Létezik olyan nő aki nem csalja (csalta) meg a parjat? (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

Én is kategorikusan elzárkózom a megcsalástól, nem megoldás semmire, s ha valaki vigaszképp esik ebbe bele, akkor legalabb annyi legyen benne, hogy elotte odaall az aktuálishoz kirkja, majd utana esik mas karjaba, ennyi tiszeteletet mindenki megerdemel, illetve ennyire becsuljuk meg magunkat is hogy nem bujdosva, titokban kerssuk boldogsagunkat masnal, ez mindenkinek jar!!!!!!

Sziasztok.

Én is olyan akartam lenni, aki nem lép félre, de mindenhez két ember kell. A házasságot szent és sérthetetlennek tartottam, de miután nem kaptam meg a tiszteletet, és próbált a férjem korlátozni, más karjában találtam vigaszt, menedéket és SZERELMET. Azóta én sem török pálcát más, hasonló sorsú ember fölött. Vallom, hogy minden kapcsolatot két ember alakít. Biztosan én is hibáztam, majd próbálok okulni.

Szerintem az nem megengedhető, hogy az egyik fél egyénisége a háttérbe szoruljon, a véleménye sosem legyen fontos. Nem azért akartam férjhez menni, mert cselédsorsra vágytam. De kitörtem, és azóta boldog vagyok! :-)

Épp azt írtam, de ezek szerint nem jött le, hogy ha a férj előtte megcsalta a feleségét és a nej ezért visszacsalja, valahol lesüllyed a szintjére. Semmi jó nem sül ki belőle. Persze ezt a gondolatmenetet is tovább lehet szőni, mert lehet, hogy pillanatnyi jóérzésben részesíti az asszonyt a bosszúállás eme formája és ráadásul - bár leszögezem én nem ilyen mentalitású vagyok, de igen, valahol megértem, ha így kárpótolja magát. Ezért nem ítélem el.

A végeredmény azonban így is úgy is, ugyanaz! Megette a fene az egész házasságot, vagy kapcsolatot!

Mondjuk a kérdésnek nem volt háttere... nincs leírva az ok. Mert pl. ha a férj megcsalta a kérdezőt, ezért ő bosszúból visszacsalta, az már teljesen másfele viszi a kérdést...

Vagy ha a férj durva lenne vele... akkor is új irányt adna a válaszadásnak.

Vagy mit tudom én, ezt te is írtad, Krokka, hogy csak megunják egymást a felek... ebben az esetben érdemes lenne először elbeszélgetni, aztán ha már semmi közös jövő nem lenne, szépen elválni, de nem úgy hogy megcsalom.

Nem ítélkeztem. Csak a prűd szóval kapcsolatban intéztem hozzád konkrétan a szavaim, amúgy általánosságban gondolkoztam. S igenis sajnálom az olyan embereket, akiknek nincsenek tiszta érzelmeik, vagy akik játszanak mások érzelmeivel! Teszem azt olyanokéval, akiknek önszántukból hűséget fogadtak, de minek? Az eredeti kérdés pedig úgy szólt: "Létezik-e olyan nő, aki nem csalja meg a párját?". Igen, létezik. Én is egy vagyok ezek közül.

Jobbat is mondok: 10 év múlva sem fogom megcsalni. Hogy miért? Ilyen a beállítódásom. S nem azért, mert bűnnek érezném, nem vagyok olyan ember, aki minden vasárnap ott van a templomban. Szeretet és mentalitás kérdése (többek között).

Erre mondom én azt ( jan. 21-én volt 10 és fél éve, hogy együtt vagyunk), megintcsak, hogy "könnyű" nekem, megértő párt találtam. Ha állandóan cívodnánk, csak az elvárások lennének, beülne a sörrel a tv elé, mikor én munka után nekiesek a teendőknek, ne adj' Isten, még verne is, akkor biztosan máshol keresném a vígaszt. (mondjuk itt meg felmerül az, hogy az illető miért tűr, vagy neki mennyit tűrnek, de ez már végképp bonyolult).

Könnyű nekem, mert a testiség nekem nem meghatározó, el nem tudom képzelni, hogy más pasit megkívánjak. Régimódi vagyok, tudom...

És erre mondtam azt is, hogy nem ítélkezem, nem vagyok más helyzetében, de tény, hogy sokat lazultak az erkölcsi dolgok, és nem hiszem, hogy mindenki az alkesz, verekedős férje elől menekül egy szeretőhöz. Sőt, továbbmegyek, ismerek is olyat, aki nem tudja lehúzni a seggét és megállapodik, mindíg az kell, hogy körberajongják, meglepjék, utaztassák stb. Csak az ilyen ne tartson férjet/feleséget/.Menjen ágyról ágyra, de nem kell hülyíteni senkit, akkor sem, ha történetesen az illető "csak" barát/nő.

A nagy kérdésre válaszolva:Létezik!(létezek)

Én nem csaltam meg soha a párom és nem is akarom mert ha akarnám akkor inkább elhagynám és új kapcsolatot kezdenék!7éve vagyunk együtt és van egy babánk akit nem vállaltam volna ha hűtlenkedni akarnék.

Valószínüleg könnyebben nyilatkozik az, aki nem teszi meg, mint az aki ezt beismeri. De akkor ezen gondolkodjunk el. Ha azok inkább "továbbkattintanak" innen, akik megcsalják (jelzem nem tisztem ítélkezni, nem is teszem) annak azért az lehet az oka, mert ők maguk is érzik, hogy ez nem teljesen tisztességes dolog.

Attól nem vagyok szent mert nem csalom meg, ez nálam alap. Ilyen alapon lehetne fényezni azokat is, akik nem lopnak, csalnak ...stb. Most ez alatt ne azt értsétek, hogy egy kalap alá veszem, csak példának hoztam. Vannak erkölcsi/társadalmi normák, amik betratása nem igényel magyarázatot, nem betartása viszont negatívumként hat.

Eredeti kérdésre válaszolva: ja! én.

És már 20 éve vagyunk együtt. Fordítva sem történt meg.

Természetesen, mint ahogy olyan férfi is, aki nem csalja meg a párját. Az igazi szeretet/szerelem+hűség+becsületesség ezt lehetetlenné teszi!

Én sem tenném meg! :)

nem bonyolult, értem.

köszönöm, hogy válaszoltál.

Természetesen azt nem beszéljük meg, és nem gyónunk nap mint nap, hogy "képzeld, megnézete egy pasit, tök jól állt neki egy felső, vagy nagyon vagány frizuja volt" stb. A megcsalás alatt azt értem, hogy ha teszem azt v.kinek megtetszik egy kollegina, vagy egy lány a szomszédból stb, és róla álmodozik. Na, az már gyakorlatilag alig pár lépés a tettlegességig (szerintem). Márha arra gondolok, hogy a szerelem nem ismer határokat. Persze lehet, hogy valaki ezt jól tudja kezelni, nála ez semmit sem jelent, nem vagyunk egyformák. Mi régen ezt megbeszéltük, ez valahol a másik becsapása, ha mellette fekszem le este, és közben egy másikra gondolok. Ez így lehet bonyolultan hangzik, és nem lehet leszűrni az "árnyalatok" közti különbséget. Gondolatban ne döntsön meg mást, ez a lényeg!Hogy egyszerűbben fogalmazzak.

Az viszont jó kérdés, hogy honnan tudom, ő mire gondol. Hát megbízom benne, eddig nem adott okot, hogy ne. Én pedig a magam gondolataival tisztában vagyok, én nem gondolkodom más pasival történő együttléten.

a bizalom alap persze, de még mindig nem értem a gondolatban megcsalást.

ha vágyakozik valaki után, vagy te, ezt átbeszélitek, vagy elég ha ránéz másra az utcán, hol a határ nálatok?