Megbántottam a szerelmem, ezért egyedül szeretne lenni. Visszakaphatom még? (beszélgetés)

Köszönöm a sok hozzászólást :) Minden bűnömet vállalom kivétel nélkül. A büntetést (a szakítást) is. Igyekeztem azt leírni ami rossz volt bennem, de ahog ő is elmondta nekem sok jó dolog is volt bennem. Tudom, fura és ellentmondás egy kicsit de az ő szavaival élve, törődtem vele, sokszor nagyon kedves voltam vele és azt is elviseltem ha hisztizett (ezt is ő mondta) :) . Alapvetően romantikus ember vagyok ezért igyekeztem olyan "ajándékokkal" meglepni amit alap esetben nem szoktunk adni (rajzok..). Sok közös volt bennünk, hasonló érdeklődési körünk volt, hasonló értékrendünk illetve élet terveink. Sajnos ezek mellett sikerült fa**nak lennem is aminek nagy ára van. Ő elmondása szerint nem látta a jövőt vlem mert nem akartam semmit tenni érte. Annyi hozzátartozik azért, hogy sajnos szorongó ember vagyok így a változások nekem nagyon nehezen mennek.

Zaklatni nem szeretném, tiszteletbe akarom tartani a kérését, hogy szeretne egy kicsit egyedül lenni.. Szerintem nem örülne (még) ha találkoznék vele viszont más ötleteket szívessen vennék (már ha van ilyen helyzetre:) )

Én abban bízok csak, hogy még egy esélyt kaphatok tőle, hogy megmutassam milyen is vagyok. (Amúgy meg bármikor hajlandó vagyok változtatni, mert nem ilyen ember akarok lenni..)

Hiszem, hogy aki egyik nap még azt mondja nekem, hogy szeret és kitart mellettem az másnap ha kiborul és szakít akkor nem komolyan hanem pillanatnyi csalódottságból teszi.. :[

Ebben egyet értek. Úgy gondolják, hogy amíg nekik kényelmes, addig működni fog a dolog és eszükbe se jut, hogy a nőknek is van döntési jogunk.

Viszont a harcolással csak csíján bánnék, mert hamar átmegy zaklatásba, ami viszont nem fogja vissza szerezni a leányót.

A bőrödböl nem tudsz kibújni, legfeljebb ideig óráig tudod megjátszani magad.

Keress mást, aki elfogad ilyennek, vagy éld le az életedet egyedül!

Talán a karácsony, az ünnepek hangulata segít neked.

De küzdj érte, harcolj, ne add fel! Érezze, hogy nem csak üres szavak, amiket mondtál neki.

Remélem, ha visszakapod, képes leszel teljes szívvel és odaadással szeretni őt. Sajnos a pasik legtöbbje csak akkor ennyire odaadó, mikor veszni látják a szerelmüket. A biztos kincs tudata elkényelmesíti őket...

Ezt ígérte az exem is. És amikor nem hittem neki, akkor meg akart ölni. :-)

No, nem mondom, hogy nálatok idáig faljunak a dolgok, legalábbis remélem, de nem értem, hogy miért kell lesz@rni a másikat és akkor kapálózni, amikor a párod már az összes lehetséges kört lefutotta magában.

Nem biztos, hogy "ennyire" rossz ember voltál, csak nem te vagy az, akire szüksége van.

Nem foglak áltatni, én hasonló dolgok miatt hagytam el a gyermekem apját. Elég volt és kész! A legelején még nem tudtam eldönteni hogyan tovább. Az újrakezdést sem zártam ki, aztán minnél több időt töltöttem nélküle annál jobban éreztem magam. És rámtalált egy új szerelem is. Azóta férjhez mentem és BOLDOG VAGYOK!

Azt, amit az egyik embertől nem kapunk meg autómatikusan és mindent ki kell csikarni belőle, azt egy másik ember tálcán nyújtja felénk és olyankor döbbenünk csak rá, hogy mennyi időt elpazaroltunk és küszködtünk.

Hogy van-e még esélyed?????? Nehéz megmondani. Attól függ, hogy mennyire sokalt be a párod.

Én 4 évet rúgtam fel hasonló esetek miatt....túl késő volt....

Neked drukkolok!

2.5 éve voltam együtt a barátnőmmel. Sajnos többször is nagyon bunkó voltam vele, talán el is bizonytalanodtam dolgokban. Amúgy távkapcsolat volt és az elejét leszámítva soha nem mondtam neki, soha nem próbáltam tenni azért, hogy összeköltözzünk. Éjszakában (is) dolgozom így gyakran megfordulok szórakozóhelyeken viszont őt soha nem vittem el magammal:[ Gyakran bántottam szavakkal, bunkón viselkedtem vele. Ő sokat próbált tenni értem, közelbe költözött meg ilyenek. Utóbbi hetekben közölte, hogy neki így már nagyon nem jó a távkapcsolat ezért mondtam neki, hogy tavasszal költözzünk akkor össze. Sajnos ez már kevés volt tőlem ezért pár napja szakított velem. azt mondta nem biztos benne, hogy szeret, vagyis szeret és hiányzom neki de ezt nem bírja már. Sokat szomorkodott miattam és jelenleg tehert lát bennem ezért egyedül szeretne lenni. Sajnos talán túl későn már, de összeomlottam neki és sírva elmondtam, hogy nagyon szégyellem magam, nagyon sajnálom amiket tettem és nagyon szeretem.. elmondtam neki, hogy minden egyes mondatom amiben próbáltam "visszaszerezni" hazugság volt mert nem azért mondtam neki, hogy megteszek mindent amit kér és amire vágyik, hogy neki jobb legyen hanem azért, hogy nekem jobb legyen. Azt mondta, ha a sors úgy akarja akkor újra együt leszünk. Amúgy a szakítás után is minden nap kereste a társaságom, telefonált vagy neten írt bár mindig mondta, hogy nem tudja mi lenne a jó és egyedül szeretne lenni. Sajnos nagyot hibáztam amikor önző módon csak az én "érdekemet" néztem és nem azt amire Ő vágyott. Szégyellem magam minden egyes tettemért amit neki is elmondtam. Megigértem neki, ha a sors úgy akarja, hogy kapjak még egy esélyt akkor soha de soha többet nem viselkedek vele ilyen önző és gonosz módon. Büszkén fogom megmutatni az egész világnak, hogy Ő a legszebb és legjobb ember a földön.

Sajnos neki mindenből sok volt mostanában, otthon is sok rosszat kapott mostanában én pedig nem álltam mellé ezért ma költözött el egy másik városba dolgozni. Azt mondta mindennel és mindekivel szemben (barátok,család,én..)olyan ürességet érez és nagyon szomorú..

Szerintetek vissza talál hozzám? Reménykedhetek valamiben, vagy tényleg ennyire rossz ember voltam vele?

Én 26/f Ő 23/n

köszi a válaszokat előre is