Magánnyal (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Magánnyal
Szerezd meg Eckhart Tolle: a Most Hatalma című könyvet. De megvan hangoskönyv formájában, és Domján László tolmácsolásával.
Segít felállni, és talpon is tudsz maradni.
De nagyon jó Eckhart Tolle összes műve.
Nem is az a probléma, hogy magányos, hanem hogy
REMÈNYTELENÜL : nem látja a kiutat belöle.
Ès ettöl válik igazán nehézzé.
Van munkád?
Dolgozol vagy tanulsz még?
A magány bizonyos szempontból kényelmes állapot.
Elbújsz és kész.
Ha "kimész", folyamatosan sérülsz, baromi erösnek kell lenned, hogy kibird.
Nekem is volt egy hosszabb betegség okozta elszigetelt, izolált állapotom.
Megvallom, sokkal nyugodtabban aludtam a betegséggel együtt is, mint most, hogy visszatértem a hétköznapokba, ahol az embernek folyamatosan bizonyítani kell, ill. ha még érzékeny is, akkor még folyamatosan védekezni is.
Nem könnyü.
A nagyon érzékenyeknek nem.
Látszik a hozzászólásokon, hogy még senki sem érezte magát egyedül. De ez sajnos változni fog.
A legrosszabb a társas magány, mert egy családban, házasságban joggal várná el az ember, hogy meglássák, észrevegyék, foglalkozzanak vele.
A cikk írójának nem sok része lehetett a szeretetben, és keresett magának az álomvilágot, amit mindenki megtesz.
Ha valaki nem érti, vagy nem akarja érteni, azt ne rúgjon még egyet egy emberen, aki így próbál talán kitörni a magányból.
Kedves cikkíró!
Ha van kedved beszélgetni egy idős hölggyel, csak úgy, teljesen kötetlenül, akkor keress meg priviben.
Tudom, mit jelent, amikor csak a magány ölel át, és az egyedüli és őszinte barátod te magad vagy, magad számára.
Ha valóban megtaláltad önmagad, soha nem leszel egyedül.
De, lehet, hogy ki akar, a szive mélyén, azért irhatta ezt meg, csak még magának sem birja bevallani, hogy azért a totális magány mégsem igazán a megoldás.
Az egy menekülés a feladatok, az kapcsolatok...
a mindenféle megmérettetés elöl.
Nem vezet sehová.
Ha az ember depis, nem tud lépni, nincs ereje.
Ahhoz ragaszkodik, ami már megvan, amit ismer...
Minden változástól fél...
Kellene valaki, aki segit neki ebben.
Aki ott van és elfogadja....
Igen ám, csak az ember nem gép!
Épp ezért képes önerőből felállni újra és újra.. ha ő nem akar változtatni, akkor kívülről aztán próbálhat neki segíteni akárki..
De ne panaszkodjon akkor."
Kemény vagy mint a vidia
:)
A depresszio ugynolyan betegség mint a nátha vagy más idegbetegségek, csak nincs sinben a pszichéje, így nem is lehet sajnálni, csak azt mondani vegyél magadon erőt
Az ember mintegy számitógép
Ha valami gond van a központi processzor más programokon keresztül kiírja a hibát, esetleg javítja is
Ha a központ hibásodik meg, azt nem tudja kijelezni, kijavitani
Ha a pszichében van a hiba, azt nem, vagy csak külső segitséggel lehet csak megjavitani/gyógyitani
Akármilyen különös számodra ez, így van
A magány az egy mély fájdalom. Egy belső érzés amit az is érezhet akit körülvesznek szerettei.Ilyenkor nem befogadó a magányos ember.
Az utolsó mondatod pedig,hogy "magányod ölelő karjai"....
Nos a magánynak ragadozó szoritó karmai vannak.
Annak a karja nem ölel...
Nagyon jól megírtad ezt a cikket. Így csak az tud írni erről, aki tudja, miről beszél.
Aki nem érti, az örüljön a szerencséjének.
Lehet, hogy ezt nevezik művészetnek?
.... csak én nem vagyok elég befogadó? :D
Az sem, de főleg ez a szöveg és ez a stílus.
Egy nagy zagyvaság számomra. Azt hittem lesz valami, de csak felidegesített.
Te jól vagy? :)
Így első olvasásra nem könnyű falat volt.
Nekem az a furcsa az egész hozzáállásod fordított. A kedves eladónéni előbb szerepel, mint a szeretteid.
A parányi ragyogás fájó,maradandó nyomot hagyott. Talán feje tetejére kellene állítanod mindent, de lehet talán Te állsz most fejtetőn. Esetleg, ha fordítva néznéd a világot a ragyogás lenne a nagyobb és a magányod a pontocska.