Ma megint arra gondoltam egy bizonyos szituációban, hogy... (beszélgetős fórum)

Köszönöm!

Kívánom, hogy sok örömöd teljék benne!

hello Banadek!!!

Nem írom, hogy részvétem , mert anno , amikor nekem uton utfélén mondták, a világból ki tudtam volna menni.

Adj hálát Istennek, hogy eddig veled volt, és segített.

Bár nem tudom hány éves vagy, de én alig 16évesen veszítettem el az Apámat: akivel a mai napig beszélgetek, ha ránézek a falon a képére, mintha válaszolna. És ennek nagyon sok ideje, mert 71éves vagyok.

Mindig veled lesz, és "kapcsolatot alakíthatsz ki vele", ha hiszel benne.

Egy apropó:Nem régen született egy tündéri kisunokám.

Anno még 19 évesen elveszítettem a babámat, aki őutána 1 évvel született. Most megjelent álmomban , és azt mondta "Visszaküldöm neked a kislányodat!!!

Köszönöm nektek is! ❤️

Tudom, sajnos sokan éljük át szeretteink elvesztését és borzalmasan tud fájni, főleg ha nagyon szoros kapcsolat volt közöttünk.

A családi ünnepekről nem is beszélve. Születésnap, névnap, ballagás, sorolhatnám. Vagy csak egy siker amit a gyerekem ért el. Neki már nem tudjuk elmondani. Pedig mennyire büszke volt az unokáira is. Amikor csak tudott, ott állt a pálya szélén és biztatta őket. Hiányzik mindenkinek 😭

Részvétem!

Bizony ez az élet rendje. Egyszer mindannyian elmegyünk. Addig kell a hozzátartozóinkat szeretni, amíg csak lehet.

Mert, sosem tudhatjuk, hogy mit hoz majd a holnap. De ne feledd, hogy őseink bennünk élnek tovább.

Köszönöm mindkettőtöknek. ❤️

Még mindig az van bennem, hogy felhívom, megkérdezem tud e jönni. Aztán rájövök, nem tud 😭 Egy csomó minden rá emlékeztet. Tudom, hogy idővel talán könnyebb lesz, de még nagyon nehéz.

Fogadd részvétem.

De ne hidd, hogy nem segít. Segít, most is. Csak figyelj befelé.

Tedd fel a kérdést magadban: mit tenne a helyedben? És érezni fogod, mit kell tenned. Mert apa odaföntről is segít. Most is.