Margit néni, a harcias amazon (beszélgetős fórum)

A boxer képre gondolsz? Nem saját felvétel, találtam mikor boxer képet kerestem.

A nagyi boxere nincs az én birtokomban, de a család egyik tagjánál van.

Áruld el légyszíves, miért érdekes ez a fotó számodra?

Üdv.

A boxer képre gondolsz? Nem saját felvétel, találtam mikor boxer képet kerestem.

A nagyi boxere nincs az én birtokomban, de a család egyik tagjánál van.

Áruld el légyszíves, miért érdekes ez a fotó számodra?

Üdv.

Nagyikámra emlékezve most eszembe jutnak még az illatok is.

Igen, illatok. Már nagyon koros volt, di soha nem hagyta ki azt a ceremóniát, hogy az esti lavorós lefürdés után nagy gondoskodással az arcát és a kezeit bekenegesse a babakrémmel. Képes volt egy órát is maszírozni a kezeit, az arcát. Akár hiszitek, akár nem ráncai nem voltak. Egyedül ami árulkodó volt az arcán az ajka felett a hosszanti irányú ráncocskák, de a szeme körül semmi.

Esténként babahajtűvel csigába tekerte a haját és azzal is aludt.

Egyszer megkértem reá, hogy készítsen nékem is egy szép frizurát.

Ő csak reám nevetett és máris sodródtak a rakoncátlan tincseim. De olyan cudar éjszakám még soha nem volt az életben, mert a hajtű úgy szúrt, mintha egy sündisznó párna lett volna a fejem alá téve. Reggel visdzont boldog voltam, mert olyan volt a fejem, mintha az áramütés göndörítette volna a hajamat, anyukám legnagyobb döbbenetére.

Jó móka volt...

Annyi mindenen múlik, hogy milyen közös élmények birtokába kerülnek a gyermekek.

A mai fiatalságnak szerintem azok az élmények amiben én is részesültem, nem biztos, hogy élményt tudnának adni.

A körülmények, a szükség ami az én korosztályomnak jutott pl. a mai gyermeknek nem jelentene semmit.

Pl. nagy élményem volt a nagyi kukorica földjén a munka, a kukorica baba készítése amire megtanított. A liba legeltetés, s közben a rétnek minden kis zugának a megismerése.

Nayyon izgalmas volt mikor reggel kihajtottam a libákat és megkergetett este hazafelé egy cigány fiúcska, hogy elhajtsa a libáimat.

Elkezdtem futni, a lábamat felhasították az éles füvek, de futottam, a libák meg a talaj felett 30 centire velem együtt. Nagy móka volt, még szinte látom is.

Ma már számítógép a menő, de sivár az élmény ami mögötte rejtőzködik.

Azt hiszem az is lényeges, hogy tudjon örülni a gyermek az apró csodáknak, mert ezekből tevődnek össze az emlékek.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Szép ünnepeket kívánok.

Szeretettel: Ilike

Örülök, hogy idetévedtél, és örömmel olvastad kedves Judit. Már ismered a stilusomat, nem csodálom.

Legyen szép az ünnep, szeretben bővelkedő.

Ölellek: Ilike

Szuper a cikk, szuper a nagyi! :D

Igen, az elődjeink nyári konyhájának nincs párja. Az én nagyimnak is volt, sose felejtem, pedig olyan kicsi voltam, hogy azt sem tudom miket varázsolt ott.

Vajon az utódaink tudnak-e majd hasonló klassz történeteket írni rólunk?

Tényleg, a falvédő! Az én dédimnél is volt és most, a nagymamám nyári konyhájában is van még! Imádom azokat a hímzett rajzokat!

A rajzszöges függöny és az éves naptár! Bejelölve, mikorra fial a disznó, mikor ült el a kotlós...

Kedves Ilike! Köszönöm még egyszer, kellemes ünnepet kívánok!

Volt a nyári konyhájának egy különösen kedves dísze.

Régen el sem maradhatott, és ez a falvédő.

Nem sok haszna volt, de valahogy a nagyi beleöltögette a szeretetét - mert ő varrta ki -.

Két kisfiú tomi nadrágban és egy nagy masnis leányka. Ezek voltunk mi az unokák.

A nevünket is aláírta, de azt a nevünket, ahogy ő becézett minket.

Én voltam a Pindurkája, az öcsém a Kuluszka, a másik unoka a Pancika.

Sajnos mikor a nagyikám elment nagyon kerestem a szekrényben hátha meglelem, mégha rongyos is lett volna, most boldog lennék.

No de nem búslakodom, mert azért van emléktárgyam tőle, s az a sok együtt megélt igaz mese.

Igazad van, a nyári konyhának különös varázsa volt, télen nyáron. Egy ócska sparhelt /nem tudom hogy így kell-e írni/. A rajszöges függöny, szinte az orromban érzem azt a különös konyhai illatot.

A konyhában mindíg úgy serénykedett, hogy egy kendővel felkötötte a haját, olyan komám-asszonyosan. Olyan aranyos volt...

Kedves Olvasóim!

Kinek tetszett a nagymamámról írt történetem, írtam korábban egy másikat, szintén a nagyikámmal és velem kapcsolatos. A "Tisza parti nyár" közösen éltük át, ajánlom szíves figyelmetekbe. Számomra nagyon kedves ez a történet is.

Szeretettel: Ilike

Köszönöm szépen, hogy kedvedre való volt.

Szeretettel: Ilike

Köszönöm szépen, s bevallom most úgy érzem, ő is itt van.

Egyébként írtam már korábban is véle kapcsolatos cikket, szerintem az is tetszene.

A Tisza parti nyár...

Szép ünnepeket kívánok, szeretettel: Ilike

Örülök, hogy az emlékeid előjöttek.

Szeretettel: Ilike

Nékem is most eszembe jutott, hogy egyszer nagyon fájt a torkom, s ő megnyugtatott, hogy majd ő meggyógyít.

Szörnyű ötlete volt, le sem írom, nehogy valaki kipróbálja. Csoda, hogy megúsztam!

Van egy pár történetem vele kapcsolatosan, majd szép sorjában le fogom írni.

Nemcsak az olvasónak felüdülés olvasni a kedves nagyi történetét, de nékem is, mert újra átélhetem ahogy mesélte.

Gyakran anekdótázott nekem míg ott ültem az ágya szélén, múlattuk az időt, s arra az időre különösen csillogott a szeme, olyan volt, mintha újra élné a történetet.

Köszönöm kedves érdeklődésedet.

Szeretettel: Ilike

Köszönöm, hogy olvastál, de annak örvendek a legjobban, hogy sok embernek az emlékeit előcsalogattam írásommal. Szegény nagyikám,nagyon jó lenne, ha még közöttünk lehetne.

Szép ünnepeket kívánok: Ilike

Nagyon szépen köszönöm ezt a történetet!

Hirtelen én is a nagymamámmal ülök a nyári konyhájában és belém szeretné tukmálni a borsófőzeléket.

Sajnos, nagyikám már nincs pedig most a kedvéért még az utált főzeléket is megenném.

Imádtam ezt az írást, köszönöm a szerzőnek!

Az én dédimamám is ilyen harcias amazon volt, biciklizett, fára mászott, rettenetes borral kínálgatott és nyári konyhában főzött...

Nagyon jó volt olvasni.

Ilyen szeretnék lenni-:))

Nagyon kedves történet, az én nagymamámnak is volt ilyen kiskonyhája, igazi búbos kemencével, hímzett falvédőkkel, felrajzszögezett függönnyel és szúnyoghálóval :).

Irígylésreméltó a régi öregek életszemlélete, sokat tanulhatnánk tőlük :).

Nagggyon cuki történet, köszönet érte!!!:):)

Ilyen boxer nálunk is fellelhető, nagyapámé volt, hogy használta-e vagy sem, ezt nem tudhatjuk, viszont féltve őrizzük.