Magánnyal (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Magánnyal
Érdekes hozzászólások. Nekem teljesen más jött le. Én nem éreztem sem negatívnak, sem sajnáltatásnak, sem betegnek. Sőt, teljesen magával ragadott az írás. Tetszik nagyon.
Lehet, mindenki úgy fogja fel, ahogy saját maga megéli. Akinek ez negatív élmény az úgy, akinek pozitív az meg úgy. Nekem egyértelműen pozitív, mert többet vágyom a magányra, mint amennyit megadatott valaha. Azt hiszem, ha egyedül élnék, akkor sem lennék magányos, mert jóban vagyok magammal. És szerek magammal lenni. Nekem ez a boldog pillanat jött le! :)
Köszönöm
Vagány kinek nem magányos a magány, hanem csak úgy egyedül, önmagában elmerül! Nem csak néz ki a fejéből, hanem zeng füle a sok gondolatai dömpingjétől. És ahogy így elmerül, néha felderül, majd harsányan nyihog, mert egyedül is lehetsz jókedvű ez nyílt titok. A komoly komorság dermeszt, de aki némi iróniára szert tesz, az tudja, hogy minden akadály egy jel, hogy teheted máshogy is, és aki mer az nyer! Szóval válaszd hogy egyedül vagy többedmagaddal, kis időt se tölts többet haraggal. Ne légy önző, inkább minden gúnyt mellőző, és ha valaki megillett eggyel, mosolyogva köszönd, ez egy tesztcsel. :) S ha ezt szívből megteszed, jóízűt nevetve az élet humorán, az illető néz Rád savanyú arccal mint akit rúgtak farpofán...
Vagány ha nem féltesz s nem félsz, és dúl fejedben az ész, minden negatívat elengedve elvégre nem vagy fényképész. :)
Te Drága! Mesélj a pokolról! Mégis hogyan juthatnék el oda???
Áh, szörnyű ez a hozzáállásod.
Engem apám két pofon között is arra tanított, hogy ne nyafogjak. Most sem azt tettem.
De mégis. Fulladjak bele a gondolataimba, ha már itt sem lehet megosztani.
Üdv, kedves pokolban járt ismerős.
Drága Hozzászólók!
Biztos voltam benne, hogy kapok majd hideget, meleget. Lehet, hogy ez is volt a cél. Papírom van róla, h nem vagyok teljesen egészséges, de ez nem számít. A cikk azért született meg, mert muszáj volt megosztanom. Az ember kicsit megijed szerintem, ha egyik családtagja ilyen sötét gondolatokat birtokol. Nem szeretnék a terhükre lenni ezzel, őket egyszerűen csak szeretni akarom, míg lehetőségem van rá, amíg a láncaim engednek.
Talán én akartam ezt, talán jó így nekem. Talán megvetnek ezért. De ennek örülök a legjobban. Addig amíg vannak, akik nem értik meg, az azt jelenti, hogy még vannak olyan emberek, akik tökéletesek.
Kössz, nagyon jó a példa.
Pont igy volt. A mellettem szülö 3-at nyögött és kint volt a baba, én meg 2 müszakot kinlódtam végig.
Nem vagyunk egyformák.
Nem hinném, hogy itt kifejezett önsajnálatról lenne szó.
Megértem a Te álláspontodat is, mert amig én sem voltam beteg és birtam, én is igy gondoltam: egyedül vagyok? nem baj! megcsinálom csak azért is egyedül, söt, még jobban is mint mások!
Deha valaki depis, akkor nincs ereje...
Nincs. Mert elviszi a szorongás, a folyamatos félelem, aminek nincs tárgya, csak ugy ott van, de ott van: éjjel-nappal.
Aki még nem volt orvosi értelemben depressziós, az ezt nem tudja elképzelni, és nem is nagyon tudja megérteni...
Igen, de van, aki könnyebben elviseli a rosszat, van aki nehezebben. Többnyire belsö érzékenység dolga, ezért nem lehet senkin számonkérni, hogy "Na, mit vacakolsz még itt mindig? Gyerünk már tovább!"
Neki több idö kell a rosszat feldolgozni, és lehet, hogy tényleg sok kellemetlenség érte...
Ne haragudj...ezt nem értem...Nem rúgsz bele,de azért mégis? Vagy más a véleményed,és mást teszel?
Igen,akit lehet,a depressziós magával rántja.Ezért is szokták javasolni,ha nem vagy elég erős,akkor ne segíts! Nem mindenki képes segíteni.De ne is rúgj bele.
Csakhogy a közönyre is többféleképpen lehet reagálni..lehet,hogy az ember talpraszökken..Lehet,hogy öngyilkos lesz..Nem könnyű..:(
Bárhogy van,én azt tanultam gyerekkorom óta,hogy a földön fekvőbe,nem illik belerúgni...
Aki olyan mélyen van,mint ő,az nem sajnáltatja magát,pusztán próbálja kiírni magából..
Ha nem érted meg,akkor lehet,hogy voltál már magányos,és te úgy érezted,hogy NAGYON magányos,de a pokolban még nem voltál.A cikk írója igen.Nem viseljük a másik cipőjét,tehát fogalmunk nem lehet,hogy mit érez.Mindig,mindenkinek a saját baja a leg szörnyűbb...
Azonkívül..ott van pl. a szülés...Van,aki egy nyikk nélkül szül,van,aki ordít a fájdalomtól...Mindketten ugyan azt érzik,hiszen a méh összehúzódás márpedig fáj..És mégis..Van,aki magába folytja a fájdalmat,van,akinek úgy jobb,ha kiordítja magából..2 ember SOHA nem érez ugyanúgy.
Nehéz eldönteni, hogy mit is gondolok a cikkről.
Nem hiszem, hogy objektív tudnék lenni, mert ezeket a sorokat, kb. 10 évvel ezelőtt simán írhattam volna én is.
Aztán nem bírtam tovább és elkezdtem bontani a falat, dolgozni, kievickélni, feltápászkodni, először ránézni az életre, közelíteni hozzá, aztán bízni benne, végül élni. Nem volt könnyű. És minden nap újra és újra dönteni kellett, hogy élet vagy börtön. Még ma is.
Megértem mit érez az író. Nem sajnálom, mert minden rossznak megvan az előnyös oldala is, szóval megértem. Kívánom, hogy úgy tudjon élni, ahogy a legjobb neki. Bármit jelentsen ez. :)
Ahogy halad az idő,ebben a "csodás" világban,mindenki megfogja egyszer tapasztalni,miről írsz..Most még sokan nem értik,és ez így van jól!Hála Istennek,hogy sokan nem értik! Bárcsak így maradna!:( De nem fog..:(
Tudom,sokan azt mondják erre,hogy ők aztán nem! De nem ám!Ők nem olyan típusok! Ők nem hagynák,stb.
Soha nem gondolnak bele,hogy ez nem választás.Ez jön.Hogy mi váltja ki?Franc tudja.Valami.
Nem,sokan azt gondolják,hogy van olyan hülye,aki ezt választja...Mert neki így jó...Hiszen különben "kijönne" a gödörből...Persze..Mert biztos van olyan,aki OTT akar maradni...
Ez tényleg olyan,szó szerint,mintha vaknak magyaráznád,hogy borul..Ameddig valaki "lát"addig nem tudja,hogy milyen a vakság...Ha becsukod a szemed,nem vagy vak,hiszen az agyad tudja,hogy bármikor kinyithatod a szemed...A vak nem tudja kinyitni..
Szeretem ha valaki emberi érzésekkel van felruházva:)
Tetszett ahogy irtál:)
Maradj meg ilyennek!
hmmmm....
de miért, kedves Judyka?
és miért pont itt?
lehet, valaholmáshol valaki kimenekítene.
nem értem, miért kellenek a gúnyos megjegyzések, e mögött a cikk mögött nagyon sok fájdalom van. Nézzétek meg a cikkíró gyerekkoráról irt cikkét, talán abból lejön, hogy hol a probléma gyökere.
én kitartást kivánok a cikkírónak, meg egy óriási kalapácsot, amivel el kezdi szétverni az őt körül vevő falat
Az itt olvasott hozzászólásoktól nem is fog sikerülni.
De, ugyan ilyen kegyetlen a kinti világ.
Még mindig ott tartunk, ahol ezer évvel ezelőtt.
A farkastörvény uralkodik.
Nem felemelik az elesettet, hanem átgázolnak rajta.