Magány - kinek van ötlete? (beszélgetős fórum)

Az ország melyik részén éltek?

Mert sajnos ez sem mindegy!

Hiába vannak sokan, akik társulnának, ha 250 km. a távolság.

De ügyes kezdeményezés, szép nyarat, sok siker kívánok Nektek!:)

Nekem bármihez! Főleg nappali programokhoz. Legszívesebben a gyerekeimmel. De ha egyedül (velük) akarok nekivágni bárminek, akkor nyafognak, hogy "kik lesznek ott?"...

Szóval miattuk első a társaság!!! Az már másodlagos, hogy a rengeteg jó programlehetőség közül mit választunk. Jó társasággal minden tud jó lenni!!! Egy kirándulás, egy játszóterezés, vagy akár egy múzeumnézés, egy kerti party, egy számháború, és még sorolhatnám. Nem az a lényeg, hogy mit csinálunk, hanem hogy jó legyen a társaság. Főleg a gyerekeknek! De én is így voltam ezzel gyerek koromban. A szomszédék udvarán játszani is imádtam, ha a legjobb barátaim ott voltak. És a legszebb nyaralás is unalmas volt, ha a szülőkön kívül senki nem jött.

(Amúgy meg jellegzetesen mai probléma, hogy a gyerekeink nélkülünk nem tudnak egyebet tenni, mint ülni a gép előtt, vagy tévézni. Nem merjük őket kiengedni a térre, mint anno minket. De hát oké, ilyen a világ, talán jobb is, ha nem egyedül vannak. De akkor csináljunk együtt - felnőttek és gyerekek - minél több jó dolgot! De nem hármasban, mert az mégiscsak unalmas egy idő után...)

Müller Péter gondolatai ebben a témában.

Pont most találtam véletlenül.:)

"Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd.

Teremts időt arra, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal.

Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Rendszerint menekülünk magunktól.

Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez nincs sok közünk.

Sajnos egy olyan társadalomban nőttünk fel, mely nem tud az önismeretről, nem tud a csendről, a benső nyugalomról - nem is tudja, mi az, hogy 'belül'. Így aztán nem tanít meg arra, hogy a legjobb barátod te magad vagy, és ezért - figyeld meg! - szüntelenül menekülőben vagy.

Ha valaki először leül meditálni, mindene viszketni kezd, és azonnal száz és ezer fontosabb dolga akad, de tudd: a jó (pár)kapcsolat titka a jó magány.

A jó családi élet titka sem a szüntelen zűrzavar, hanem az a tapintat, amelyben tisztelik egymás magányos perceit.

Csak az nem gázol bele a másik életébe, aki önmagával rendben van.

Csak az tud másokkal élni, aki önmagával is tud. A magányod: szent."

Köszi, ezt megpróbáltam, de hármasban nem olyan könnyen mozdulunk ki, mint mikor "van kivel". Tehát nincs esélye a hasonszőrűeknek kapcsolódni. Főleg ha ők sem mozdulnak ki hármasban (a gyerek is lelkesebb, ha másokkal találkozunk, mint ha mondjuk hármasban nekivágunk bárminek).

Gondoltam, neten könnyebb egymásra találni azoknak, akiknek van ilyen problémája. Ha Neked nincs, akkor nyilván nem veled keressük egymást :).

Egyébként én úgy érzem, akik világ életükben könnyen ismerkedő, bulizós emberek voltak, vagy nagy család veszi őket körül, stb, azoknak ez a helyzet is egyszerűbb. Nekem nem. A személyiségem sem olyan, a családom sem, az életmódom sem. Úgyhogy ezért próbálok itt kérni segítséget, és itt találni hasonló embereket.

Csináld azokat a bizonyos dolgokat, amiket szeretnél, vagy szeretsz, és majd kapcsolódnak hozzád a hasonszőrűek. Valóban nem lehet erőltetni, ha látszik, hogy ez vagyok, ezeket a dolgokat szeretem, akkor majd az vagy szimpatikus lesz embereknek vagy nem... vagy kapcsolódnak melléd vagy nem... szerinted.

Én is egyedülálló vagyok, két gyermekkel, már nagyobbacskák, de soha nem éreztem a magányt, és soha nem kerestem, hogy mit kivel kellene csinálni... csináltam, és mindig alakultak ki ezáltal kapcsolatok, persze nem barátságok, de ismeretségek. :) ...tehát hajrááá... :)

Van egy régi problémám, ami annyira nem tartozik semmilyen témához, hogy nem is tudtam, milyen kategóriában nyissak topikot...

Elvált nő vagyok, két gyerekkel. Nagyon sok mindenhez lenne kedvem, de nem találok olyan társakat, akik hasonló helyzetben vannak, mint én, akikkel lehetne együtt csinálni ezt-azt. Jelenlegi barátaimnak, ismerőseimnek nincs ilyen gondja, nekik általában vagy jó, vagy rossz házassága van, ami családi kötelezettségeket jelent, foglalt hétvégéket, stb. A rossz házasságból kilépni valahogy nem divat, főleg nem akkor, mikor a gyerekek kicsik. Nálunk viszont így alakult... (az okokat hagyjuk, és az sem tartozik a témához, hogy ez most jó vagy rossz). Tehát a problémám adott, visszacsinálni már nem lehet (nem is akarnám), de valami megoldást szeretnék találni.

A kérdésem az, hogy

- vannak-e itt, akik hasonló cipőben járnak?

- ha vannak, hogyan töltik az időt, mit tesznek a magány ellen?

- ha vannak hasonló problémáik, nincs kedvük esetleg barátkozni? (Tudom, hogy kicsit erőltetett ez így, de a gyerekeknek is jó, ha van társaság, meg akár mi felnőttek is töltődhetünk abból, ha felvesszük a kapcsolatot...)

- bárki, akinek van ötlete megosztaná velem, hogy ő mit tenne a helyemben? (nem az a gond, hogy mit csináljunk, mert ezer ötletem van, hanem hogy kivel/kikkel)

A körülöttem lévők többsége családos, a hétvégéket családi programokkal töltik. Párokkal nem szeretek elmenni sehová, mert kilógok a sorból, a nők féltékenyek, stb.

Az ismerőseim másik fele egyedülálló, de párt keres, amihez szintén nem tudok partner lenni. A bulizás, esti szórakozás amúgy sem volt soha szokásom, a nappali, gyerekes programok tökéletesen megfelelnek, csak hárman kevesen vagyunk :).

Én egyedülálló vagyok (2 gyerekkel), és nem keresek partnert. Olyan ismerősökre lenne szükségem, akik sorstársak: vagyis egyedülállók, szülők, kevés a családi kötelezettségük, és valami miatt nincs, és nem is lesz párjuk a közeljövőben, és ennek ellenére szeretnének normálisan élni - amennyire ilyen keretek közt lehet.