnos bőven több a megcsalás mint azt hinnénk, csak sokan okosan csinálják, és nem derül ki.
Pontosan így gondolom én is.
az élet nem fekete,fehér.amennyi sors,és ítélkezni nem szabad.
Én is voltam ilyen helyzetben, és sikerrel lenyeltem a dolgot. Igazából az oka az volt, hogy a külön töltött idő alatt a hiánya erősödött bennem jobban és jobban, nem az, amit csinált... Miközben ő meg ugye utánnam koslatott töretlenül.
Szerintem minden kapcsolat, minden ember más és más. Hogy valaki jó vagy rossz döntést hoz, az csak később fog kiderülni. De valójában szerintem nincsen rossz döntés, hiszen mindig mindenből tanul az ember!
Én sokkal esendőbbnek látom az embert,aki bizony hibázhat. Nem tudjuk a részleteket sem, hogy egyszeri félre lépés, vagy folyamatos megcsalásról van szó.
és a feleségem?az öcsémet most penderítették ki a közös házból.ott az új szerelem,új gyerek.
Tv-ben hallottam egyszer egy riportot. Szexuálpszihológust kérdezték. A riport nagyon érdekes volt, azóta is sokszor eszembe jut. Akkor megdöbbentett, azóta viszont úgy gondolom van ebben igazság. A sírig tartó hűségről és hosszú házasság titkáról kérdezték. Elmondta, hogy régen pl. a középkorban nem volt nehéz a sírig tartó hűséget és boldogságot megigérni, betartani, hiszen jó, ha 30 éves kort megértek a felek. Ma valóban sokan megérik a hosszú életet és a hosszantartó házasságot, DE sok kihívással - másik nem csábításával - steresszel stb. Ki így ki úgy oldja ezt meg, de nem tartja bűnnek a pszihológus a félrelépést, ha így oldódik, nem tartós, e mellett is a feleségét, párját szereti. Tehát futó kaland. Szerinte ilyenkor a kicsapongó házastárs akár figyelmesebb is, tehát megújul a saját házassága is. "Édes" a kibékülés. Gondolj erre. Az sem mindegy mit veszítesz, ha kirúgod a párodat és így akár akaratlanul is "átadod" a csábítónak. Vedd tudomásul, fogadd el. Persze éreztesd, hogy ez Neked nem tetszik, fáj - ugyan elfogadtad,- talán még meg is érted, de ne tegye többet. Az élet hosszú alapon esetleg éreztesd a párodda, hogy nem célod Őt megcsalni, de bizony veled is előfordulhat hasonló okok miatt. Reméled Ő is megértő lesz akkor.
Igen, van ilyen. Nekem a családomban volt hasonló eset. Bár ott nem szimpla megcsalás volt, hanem a férj le is lépett az új nővel, 20-on x év házasság után. Egy évet külön is voltak, már a válást kezdték el intézni. És amikor az osztozkodásra került a sor, és mindenketten mindent a másiknak akartak adni, akkor döbbentek rá arra, hogy ha ezek után is ennyire fontosak a másiknak, akkor egymás mellett van a helyük.
Hát a túsfürdő kevés lenne sztem! :D Sósav? :D
Nem mindenki Fifi néni.
De törekedni lehet rá.
Szerintem ehhez nem kell domestos :) :) Megteszi a tusfürdő is. Ezt fejben és lélekben kell eldönteni.De megértem, ha te sosem tudnád, hisz nem vagyunk egyformák.... És természetesen, ha visszarendeződik a dolog, nem szabad soha a fejéhez vágni, mert az újabb problémát generál. Ha úgy döntenek, hogy túllépnek rajta, akkor azon tényleg túl kell lépni.
Nagyon sok közhelyet fel lehet sorakoztatni a téma mellett és ellene. De szerintem vannak az életünkben olyan dolgok, amiért érdemes harcolni. Nyilván nagyban függ itt ez attól, hogy ki akarja megtartani a kapcsolatot, a férj, aki félrelépett, a feleség, vagy midnketten. Én amondó vagyok, hogy egy alapjaiban éveken keresztül jól működő házasságban, bárki életében előfordulhatnak hibák, egy házasság egy ilyen esetet kibír szerintem, nyilván többet nem, de ha valaki nagyon akarja és képes rá, visszafordíthatja a dolgokat. Van, aki azt mondja, hogy aki menni akar, arra adjuk rá a kabátot. Ebben az esetben máris feladta és a "könnyebbik" oldalát választotta. Van, aki pedig megteszi amit lehet és esetleg jóra is fordulhatnak a dolgok.
Nincs az a tömény domestos ami le tudná a farkáról mosni azt a másik nőt...mindig eszembe jutna szex közben ha valami csoda folytán megbocsájtanám a félrelépést, legyen szó akár egy eszerei félre menésről akár egy tartosabb viszonyról..
Ha Te túl tudod magad rajta tenni akkor hajrá, de ha már egy csekély esély is van rá, hogy bár megbocsájtd / ezt hazudod magadnak és neki is / de minden egyes vitánál a képébe vágod, akkor inkkább most zárd le...
harcoljon a berber oroszlán.
Amiért harcolni kell, azt rég megette a fene. Az máér nem a szeretetről stól.
Egy agyonig elcsépelt, de a mai napig igaz közmondás: Kutyából nem lesz szalonna.
Sztem ha a bizalom ugrik, akkor már csak idő kérdése a többi.
Lehet leélni együtt egy életet is akár, kérdés az érdemes-e.
Mérlegelni kell.
Egyébként azt gondolom, ami egyszer előfordul jön majd máskor is.
Adj magadnak időt, hogy átgondold.Mérlegelj, érdemes-e harcolni a házasságodért.
Az ember nem ösztönlény. Tud gondolgozni. Ezt is figyelembe kell venni. Amikor megcsal, tudja mit csinál. Ennek ismeretében el tudod dönteni mit érdemel. Megérdemel téed, vagy nem. A megcsalás tükrözheti azt is, hogy te mennyit érsz az ő szemében.
Meg kell bocsájtani,biztos többet nem fog előfordulni:))
Én tisztelem azt aki egy ilyet meg tud bocsájtani, úgy őszintén legbelül és nem őrül meg a féltékenységtől a következőkben!
Nekem csak simán egy párom tette meg velem, de nem tudtam elviselni, azt mondtam oké, lenyelem, de sosem tudtam. (Egy férj azért más, ill. gondolom több éve együtt vagytok...)
Alkat kérdése, ki hogyan tud a dolgokhoz állni...sok sikert!
Ha túl tudsz lépni rajta,megérteni miért történt,megbocsátani neki akkor talán menthető!Nem sokat írtál a történtekről elég nehéz így bármit mondani!
Az egyszerűbbek igen, ezt csinálják. De akinek van egy kis érzelmi inteligenciája, szerintem másként cselekszik.
Szerintem a mai nagyon nehezen élhető világban a családoknak, a párkapcsolatoknak is egyre nehezebb dolguk van. A sok gond és probléma mellett, ami felemészti a hétköznapokat, nehéz megmaradni szerető társnak, odafigyelő, őszinte, érzéseit kimutató embernek. Pedig ha erre törekednénk, talán jobb lenne. Előfordulhat, hogy fellángolunk egy másik ember iránt, akivel nem éljük át a gondokat, csak a szépet, az újat, a teljesen mást látjuk benne. Aki afelé sodródik, hogy történni fog valami a kapcsolatában, nagyon nehéz helyzetben van, mert semmi és senki nem tudja megváltoztatni a dolgokat, csak ők ketten. Ez nem könnyű feladat...
Nagyban mullik a ferjem, sajnos a ferfiak nehezebben kezelik az erzelmeiket, inkabb elszaladnak mas kapcsolatba, alkoholba, mint szembenezzenek prroblemaikkal.
Azert sok szerencset!
Megbocsátás, szeretet(szerelem), megbecsülés, beszélgetés mindkét részről. És ami a legnehezebb újra bízni.
Bár még nem voltam ilyen helyzetben, de néha úgy érzem erre sodródunk :((
További ajánlott fórumok: