Magyar vizslások ide! (beszélgetés)
Szia! Gratulálok a sikeres érettségihez! :)
Örülök, hogy amennyire lehet, jól vagy, és viszonylag jól viseled Borika elvesztését, biztos vagyok benne, hogy Luca nagyon sokat segít abban, hogy kicsit könnyebben túl legyetek ezen a nehéz időszakon...
Sok erőt küldök Neked/Nektek, hozzáteszem, ahogy olvastam, és hallgattam a naplódat, megint bőgtem... :(
Sziasztok!
Leérettségiztünk tegnap,summa c.l.-re:D
Igazatok van,és én is sokat gondolkodom.
Fiatal felnőttünk van,hisz Lucus magmaradt nekünk,és el se tudjátok képzelni ez mekkora segítség és öröm..
Ő kicsit előre ideköltözött ,hogy így utólag vígasztaljon minket:D
Most mindenki a családból baromira kiemelten odafigyel rá/az apósom pl. 5 percenként akarja megitatni,a fiúk vizes törölközőbe bugyolálják,a férjem meg folyton puszilgatja.
Ő élvez ,hogy másodhegedűsből/mert valljuk be Borika mellett az volt/előlépett szólóvá.
De hosszú távon nagyon magányos lesz ,ha majd dolgozunk és egyedül lesz itthon..azt nagyon nem bírja..engem nem zavar a vizslasága..úgy értem semmiképp nem választanék mást.
Az eredményt természetesen megvárjuk ,mert tényleg benne van a pakliban ,hogy genetikai a baj.
Hogy onnan hozzuk-e...hát nem tudom,azt se még hogy hozunk-e...
Azért mostanról van szó mert 2 hónapos szünetem most kezdődött és nagyon szépen be lehetne szoktatni.
/Moncsi! Itt szeretném bent tartani van egy polcom, ahol azokat az dolgokat tartomamiket a gyerekektől kaptam, itthon és a suliban..személyes apróságok,mindegyik egy emlék.Közéjük gondoltam../
Azt hiszem mindenkinek válaszoltam:D
..és végül amire mindenki kíváncsi gondolom,az az hogy hogy vagyok....üresen..azt hiszem..de sokkal jobban bírom,mint bárki gondolta itthon,legalább is eddig:D
Annak idején mikor Luca meghalt (dalmata volt) szó szerint éreztem hogy megszakad a szívem. A fiúk nem bírták nézni a szenvedésemet. A férjem azt mondta, kell egy másik kutyus hogy megnyugodjak. Ellenálltam, de nem sokáig. Luca május 31-én halt meg, Dorka (beagle lányunk) másnap született. Jel volt? Annak vettem. Jó döntés volt. Megőrültem volna...
Sokszor eszembe jutsz és most is sírok, bár nem ismerjük egymást, de tudom milyen érzés elveszíteni a kicsikénket...
mindkettő hsz-el abszolut egyetértek , szerintem is várj egy kicsit, ne sokat, de még ne most, ez a gyász ideje, ezt meg kell élni, ahhoz, hogy egyszer mosolyogva tudj rá emlékezni, hogy mennyi idő kell ehhez, azt érezni fogod......
szerintem is másik helyről keress uj babát, pontosan azért amit Kacsa118 leírt. Én még azt is átgondolnám, hogy ne kölyköt vegyetek, hanem fiatal felnőtt vizsit, akár menhelyről is......
még mindig nem jut el az agyamig ami történt.....
Ilyenkor kétfélét szoktak az emberek... Vagy azonnal lesz új kiskutya, vagy csak sok-sok év múlva...
Én több szempontból nézve gondolom úgy, hogy ne ugyanonnan hozzatok kutyát! Egyrészt folyton Borit keresnétek benne, másrészt, és ez lehet csúnyán hangzik, ha esetleg genetikai eredetű szívbetegség volt... Hát... Érted, ugye?
Nem feltétlen tartom rossz ötletnek egy új baba érkezését, csak szerintem ne onnan...
Katykóca, én leírom azt, amit én gondolok, nem biztos, hogy egyetértesz velem: az ötlet nem rossz, DE megmondom őszintén, hogy korainak találom egy új vizsi baba érkezését a családotokba.
Annyira friss a fájdalom, a "kisbabád" elvesztése, hogy nem biztos, teljes szívvel és lélekkel oda tudnál állni, hogy egy kiskutyát felnevelj.
Biztos, hogy menne, de... nem tudom, hogy érted-e, mire gondolok...
Nagyon átérzem, hogy mire gondolsz, és azt hiszem én is azt érezném, hogy megcsalnám a szeretett kutyát... Legalábbis egyelőre...
Nekem is pont ez jutott eszembe...
Nem tudom, hogy mikor kell elhozni a kiskutyát, de szerintem pár hetet kéne még várni, mert még nem értetek a búcsú út végére.
Még előttetek áll a boncolás végeredménye, a hamvasztás, és Borika hamvainak sorsának eldöntése.
Mi a gondolatod ezzel kapcsolatban? Lakásban szeretnéd a hamvait, vagy pedig a kertben elhelyezni egy kedvenc helyén, vagy hogy gondoltad?
Én biztos, hogy mikor lélekben már túl lennék rajta amennyire lehet, akkor vágnék bele abba, hogy új kiskutyám legyen...
Én ezt gondolom, nem tudom, hogy a többiek egyetértenek-e velem, vagy sem, de nem is ez számít, csak és kizárólag az, hogy Te/Ti mit szeretnétek...
Igen,Miszti igazad van nem szabad ugyanazt a kutyát keresni egy másikban, nem is hiszem ,hogy jó lenne..
és érdekes,és az érzékenységedre mutat az amit az új j kölyökkislányról írtál..mert pont ezt akartam veletek megbeszélni...
A fiaim felhívták a tenyésztőt akitől 5 éve Borit vettéka szülinapomra.Főképp hogy érdeklődjenek,volt -e más ilyen jellegű baj más kutyisoknál is...Tisztára megdöbbent hogy ez történt Borikával.Kiderült,hogy annak a párnak aki Borcsikám apja és anyja most egy utolsó alma született most 8 hetesek...
Mi a véleményetek ,a fiúk szeretnének egy kisbabát aki onnan való ahonnan ő.
Én meg úgy érzem,hogy megcsalnám őt...
Szegény Borikád, nem csodálom hogy meghasad a szívetek érte.
Nekem csak alig másfél éve van vizsikém, de annyira a szívemhez nőtt, hogy azt el sem tudom mondani. Imádnivaló kis szeretetgomboc...
Vigasztalodni? Sehogy nem lehet, mégegy Borika nem lesz, az biztos. Ők egyéniségek, és csak egy van belőlük.
Mégis, csakis egy másik vizsi hozhat enyhülést. Talán Luca fogja helyettesíteni idővel, talán nem. Vagy egy új kölyökkislány, tisztaszemű, érzékeny, kis bujós másik vizsike. Valami kell hogy jöjjön, és oldja a nagy űrt.
Teljes szívemmel együttérzek fájdalmatokban.
Édes szíveim!
Még mindig nem fogom fel én sem... :(
Szia! Mi itt vagyunk veled...
Elhiszem, hogy az első séta kettecskén borzalmas volt... Mindenkinek, Lucának is idő kell, valószínűleg nem is kevés, hogy lelkileg amennyire lehet, helyrerázódjatok...
Azt mondják, hogy az idő minden sebet begyógyít, de teljesen úgysem tudja.
Később talán már nem fog ennyire fájni, mint most. Talán...
Amennyire lehetséges, felesleges is leírnom, hogy Lucát szeressétek. Biztos vagyok benne, hogy soha nem fogja pótolni Borikát, de most neki is nagy szüksége van rátok, és Nektek is rá, mert Ő lesz az, aki kicsit enyhíteni tudja majd a fájdalmatokat.
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a támogatást,és gyertyákat.
Azért ma már jobb egy kicsit...még nem érek rá ezzel foglalkozni,a gyerekemnél az érettségi büfében segítettem délelőtt,és délután öttől meg a sajátaimnak évzáró...de hazafelé elfacsarodott a szívem megint.
Lucát tegnap először vittem ki sétálni..
Ha valami dolog szomorúra sikerülhet..hát ez az volt..
Ugye egy park mellett lakunk,eddig kinéztem ,és ha nem volt senki kiengedtem őket kirohantak,és föl le kergették egymást a perkban össze vissza..
Most meg kimentünk..Luca rámnézett,majd körbe..aztán ogaállt a combom mellé és amikor én léptem egyetz ,lépett egyet ő is lehajott fejjel.
Végigsétáltunk a parkon és vissza...én zokogtam ,ő kullogott...hát mit mondjak erre...biztos jobb lesz idővel.
Katykóca, egyszerűen nem térek napirendre...
Csinálom itthon a dolgomat, de folyamatosan Ti jártok az eszembe...
Uram Isten Katykóca, ekkora tragédiát!!!!
Itt ülök, és sírok, és egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ilyen megtörténhet!!!
Annyira nagyon sajnálom, és annyira átérzem azt, amit érezhetsz!!!
Nem is tudom, hogy mit mondjak, mivel adhatnék egy kis vigasztalást, de azt hiszem, hogy ebben a helyzetben bármit írhatnék, semmi nem segítene. :(((
Nagyon-nagyon sok erőt kívánok Nektek, mindenkinek a családban...
Így visszagondolva, és Lucáról amit írtatok, én biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül történt így, hogy ilyen hirtelen ott termett mellettetek. Te ugye szoktatási időt szerettél volna, egy szünetet megvárni, hogy hosszabb időt kicsit együtt töltsetek, hogy összeszokjanak a lányok, de a sors közbeszólt, mert azonnal kellett, hogy ott maradjon veletek. Talán azért, hogy Ő is kicsit a szívetekbe lopózzon addigra, mire... Jaj... Egyszerűen csak sírok...
Nem térek napirendre...
Borika hamvaival kapcsolatban teljesen megértelek, én is így tennék...
Egyszerűen nem is értem, hogy mi történhetett, mindenképpen írd meg a boncolás eredményét.
Jaj Katykóca, mi itt vagyunk veled, melletted állunk, korábban veled örültünk, de most veled sírunk, zokogunk, és tudom, mi itt mindannyian átérezzük azt, hogy milyen, mikor egy "kutyagyereket" veszít el az ember...
Gyere, írd ki magadból amit érzel, sokszor az is segít picit enyhíteni a fájdalmat... :(((((
Köszi Ancsikám..te aztán kezdetektől fogva kísértél minket..és mi is benneteket a darázslánnyal:DDD
Ígérem ,hogy mindenképp meg fogom írni hogy mi lett a boncolás eredménye,ha megtalálják az okot...
Lucus se érti....
Édes Istenem, most látom, mi történt, ledöbbentem, sírok....... nagyon sajnálom, nagyon rossz elveszíteni egy családtagot -mert azok- még ugy is, ha öreg, beteg és van időnk felkészülni, de így, az dráma.....
amikor az első pireneusimat elütötte a vonat 10 hónaposan azt hittem belepusztulok, fél év és két kölyökkutya tudta kicsit enyhiteni a fájdalmat, de az űr, mindig ott marad.
Drágám nem tudok mit mondani, legyél erős
köszönöm:D
Tudod most ő is olyan nyugtalanka...3 hónapig csak a Bori volt az Istene,most meg csak járkál azóta se feküdt le,és nyugtalan....persze valszeg leveszi a hangulatot is itthon ,hiszen mindenki valahol ül és időnként sír..és nem merünk egymásra rá se nézni,hogy a másik ne kezdjen el zokogni...biztosan érzi,hogy gáz van.
Még egy párszor tervezed, hogy megbőgetsz?
Tudod, ugyanez futott át az agyamon! Luca...
Én hiszem, hogy valaki, vagy valami irányítja a dolgokat odafentről, s hogy semmise történik ok nélkül!
Szeresd Lucát nagyon! Tudom, pótolni soha senki nem fogja őt, de hidd el, vele ha hangyányit is, de könnyebb lehet!
És igen, ők a mi gyerekeink! :)
Ti itt mind tudjátok ,hogy Borika a kislányom volt...beteg vagy nem így volt...két kamasz fiú mellett olyan kis csajszi volt,vizslalánylény ugye...A sors úgy akarta ,hogy beleakadjunk Lucába..lehet ,hogy már előre tervezett,hogy muszáj mellénk rakni őt ,mert Borika nem lesz soká..ki tudja..és ez egy ateista szájából már több mint merész...Biztos vagyok benne sokat fog segíteni feldolgozni,hogy a" hugyos lónő"/aki bepisil,és esetlen hatalmas troll:D/itt van..
Borcsikám a maga kis finomságával ,és visszafogottságával maga volt a báj..soha többé nem engedek magamhoz így kutyát..ez nagyhalál lenne akkor is ha 13 évig lett volna itt..Így meg ...Nekem nincsenek barinőim,a családom és a kutyák töltik ki a napjaim,és hogy a kutyikról veletek beszélgetek.Hát most aztán baromira kössétek föl a gatyát ,mert a közeljövőben kurvára kell vele beszélgetni!! Más úgyse értené meg ,hogy olyan mintha egy gyereket veszítettem volna el..csak ti!
Én teljesen megértelek!
De szóhoz nem jutok.. :(((
Hát egy hét múlva többet tudunk,mert bár én nem kértem de a fiúk ragaszkodtak a boncoláshoz...
Én ahhoz ragaszkodtam ,hogy a hamvait hazahozhassam..tudom ezzel sokan nem fognak egyetérteni,de nekem ő a kincsecském ,nem hagyom hogy ...ááááááááá
Meghalt ma délután öt órakor az én drága szerelmem,Borikám.
Sétáltunk , úsztunk a medencépen ,csipegettünk néhány falatka kajcit nasinak vacsi előtt.
Bent voltunk a lakásban.
Ő kiment a kertbe a nagyobbik fiam ott tanult ..összeesett és meghalt.Ölbekeptuk,
elrohantunka 2 percre lévő állatklinikára,ott adrenalin szívbe...de nem segített.
Egy hét múlva megtudjuk a boncolás eredményét kb...Azt mondta a drnő ,hogy vagy született szívrendellenesség/kutyáknál állítólag nincs olyan hogy infarktus/vagy anafilaxiás sokk,vagy mérgezés
édes kis drágám...belepusztulok