Ha rólam volna szó, én nem merném bevállalni. Főleg a Férjed miatt. Mire a gyerek leérettségizik, már 70 éves apóka lesz. Azt meg,hogy le is diplomázzon, vagy megéri apuka, vagy nem. Meg ugye anyagilag is támogatni kell azt a gyereket, nyugdíjból meg nemigen futja taníttatásra szerintem.
Meg ott a lehetősége annak, hogy az a gyermek mire felnő, akkor azzal kell kezdenie az életét, hogy a beteges apját kísérgesse orvoshoz, gondoskodjon róla.
Persze ez csak az én feltevésem, viszont nem az a jellemző, hogy 90 évesen még tiszta elmével, és friss, üde, jó egészséggel szaladgálunk.
Mindennek meg van a saját ideje, a gyermeknemzésnek is.
Persze ezt neked kell eldönteni felelősen, mert úgyis rád hárul az évek haladtával a legtöbb gond: a kamasz gyereked, és az igencsak öregedő férjed is.
38 évesen én sem gondolom,hogy ördögtől való gondolat a szülés. Persze, jobb lett volna ha korábban "ébredünk" fel (leginkább én),de ez már így alakult. És nehéz lenne abba belenyugodnom, hogy csak azért nem vállaltam, mert féltem a jövőtől.
Szerintem ez nehéz kérdés és sok mindent át kell fontolni ilyenkor. A te korod manapság nem egy eget rengető dolog, de a párod azért már 50 felett van. Ha belegondolok, hogy apukám 53 éves és már unokája van, meg 30 éves gyereke...és most jönne egy kistesó...hát nem tudnám könnyen megemészteni. El se tudnám képzelni, mert ő igazán nagypapa stílust vett már át, amióta unoka van. Viszont a lényeg, hogy ti mit éreztek, ne másra hallgassatok. Ha ti szeretnétek, akkor az a legfontosabb. :)
De igen, szerintem késő. Ha most megfogan, a férjed majdnem 70 éves lesz, mire leérettségizik. És te leszel már fiatal. De gondolom ezt úgyis tudod. Itt biztosan azt fogják javasolni a legtöbben, hogy nem késő, vágj bele nyugodtan, a szeretet a legfontosabb stb stb. Én nem szeretnék ilyen idős szülők gyereke lenni.
Sziasztok! Én 37, férjem 51. 12 éve vagyunk házasok, mindkettőnknek a második házassága. Mostanában nem bírunk elszakadni a gondolattól, hogy közös gyermekünk is legyen. Csak bennem van a kétely, nem késő ez már (elsősorban miatta)?