Már nem a férfiak fizetik a randikat? (beszélgetős fórum)

Egyik ismerősöm panaszkodott, amikor elhívta szíve választottját randizni, hogy 5 eft-os italt rendelt magának. Alig bírta kifizetni (ez 10 évvel ezelőtt volt).

Megjegyzem én soha nem fogtam ki ilyen nőket.

"Hogyhogy kihasználni? Egy fagyiert, üdítőért, de még 5 fogásos vacsoráért se találkozik az ember lánya olyannal aki nem szimpatikus neki, nem akar vele ismerkedni, nem?"

nem, egy halom nő űz sportot abból, hogy meghívhatja magát, 4-5 randi, reményt kelt, majd lelép szó nélkül. ráér, időt múlat, a volt pasit felejti.

eme nemes lelkek miatt lesz olyan a férfi, "amilyen".

Ezzel nem azt jelzed egy nő felé, hogy nem hiszel az előre leosztott hagyományos nemi szerepekben, hanem azt, hogy nem ér neked párezer forintot az együtt töltött idő.

Ha valóban ezt szeretnéd éreztetni, akkor inkább te főznél neki egy finom, romantikusan tálalt vacsorát. Na ebből értené, hogy te nem hiszel abban, hogy a nőnek a konyhában a helye. Ezerszer inkább imponálna, mint a felezett számla.

Amúgy apropó felezett étel költségek. Ha a nő főz a férfinek, akkor a férfi az alapanyagok árának a felét leteszi a konyhapultra? Elvégre az étteremben is feleznének.

Ez most komoly? Ez durva.

Nem elég annyit írni, hogy te inkább felezni szeretsz? Miért kell ilyen szánalmas körítés hozzá?

Szerintem mindig a pasinak illik. Más kérdés, hogy már nem így megy ez a mai világban.

Bár nekem a húszas éveim legelején olyan barátom volt, aki mindent fizetett, gavallér volt. Sajnos vége lett annak a kapcsolatnak. Mostani párommal 60-40% a leosztás a javára. Néha 55-45%. Ez is azért, mert a ruha, smink árába soha nem kérnék, és én munka mellett tanulok, míg neki 2 munkahelye van. + néha jól esik neki meghívni, de ez a ritka alkalom

Szerintem alapszabály, hogy ha gyere meghívlak ebédelni, akkor ő fizet, mert meghívott. Az ebédeljünk együtt, csak ennyit jelent, ebédeljünk, de mindenki fizeti a maga számláját.

Én - bár jó ideje nem randizom már, de ebédelek, kávézom férfiakkal - mindig előveszem a tárcámat, a legtöbbször nem engednek fizetni. Ha igen, külön kérem a számlámat, ne kelljen vacakolni, hogy vissza tud-e adni, kiaprózom, stb.

Arra mindig figyelek, hogy ha nagy a különbség kettőnk anyagi helyzete között, úgy alakítom, hogy a végén én fizessek. Kisurranok a mosdóba, közben elintézem a számlát.

Nemcsak a társadalmi normáktól függ, hanem attól is, hogy mi a randizók foglalkozása. Más a szitu 2 önálló keresőnél, sugar daddy és pártfogoltjánál vagy két gimisnél vagy két kis pénzü egyetemistánál. Erre szerintem nincs általános érvényű szabály.

FI-nek a kihasználás alatt az értendő, hogy miért fizetne a srác pl évekig hiába, ha megszünik a kapcsolat, kidobott pénz.

Nekem eddig egy komoly, hosszú kapcsolatom volt.

Ott mindig ő fizetett mindent.

A többi találkozgatós pasi is azért elvittek enni, stb.

És most legutoljára volt egy aki másfél hónap alatt egyszer se kérdezett annyit sem, hogy nem vagyok éhes? Szerintem azért, mert úgy gondolta akkor neki kéne fizetnie.

Ja igen, bocsánat, elírtam.

A kérdésem természetesen az lett volna mennyi idő után illik a nőnek.

Ezt a kihasználás dolgot én egyáltalán nem értem.

Hogyhogy kihasználni? Egy fagyiert, üdítőért, de még 5 fogásos vacsoráért se találkozik az ember lánya olyannal aki nem szimpatikus neki, nem akar vele ismerkedni, nem?

Fordítva. Egy idő után illik a nőnek is fizetni.

Sokan írták a számla felezését. Szerintem praktikusabb alkalmanként váltani, hogy ki fizet. Lehet, hogy nem jön ki ugyanannyira a két fél átlag költsége. De nem tartom túl romantikusnak, hogy a randi úgy végződik, hogy mindenki számolgatja az aprót. Egyszerűbb gyorsan kártyával fizetni.

Fordítva tetted fel a kérdés!

A tudni illik, hogy mit illik alapján MINDIG a férfinak illik fizetnie. Ez egy ilyen udvariassági játék, egy színház, amit végig kell játszani. A nő előveszi a pénztárcáját és megkérdezi, hogy hogyan osszák el a fizetnivalót, mire a férfi azt mondja, hogy hagyjad csak, meghívtalak. Éttermekben a fizetőpincér is a férfi elé teszi a cehhet. Mert ez a szokás. Úgy értem, ez volt a szokás. Eddig.

Az erem masik oldala:

Egyik randinkon, mar vagy huszadikon, egy halaszcsardaban voltunk, es finom halaszlevet ettunk, jo nagy adagot, es meg maradt is az asztalkozepen a kis konderban boven. Erre holgyikem, meg egy sult pisztrangot rendelt, persze mar meg sem kezdte, amikor kihoztak, majd a vegen kerte, hogy csomagoljak be mert elviszi.

De a meglepetes orajta csattant, mert nem a teljes sult piszrangot kapta becsomagoltan, hanem egy mas asztal becsomagolt maradekat.

De itt nem az anyagiakrol van szo, amit termeszetesen en rendeztem...

Épp azért idegen ez tőlünk, mert nem vagyunk mai csirkék.

Azért régen másképp jutott el egy pár az esküvőig, mint manapság. Nekem szebb volt, azzal együtt, hogy az én fiam még ma is kinyitja a kocsiajtót a nejének, de ez a kevesebb, tudom. Viszont abban már nem vagyok biztos, hogy nem külön kasszán vannak-e.

A benzin(bár még nem olvastam el minden h.szólást) fizetését akkor tartom reálisnak, ha pl. egy barátot megkérnek, hogy mondjuk Debrecenből vigye el őt Szegedre. DE!HA a srác úgyis megy Szegedre, akkor már nem fizetné a nő a benzint, vélem én.

Amelyik pasi nem fizeti k ia fagyid az első randikon, az kuka.

Az ilyenből sosem lesz normális férfi.

Itt nem az egyenjogúságról van szó.

Persze ha Te ajnálod fel, hogy fizeted a részed az más, de egy igazi férfi ezt sem engedi. Legalább az első időkben legyen úgy ahogy az normális lenne.

Csak azért, mert a legutóbbi sráccal járkáltunk azért az autójával, de nem hosszú távokat, Pesten belül leginkább.

És egyszer kétszer mondta, hogy hát az elmúlt héten ennyit meg annyit tankolt el.

És nem értettem, nekem olyan volt, mintha a közös kocsikázás miatt mondaná, amit nem is én erőltettem vagy akartam.

Nem csak randin. Még akkor is a férfi szokott fizetni, ha csak beülünk egy férfi ismerőssel/kollégával/rokonnal meginni egy kávét. Én mindig ajánlkozom, hogy most én fizetek, de ők mindig visszautasítják. Sőt, az ajtóban is előre engednek. Az igazi úriemberek még a kabátomat is felsegítik. Fiatalabb koromban ez zavart, mert én is fel tudom venni a kabátom. Aztán rájöttem, hogy ha ezek a férfiak úriemberek, akkor én is lehetek egy kicsit hölgy. És nem gondolom, hogy ennek köze lenne az emancipációhoz. Hiszen egy teljesen maszkulin területen dolgozom, ami nem is olyan régen még lehetetlen lett volna.

A mai fiataloknál épp egy olyan jelenséget látok, ami nálunk nem volt divat. Már a fiúk nem csak a vacsorát fizetik, hanem gyakorlatilag mindent, amit csak a csaj megkíván. Pofátlanul kérnek a barátjuktól pénzt ruhára, utazásra, kondibérletre, mindenre.

Alapjában igen.

De, ha egy hosszabb útra mennek együtt, akkor szerintem természetes, hogy az útiköltségen is megosztoznak.