Már késő szülni? (beszélgetős fórum)
Valaki kérdezte itt, hogy mit érdekel más véleménye,stb. Természetesen nem úgy érdekel, hogy a jövőbeli életemet ennek rendeljem alá. De igenis kíváncsi vagyok azon emberek tapasztalataira, akik
- hasonló cipőben jártak mint szülők (anya vagy apa)
- Ők maguk a "későn" már nem ifjú apáktól született gyerekek
- Bármilyen kapcsolatuk van ilyen családokkal.
Ugyanis rájöttem nemrég (mivel éjjel nappal e téma körül forognak a gondolataim nem kellett sok idő), hogy a pozitív tapasztalatok megerősítenek a helyes döntésben, a negatívak pedig segítenek felkészülni erre-arra. :-)
Ezért köszi mindenkinek aki bármilyen formában is véleményt alkot!
Köszönöm a jókívánságokat! Az idézet találó! Hiszen megbánás már most is van, miért is nem "ébredtem" korábban. (De már írtam miért is nem.)
A családunkban csakis azért lenne meglepetés a babavállalásunk, mert már rég "letettek" róla. Lehet hülyén hangzik vagy túl csöpögősen, de most azt érzem, hogy a mi kapcsolatunkból vétek hogy ne szülessen bébi.
Jó egészséget és minden csudaszépeket kívánok Neked és a családodnak!
Azt mondjuk én sem értem, hogy miért várt a fórumindító 12 évig a gyerekvállalással, de ezt nem a mi dolgunk megítélni-és jobb későn mint soha.
Én sem kapkodtam el a gyerektémát (én 39-férjem 45 volt amikor megszületett a gyerkőc) sokan morogtak még a szűkebb családban is (pl. anyós) hogy öregek vagyunk. Mi későn ismertük meg egymást, ha 37 évesen ismertem meg a férjem és 38 évesen mentem hozzá feleségül, akkor hogy tudtam volna 20 évesen szülni? Ezt nyilván nem fogom minden idegen kérdezősködő orrára kötni. Megtanultam nem foglalkozi ezzel, boldog vagyok hogy van egy egészséges gyerekem és nem hagytam magam a károgóktól befolyásolni.
Amúgy mások pénztárcájában és magánéletében turkálni tipikusan magyar szokás. Külföldön élünk, itt soha senkinek nem jutott még eszébe megkérdezni, hogy miért nem vállaltam korábban gyereket-de elég felülnöm egy Bp-re tartó repülőre, rögtön nekemszegezi valamelyik kedves honfitársam a kérdést. Erre az a válaszom, hogy nekem ezt dobta a gép :) Itt lassan az a csoda, ha valaki 40 előtt szül.
És nem, nem kellett extra vizsgálatokra járnom, egy plusz vizsgálatom volt, a genetika de a terhesgondozásom semmiben sem volt más, mint a fiatalabbaknak, teljesen normális volt a terhességem, nem volt diabéteszem mint sok huszonévesnek, jól viseltem a 9 hónapot, a szülésem is normálisan beindult és ha nem lett volna óriásbébim (4270 g) akkor nem lett volna császár a vége. Egy éves koráig szoptattam (tovább mint bármelyik kismamatársam akikkel együtt szültem) a gyerek makkegészséges, okos mint a nap, barátságos, vidám, kreatív, sokat foglalkozunk vele, szóval normális életet élünk.
Van egy idézetem, ami nekem sok erőt ad: mindig úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra! Kedves Fórumindító, ha neked most lett fontos a gyerekvállalás, akkor menj ezen az úton az álmaid felé-amíg teheted, menj el a végsőkig. Hogy 80 évesen ne azon keseregj, hogy anno nem tettél meg mindent azért, hogy gyeremeked legyen. Sok sikert!
Azt mondjuk én sem értem, hogy miért várt a fórumindító 12 évig a gyerekvállalással, de ezt nem a mi dolgunk megítélni-és jobb későn mint soha.
Én sem kapkodtam el a gyerektémát (én 39-férjem 45 volt amikor megszületett a gyerkőc) sokan morogtak még a szűkebb családban is (pl. anyós) hogy öregek vagyunk. Mi későn ismertük meg egymást, ha 37 évesen ismertem meg a férjem és 38 évesen mentem hozzá feleségül, akkor hogy tudtam volna 20 évesen szülni? Ezt nyilván nem fogom minden idegen kérdezősködő orrára kötni. Megtanultam nem foglalkozi ezzel, boldog vagyok hogy van egy egészséges gyerekem és nem hagytam magam a károgóktól befolyásolni.
Amúgy mások pénztárcájában és magánéletében turkálni tipikusan magyar szokás. Külföldön élünk, itt soha senkinek nem jutott még eszébe megkérdezni, hogy miért nem vállaltam korábban gyereket-de elég felülnöm egy Bp-re tartó repülőre, rögtön nekemszegezi valamelyik kedves honfitársam a kérdést. Erre az a válaszom, hogy nekem ezt dobta a gép :) Itt lassan az a csoda, ha valaki 40 előtt szül.
És nem, nem kellett extra vizsgálatokra járnom, egy plusz vizsgálatom volt, a genetika de a terhesgondozásom semmiben sem volt más, mint a fiatalabbaknak, teljesen normális volt a terhességem, nem volt diabéteszem mint sok huszonévesnek, jól viseltem a 9 hónapot, a szülésem is normálisan beindult és ha nem lett volna óriásbébim (4270 g) akkor nem lett volna császár a vége. Egy éves koráig szoptattam (tovább mint bármelyik kismamatársam akikkel együtt szültem) a gyerek makkegészséges, okos mint a nap, barátságos, vidám, kreatív, sokat foglalkozunk vele, szóval normális életet élünk.
Van egy idézetem, ami nekem sok erőt ad: mindig úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra! Kedves Fórumindító, ha neked most lett fontos a gyerekvállalás, akkor menj ezen az úton az álmaid felé-amíg teheted, menj el a végsőkig. Hogy 80 évesen ne azon keseregj, hogy anno nem tettél meg mindent azért, hogy gyeremeked legyen. Sok sikert!
"...ott az anyuka már elmult joval harminc éves."
Amúgy nem olyan ritka manapság a harmincas években gyereket vállaló nő. Khm. Pl. én is. A két nagyobb fiam osztályaiban 3-3 anyuka is babát várt, egy a másodikat, a többi a harmadikat. A legidősebb anyuka 42, én 39, másik anyuka 38 stb. A legfiatalabb 32.
Az jutott még eszembe, hogy inkább akkor nem vállaltam volna harmadikat, ha valamelyikünknek valamilyen akut betegsége van, pl. súlyos szív- és érrendszeri megbetegedés, vagy ilyesmi.
Azt is olvastam, hogy a fórumindító párja 50-es. Ismerek olyan 50 éves pasit, hogy sok 20-30 éves megirígyelné a fittségét, de még a testét is.
Azért tudod a morbid énem kicsit felvihogott, mert az jutott eszembe, valaki (egy fiktív személy) ül a konyhaasztalnál, és arra gondol, no lám, elmúltam 80 éves, nem jön hozzám senki sem.
Fel is kellene nevelni azt a gyereket?!
De fel ám!
Van itt a hoxán több olyan ember, aki fiatalon veszítette el a szüleit. Semmi sincs kőbe vésve.
de igen késö
sokan válalnak 40 körül gyermeket de kevesen gondolnak bele h felis kell nevelni és kevesen érik meg a 70 évet.azért van vagyis volna 1 fontosági sorrend fiatalon könnyebb és ha van szerencse még unokázhat is a szűlö.egyszer egy anyuka várta az iskolánál a fiát majd az osztálytársai oda szoltak neki mivan ma a nagyid jöt érted erre a fiu nemtudot mit válaszolni csak lecsapra a fejét ott az anyuka már elmult joval harminc éves.de hát ugysem az a döntö érv h ki mit ir ide le.
A Hoxa többnyire erről szól, ha nem tévedek :)
Többek között én is azért regisztráltam erre az oldalra, mert néhány dologban bizonytalan vagyok, és ismerős valószínűleg elfogult választ adna a kérdésemre.
Egyáltalán nem késő. Hasonló korú vagyok és 13 hetes terhes :-)
Az egészségügyi problémákról meg csak annyit hogy bármikor jöhetnek, tele van a kórház sajnos nemcsak húszas-harmincas súlyos betegséggel küzdőkkel, de gyerekekkel is. Ennyi erővel fiatalon se vállaljon senki mert ki tudja mi lesz .
Igen.Ne általánosítsunk ha fiatal ha idős ez így van!
Ha akarják azt a babát,akkor úgyis belevágnak,és ez esetben ne érdekelje őket más véleménye,mert bőven lesz negatív vélemény,mondjuk én 24 évesen szültem és én is volt,hogy megkaptam,hogy minek,"gyerekfejjel".Az is igaz,hogy lehet holnap a fejemre esik egy tégla,és 29 évesen meghalok,míg a fórumindító férje fitten fog élni 95 éves koráig.
Viszont nyilvánvalóan erre kevesebb az esély,és egy gyerekben olyan 20 éves korára,mikor az apja lesz 73,kialakulhat egy szorongás (és ha jó a kapcsolatuk ki is fog) hogy jaj,csak el ne veszítsem,csak le ne essen a lábáról,beteg ne legyen.Én is ismerek 70 éves apukát,8 éves gyerekkel,boldogok.Nem az a gond,ha valaki 50 évesen bevállalja,ő élete,ha vállalja minden szépségével-nehézségével,következményével,akkor vállalja.De a realitások talaján maradva.És ne a 20-on,30-as apukákat fikázzuk már,mintha az lenne a természetes,hogy mindegyik lelép,meg az hogy 50 évesen vállal valaki gyereket.Mert biológiailag nyilván nem az.
Aki egy családelhagyó felelőtlen fráter az 60 éves korára se változik meg szerintem. Lehet, hogy megmarad az éppen aktuális kapcsolatában, de a felelősség továbbra se lesz a kenyere. Ez nagyon nem korfüggő. Vannak normális fiatalabb pasik is. A baj az, hogy sajnos egyre több olyan gyerek van, akit csak az anyja nevel, és fogalma sincs róla, milyen az, hogy apával felnőni. A HVG-Pszichológia Apa születik című különszáma nagyon jól kifejti ezt a témát.
A fórumindító kérdésre visszatérve: szerintem nem késő 51 éves férfinak sem gyereket vállalni, többen írták, hogy a kicsinek köszönhetően még fittebbek is lesznek mint a kortársaik. 37 éves nőként pedig egyáltalán nem késői a szülés, max több vizsgálatra kell járni várandósan.
És akkor mi a tanulság? Hogy csak 50 feletti pasinak szüljünk,mert az az alattiak felelőtlenek,és elhagynak? :D
Egy 50 éves pasi,már nem koccol le amúgy sem olyan könnyen mint egy 20-on,30-as éves,de ebben benne van az is,hogy 50 évesen már jobban megalkuszik az ember egy szar kapcsolatban is.
Felesleges bármit is bizonygatni.
Annak meg semmi köze a korhoz,hogy kinek része meg nem része az apja.Az én szüleim is elváltak,de része volt.Most 29 vagyok,apám meg 56.Ha 50 évesen jövök össze neki,akkor 80 lenne.A nagyanyám sincs ilyen öreg...
Köszi Nektek! Jó olyan pozitív tapasztalatokat olvasni, akik szülőként, gyerekként, testvérként megélték azt ami ránk vár. Mert megélték és nem túlélték.
Biztosan sokan néznek majd ránk ferde szemmel, ezeket meg kell tanulnom nem észrevenni.