Mamik és az óvodakezdés (beszélgetős fórum)
Óh jaj, szegényke!
Jobbulást!
Szia!
A héten megérkeztek az ovis jelek, egy részét már beragasztottam/felvarrtam. :-) Összeraktam az eü-csomagot, megérkezett a gyönyörű oviszsák is - egyszóval, készülünk.
Egy gyakorlati kérdés ezzel kapcsolatban: a nyilvánvaló dolgokon (fogkefe, tornazsák, stb) kívül mire ajánlott jelet tenni? Pl. a váltóruhákba, amik az oviszsákban lesznek? Kabátba? A benti cipőbe ragasztottam - a többibe is tegyek? Tanácstalan vagyok.
Jobbulást!
Egy új közösségben állandóan elkapnak mindent egymástól a gyerekek. :(
Akkor minden rendben megy! ☺
Így visszaemlékezve, nálunk a naggyal az is megesett, hogy minden rendben zajlott, beszoktatás, stb, voltak sírások, persze, de csak úgy átlagosan. És akkor valahol november környékén kb. 1 hétig hányásig sírt reggelente. Az apja már belement volna, hogy akkor maradjon otthon velünk, mert akkor a középsővel még otthon voltam, de az óvónő azt mondta, hogy vagy most kitartunk, vagy onnantól kezdve tudni fogja a gyerek, hogy bármit elér sírással. Igaza volt.
Ezt csak azért írtam le, hogy ilyen is van, de ez nem általános.
Sok sikert!
Én megértem az álláspontodat, de az a helyzet, hogy úgy jöttél ide, hogy leszánalmasoztad azolyan anyát, aki pityereg az első óvodai napon...
Ez még az álmoskönyvek szerint sem szokott jól végződni.
Én tudatosan próbáltam úgy alakítani, hogy a fiam már kicsiként is elmaradjon a jelenlétünk nélkül, családtaggal. Elmentünk együtt a nagyihoz, őt otthagytuk egy fél órára, majd több időre.
Megszokta, hogy úgyis és mindig értemegyünk.
Jól is jött ez például, amikor költöztünk, és ő még nem egészen két évesként a pakolást és hogy semmi hely nem volt napokig, jobban megsínylette volna, mint azt a pár napot a nagyinál.
Nekem nincs nagy rokonságom, de elküldtem egy hetes úszótáborba, amikor 6 éves volt. Édes volt nagyon, ő volt a legkisebb, vigyáztak rá a felügyelő tanárok. Nem mellékesen megtanulta az úszás alapjait.
Küldtem egyedül oviba, amikor már középsős lett, mert csak végig kellett mennie az utcán az oviig. (A kiscsoport messzebb volt,oda mindig vittem.) Kereszteződés sincs. (Settenkedtem titokban utána párszor, de szépen elment az oviba.) Az utcában sokan figyelték, mert kedvelik. Visszamondták, milyen ügyesen bandukol és mindenkinek köszön.
Később is rábíztam, hogy egyedül oldjon meg dolgokat.
9 évesen a városi iskolába buszozott rendszeresen,mint azon a járaton még több falubeli iskolás is. Számon is tartották egymást, és pár irodás munkakörben dolgozó, szintén bejáró ismerős falubeli is önként figyelt rájuk.
Attól, hogy aggódtam és féltettem, mégis igyekeztem nem magamra varrni.
Éveken át volt középiskolás kollégista, önálló is, de a tűzbe is megyünk egymásért.
Ez van. :D
Tudom, páran rossz néven vették tőlem, hogy a gyerekeimet nem babusgattam elalvás előtt baba korukban sem.
Hát nem, de fürdetéskor, lefektetéskor megszeretgettem, aztán hagytam a saját kis "vackában" elaludni. Fel sem merült, hogy simogassam vagy mellé feküdjek.
Jajjjmár! Most úgy vagyok beállítva, mint aki nem szereti a gyerekét. Pedig imádom. Csak nem arról regélek hogy én milyen jó anya vagyok. Pedig elárulom bárhol jár a fiam, mindig vissza kapjuk hogy bizony szuper gyerek. És büszkék lehetünk rá, hogy milyen szépen neveljük. Azért mert én nem ajnározom őt meg magamat, ettől függetlenül nagyon jól megvagyunk. És ha szól én is ugrok és ott vagyok neki, ha szüksége van rám.
De mivel van egy szerető család körülötte, így nem vagyunk egyedül. És nem hiszem hogy ez olyan nagy baj.
Igen, kijelenthetem nem vagyok egyedül. Huhh...látom ez ma nem erény.
Én is gratulálok neked! :D
Hát figyi, akinek kéne, az tutira nem olvassa el, de még az! Az ilyen fullra meg van győződve róla, hogy mindenki hülye, csak ő tudja a tutit. Újra és újra.
akkor én viszem a primet,mert nekem 5-felnőtt gyerekem van,
meg 7-unokám,
Most nem csak az itteni hsz-eidre, hanem az eddigiekre is alapozva mondom, hogy meg kellene értened, hogy nem mindenki van úgy a gyerekével, hogy mindegy, hogy hogyan, csak legyen nyugta tőle.
Nejem 3 fiam van, 14-12-2,5 és a nagyokat elnézve egyáltalán nem vált hátrányukra az, hogy szorosan kötődve nőttek fel. Önállóak, érdeklődőek, és mindezek mellett szeretnek minket, nem úgy vannak vele, hogy csak szabaduljanak tőlünk. Pedig kamaszok.
Minfen rosszindulat nélkül mondom, hogy sok év van még előtted-előttetek, még ezútt fog beérni a nevelésetek gyümölcse. Remélem, akkor is minden rendben lesz!
Gratulálok az unokához! :D
Sok boldogságot!
És igenis megtudok hatódni..és nem szégyenlem
.bár néha akik nem ilyenek igencsak furcsán néznek rám..
Pl egy eset én már lemondtam arról hogy unokám lesz..és most teljesen váratlanul a nagyobbik fiam közölte a hirt. Olyan sirás jött rám örömömben hogy letettük a telót.
Majd megnyugodván felhivtam és azt mondta a fiam tudom te anya ilyen vagy..Ők Londonban élnek....gondolhatjátok???!!!
Kismenyem jelõlt spanyol...de ő is megérti az én "gyengeségem"...bocsu hosszú voltam ..
én is erre lennék kiváncsi,ez a ,,,szerető anyuka,,,mit csinál ha a gyereke nagykorú lesz,
ott az ajtó mehetsz,álj meg a lábadon,
láttam már ilyet,
Lapbarna Csilla osztom véleményeteket. Nekem mar felnőtt gyerekeim vannak. Soha nem láncoltam magamhoz őket
De nem is adtam át a nevelésüket másnak. Én lehet kicsit mártir is voltam , egyedül neveltem őket . De őket választottam a rossz kapcsolatban
.
Büszkén mondom nem bántam meg.
Vajon ez a különleges anyuci hogyan fogja ezt évek múlva látni és hogyan latja ezt most és később a gyermek. Furcsa hozzáállás.....én magunknak szültem őket ..
De úgy alakult én lettem egyedül nekik.