Megcsalás 19 év és 2 gyerek után (beszélgetős fórum)

A témához is hozzászólva,én maradnék a fenekemen pláne két gyerekkel.

Esetleg akkor mennék el ,ha az anyagiak megengednék.

Itt nem a biztos munkahelyre gondolok ,hanem egy szemmel is látható megtakarításra.Mindenre felkészülve.

Tiszta ,hideg fejjel ,lenyugodva döntenék .

Én a közös gyerekfelügyeletre értettem.

Ezt azért egyeztetni kell a másik féllel. Nem egyedül döntök.

Fingathatjátok egymást.

Csak az ügyvédek fognak jól járni.

A bejelentett lakhatás nem ad semmi plusz jogosultságot.

2 napja tudtad meg,hogy megcsal de már tudod, hogy a válás után a gyerekek fél időben lesznek veled.

Erről már beszéltél vele.

Nekem nagyon ismerős a történet egy pár évvel ezelőtt, szintén itt, leírtakhoz.

De milyen elért teljesítményről beszélsz? Én nem írtam ilyenről. Tényleg nem értelek mert nekem a szeretettel semmi bajom. A szeretet és a megbecsülés nem egymást káríró tényező. Mindegy is.

Felőlem azzal szexelsz akivel akarsz. Úgy használnak ahogy akarnak és úgy használsz mást is ahogy szeretnéd. Minden életformának megvannak az előnyei hátrányai.

Nagyjából végigolvastam a fórumot.

Ha nem sejtettél semmit a FI. tuti nagy arculcsapás volt a felismerés, hogy de mégis van a képben más is.

Kedves FI.! Ezt ne elvesztegetett időnek éld át, hiszen eddig minden jól működött valószínű.

A feneked alá tett egy lakást, amiben a gyermekeitekkel jól éltek.

Nem bántott, nagyon jól járt el az én szemszögemből, hiszen nem nehezítette a felépülésed. Nem azzal kellett szembesülnöd, hogy kitekintget a házasságból, hanem a betegségedre koncentrálhattál, hogy gyógyulj. Eltartott, addig, amíg nem volt jövedelmed.

Ez csakis az én véleményem, de tuti leégne a pofámról a bőr, ha az ő szerzett vagyonára vágyakoznék, próbálnám minél jobban tönkre tenni, miközben van lakásom, és mint írtad, van biztos munkád már.

Természetesen vegyen részt a gyermekek nevelésében, közösen hoztátok össze őket, ne szenvedjenek a kapcsolatotok megromlása miatt hiányt.

Bár én még arra sem tartanék igényt,

egyszerűen nem értem, hogy szolgáltathatja ki egy nő magát egy pasinak, hogy nem szerez 19 év alatt valami egzisztenciát? Miért szül a kapcsolatba úgy gyereket, hogy ő maga nem tudja felnevelni? Más az, amikor valami tragédia történik.

Belegondoltál, ha Te adsz a gyereked feneke alá lakást, akkor jogosnak tartanád-e, ha egy nő, férfi azt bármilyen indokkal elvenné tőle?

Tudom sokan nem értetek egyet velem, de én mindig büszke voltam arra, hogy mindent megteremtettem magamnak, pedig volt nekem is betegség miatti kiesésem.

Nulláról indultam, de soha senkitől nem vettem el 2 fillért sem.

Az életemért én vagyok felelős, és az életembe beleszületett gyerekeimért is, amíg nem lesznek önállóak, nem ők kérték az életet.

Egy biztos, a kapcsolat megromlásához 2 ember kell. Gondolkodj el nagyon mielőtt bármit is lépsz, de főleg a gyerekeitek előtt ne bántsd, mert nekik éppen olyan fontos, mint ahogy te fontos vagy az életükben.

Olvastam az első oldalt, sehol nincs az, hogy a férje. A 30-as hozzászólásban kérdeztem, h a férjről van szó?

Nekem úgy néz ki, eddig feltételezés.

Még mindig nem érted, miről beszélek.

Ha szeretnek, mármint tényleg SZERETNEK, és nem valamiféle társadalmi pontversenyben elért teljesítményemért kapott "megbecsülést" álcáznak szeretetnek, akkor egyszerűen nem számít, hogy előtte kivel, hogyan, hányszor...

A szexualitásom a személyiségem része. Ha a szexualitásom valaki számára nem elviselhető, akkor a személyiségem sem az. És akkor nem egymásnak teremtett minket az isten/a sors/a spagettiszörny. Nem kell "teljesítenem", hogy szerethető legyek. Vagy szeretnek, vagy nem. És viszont.

Az én szemszögemből én használtam a férfit. :D Ha nem volt megfelelő, csere. Miért ne választhatná, élhetne egy nő is úgy, ahogy neki tetszik?

Az első kapcsolatomban nem voltam tisztelve,megbecsülve,gyanítom nem vagyok egyedül. Pedig első volt nekem, hűséges voltam, de csak egy kis gyémánt voltam, egy tárgy.

Nem a tartós kapcsolatokra utalok így, hanem "a jó asszony mindent megbocsát"/"a jó asszony szoknyája mindent eltakar" típusú házasság-normára. Amely mögött az a meggyőződés áll, hogy a női nem kettéosztható "tisztességes, házasságra, anyaságra érdemes" illetve a szexuális vágyak kiélésére "való" kategóriákra.

Ezt hirdeted, amikor azt sugallod, hogy aki "idő előtt" "odaadja" magát a férfinak, az nem "érdemes" arra, hogy feleségül vegyék.

Én nagyon örülök, hogy ennek a házasságeszménynek már leáldozott, és akkor örülnék a legjobban, ha ennek a "Madonna versus k*rva" kategorizálásnak írmagja se maradna.

Ezek ugyanis arra épülnek, hogy az embernek valamit "teljesítenie" kell azért, hogy "szerethető", megbecsülésre méltó legyen. A nő legyen szűzies, tartogassa magát, de azért házasság után az elvárt mértékben szexistennő... Na ja. Ez nem így működik.

Vagy szeretnek, vagy nem. Vagy kijövünk egymással, vagy nem. Semmi köze ahhoz, hogy melyikünk kikkel dugott előtte.

Nézőpont kérdése!

Volt olyan időszakom, ahol én használtam a férfiakat. Nem akartam megállapodni, de nő vagyok, egészséges igényekkel.

Ismeri a férjem a múltam. Minden apró mocskos titkom. Az, hogy megbecsül vagy sem, nem azon múlott, hogy mennyi férfi volt az életemben. Hanem milyen értékeim vannak,milyen ember vagyok.

Ebben a világban el van csesződve valami nagyon,de nem az a fő gond, hogy a nők nyíltabban felmerik vállalnia szexualitásukat.

Sok férfinek nem tetszik, hogy próbálunk egyenértékűek lenni. Talán ez lehet az egyik oka.

"Ha attól, hogy szabadon megélem a szexualitásomat, és szexelek a puszta élvezetért, azzal és akkor, akivel és amikor akarok, nem számítok "megbecsült", feleségnek való nőnek, ám legyen"

Igen, ma tényleg sok nő választják ezt az életetformát. Használják őket egy darabig aztán csere. Egy rossz házasságnál amikről beszéltél még jobb is. Egyetértek.

Persze, nem erről beszélsz, hanem a női szerepelvárásokat, társadalmi normákat népszerűsíted, csak azt nem érted, hogy ahol a szerep, az elvárásoknak megfelelés a fontos, ott nem a szeretet a fontos.

Vagy szeretnek, vagy nem. És nem függ attól, hogy mire vagy "érdemes" a társadalom szerint.

Ha attól, hogy szabadon megélem a szexualitásomat, és szexelek a puszta élvezetért, azzal és akkor, akivel és amikor akarok, nem számítok "megbecsült", feleségnek való nőnek, ám legyen.

Egyedül is tud jó lenni, ezzel egyetértek. Sokaknak még talán jobb is.

Ami érdekes, hogy amikor tartós kapcsolatra utalsz az mindig negatív. Unják a pofád, verés, nemibetegség hazavitele stb. Ezen elgondolkodnék, mert a kapcsolatok többsége azért nem ilyen.

Inkább szeressenek, mint "megbecsüljenek", ha ez azt jelenti, hogy kötelességből, "becsületből" megtűr maga mellett még akkor is, ha már rohadtul unja a pofámat, a testemet és a szexualitásomat meg pláne.

Nem, kösz. Inkább élnék egyedül. Nincs igényem rá, hogy valaki állandóan a közelemben legyen, a szex meg, ha jut, még így is minőségibb, mint egy olyan házaságban, amelyben nem szeretnek.

"két jó szót nem kaptak soha, vagy pofon járt a saját véleményért, vagy a férj nemi betegségek sorát vitte haza, az nem számít, mert feleségül voltak véve"

Ezektől mindenki hány, de senki nem erről beszél.

Nem érted; a lényeg az, hogy feleségül vették az arra érdemeseket. Ez a megbecsültség. Hogy amúgy esetleg két jó szót nem kaptak soha, vagy pofon járt a saját véleményért, vagy a férj nemi betegségek sorát vitte haza, az nem számít, mert feleségül voltak véve. Ez egy társadalmi státusz. Aki feleség, az "valaki".

Én hányok ettől.

Szerintem engem bizonyít a történelem. :)

Persze attól függ mit értünk megbecsülés alatt.

Szerintem ott kezdődik, hogy egy nőt elvesz valaki feleségül. Nem csak addig használja amíg kényelmes. Ez lenne az alap megbecsülés. Gondolom mondanom sem kell ez mennyit változott 100 év alatt.

És sok más dologról is lehetne beszélni. Oké, voltak akkoriban is prostik, ebben sok minden nem változott, de én tágabban értelmezem a megbecsülést.