Ma bezárt a baba a fürdőbe, még mindíg remegek... (beszélgetős fórum)

csatlakozom...ez minden,csak nem a gyerek érdeke...

Én csak azt nem értem,ha ennyire sok a probléma köztetek,és láthatóan mnden ami vele kapcsolatos ennyire kiborít és megviel,miért nem hagyod már el?

Nem akarok nyers lenni,de a mi házunk emeletén szinte azt is hallani lehet,ha valaki szellent odalenn.

Szerintem normális embernek,és főképp annak akinek kisgyereke,és egy szívbeteg felesége van,valahol bele kéne legyen táplálva,hogy úgy teszem le a fejem,hogy ,ha bajuk van meghallom.Sehogy nem elfogadható ezt nem meghallani.Akkor őmellette meg is halhatunk,mert pihen?

Emeleten nehezebb meghallani a dolgokat amik lentről jönnek, főleg ha totál bealszik valaki.

Naná,szétvertem az ajtót,és,ha pisilok,addig is fogni fogom a kezét ,de komolyan.Egyébként ő akkor is így alszik,ha nem dolgozik

Nem hinném, hogy ha a férjed hallotta volna a sikítást, meg a síró gyerekét, akkor csak azért sem siet a segítségetekre. Ha mégis, akkor már egész másról szól a történet, de ahhoz nincs elég infónk.

Volt egy pár ezzel kapcsolatos kiírt fórumtémám,talán még utána lehet olvasni,ha szeretnél.Újra leírni mindent nagyon hosszú volna.

Én értelek...viszont Te nem csak ettöl vagy kibukva azthiszem...

Itt senki nem érti,hogy emberfeletti hangon üvöltöttem egy gipszkartonfalakkal teli házban,miközben a gyerekem nek bármi baja lehetett volna.Sikogat a család és hiába?Ez normális,mert akkor én nem vagyok az.

Egyet gondoltunk.

ne hari,te szerintem nem emiatt vagy kibukva rá,hanem úgy általában.....akkor mi értelme együtt lennetek???

Nem lehet, hogy egy kicsit túlreagáltad a dolgot?

Ő mindíg ilyen,ezért van elegem,meg sok másért.

A férjem reggel jött meg,éjszakás volt.Mindíg mélyen aludt,na de ennyire?Épp elmenenőben voltunk a kicsivel(2 éves),én még beugrottam a kisdolgomat végezni.A gyerkőc ki-be sétált,végül úgy behúzta az ajtót,hogy beragadt,és az Istennek nem akart nyílni.Ő rendkívül aktív gyerek,folyton a veszélyt keresi.PL:lépcsőre mászik,amiről nagyon könnyen leeshet.Épp mosogattam,tehát kések is voltak a konyhaszekrényn,stb.Dörömböltem,sikogattam,üvöltöttem,de a férjem csak nem ébredt felA baba kontra visított,de semmi.Már minden lehetséges baj lepörgött előttem.Két tányér elmosása között is kb.10-szer kell leszednem a kicsit a lépcsőről.Darabokra kaptam a fürdőt,hogy találjak vmit,amivel ki tudom nyitni az ajtót,mert kézzel nem ment,téptem feszegettem,anyira,hogy összevagdalta a kezem,de nem ment.Végül találtam egy szobafestő hengert,amiről leoperáltam a hengert,és a vázzal próbáltam feszegetni.Majd találtam egy fogót,a vasat beakasztottam a zár mellé és kalapáltam mint egy őrült.Mindeközben könyörögtem a síró kisfiamnak,hogy maradjon ott,az ajtó előtt,valamint kiabáltam az apjának szüntelen.Végül sikerült az ajtótokot szétszaggatnom.Ezután minden idegel magamban felmentem és egy oltári nagy pofonnal felkeltettem a férjemet.Hát aludhat így az,akinek családja,kisgyermeke van?!Mint egy halott..Fogtam a yereket és elmentem anyuhoz,azonnal.Ahová délután megérkezett,és még neki állt feljebb,hogy ő nem hibás.Elegem van belőle,torkig vagyok!