Lelki defektek (beszélgetős fórum)

Köszönöm! :)

Már annyi, de annyi jó kívánságot kaptam, hogy tuti sikerül. És a mamám is állandóan imádkozik, mert dédunokát szeretne...:D

És ez mind felülírja azt a sok baromságot, amit a jósok és hasonló emberkék mondtak. Mert volt nekem már két férjem, egy, aki megfog csalni, egy akivel holtodiglan. Volt egy, aki előbb meghal, mint én volt egy gyerekem, volt kettő...

És igen egyetértek ki kell állnunk magunkért és az álmainkért! Csak MI tudhatjuk, hogy mi a mi kis igazságunk. (ami sokszor bújkál, de, aki keres...:) )

Igen, a jókívánság a babához őszinte volt..hiszen nincs szebb dolog annál, mikor egy új élet születik!

Puszi!

Szerintem ne add fel a keresést. Kell, hogy legyen tökéletes kapcsolat. Na jó, azért köthetünk kompromisszumot, legyen 95%-os egy kapcsolat. De annak semmi értelme, hogy valaki egy eleve halálra ítélt kapcsolatban maradjon hosszú évekig, mert még próbálja a lángot életben tartani. Nem vagyok már 20 éves, jó néhány férfival éltem együtt éveket. Már a kapcsolat első évében, sőt, hónapok alatt kiderült, nem fog sokáig tartani, mert nem az igazi, nem azt kaptam, amit vártam. Eddig. Mert most már az "együttjárás" alatt éreztem, ez különleges, ez a férfi kell nekem. És miért ne? Ha egyszer mind a ketten egy rossz kapcsolatban voltunk, meg kellett próbálni. Én sajnálom a párom exét, sajnálom a volt férjemet is, mert mindkettőt megviselte a döntésünk. De előbb vagy utóbb akkor is megtörtént volna a szakítás, csak lehet, hogy nem lennénk boldogabb. Ezért szerintem senkit sem lehet elítélni.

Mindenki a boldogságra törekszik, csak van, aki bátrabb, van aki túl kényelmes, van, aki anyagias és van, akit zsarolnak, akár érzelmileg is.

De ki kell állnunk magunkért és az álmainkért.

Nem jó egyedül.

Keresd meg a másik feled.

Gondolom olvastad a naplómat, ezért írtam, hogy szerintem ezt te is tudod. Abban leírtam a gondolataimat és a véleményünket Idegbetegről.

A szenvedést az érdemli meg, aki másnak okozza, hiszen te hoztad fel a bumeráng effektust.

Szerencsére én nem élek álomvilágban, szerintem átlagosan és boldogan élem a nem mindennapi hétköznapjaimat. Azért nem mindennapi, mert végtelenül boldog vagyok, általában. Persze vannak rosszabb napok is, de kinek nincs, ugyebár.

Nincs bennem gyűlölet, miért is lenne. Azt nem mondom, hogy nem volt, de minek gyűlölni valakit, aki megteszi ezt helyetted? Én szánom Idegbeteget, nem jelent veszélyt, mivel minden kapcsolatot megszüntettünk vele. Most már tudom, hogy korábban sem jelentett, csak ő hitte, hogy bármit is el tud érni.

A gyerekemről meg azt írok, és úgy, ahogy szeretnék: a naplómba. Szerintem a közeljövőben ezeket a megnyilvánulásaidat tartsd meg magadnak, vagy írd meg priviben. Ez így normális és helyes. A fórumolvasók valszeg nem kíváncsiak az egyéni véleményedre.

Egyébként köszönöm a jókívánságokat a babához, remélem őszinte volt.

A fórumolvasóktól pedig helyetted is elnézést kérek a személyeskedésért, ezzel én be is fejeztem veled a témát.

Ha valami gondod van velem, vagy a véleményemmel, legközelebb írj üzenetet, ott jobban el tudlak majd küldeni melegebb éghajlatra.

Puszi

"Tudom, hogy különb vagyok, de hát ezt nem nehéz. Szerintem 100 nőből 99 különb nála. De hát ezt szerintem te is tudod. . . :-)) "Honnan tudnám? Nem ismerlek..

" és aki megérdemli, valóban szenved. De ezt is tudod. . . :-)" Mit tudok? És ki érdemli meg a szenvedést? Ne haragudj, de nagyon zavaros, amit írsz..

Kifejtenéd bővebben? Mármint arról, hogy mennyi mindent tudok:) Nincs Neked üldözési mániád?:)

Nem támadásnak szántam, amit írtam..de úgy látom, annak vetted...

Tudod..álomvilágban élni jó, csak szívás felébredni:)

Szerintem túlzottan bizonygatsz valamit, amiben magad sem vagy biztos..hiszen minden írásod erről árulkodik...Valakinek bizonyítani akarsz..de miért? Hiszen Te a 99 százalékhoz tartozol, ha jól értem..akkor nyugodj meg, és ne őröld magad..

Légy boldog,csendben, halkan..szerintem itt nem futsz össze a párod exével..pedig minden vágyad ez, hiszen ezt is Te írtad..remélve azt, hogy mindegy egyes szó tőrdöfés lesz a szívébe,kitálalod még a legintimebb dolgaidat is..mi ez, ha nem a párod exének való bizonygatás, és még több fájdalom okozás?

És még egy gondolat...mért gyűlölöd ennyire azt a nőt? Veszélyt jelent rád? Ha nem, akkor légy nyugodt, és ne rágódj mindenen.

Mesélj inkább a gyerekekről:)

Valamelyik hsz-edben megakadt a szemem, hogy azt mondtad a fiadra: "Lusta, mint a DÖG"

Hát tudod..nálam az ilyen csapja ki a biztosítékot..

Az én gyerekeim már felnőttek...de soha nem tudtam volna így beszélni róluk..ugyan nem sokat írtál róla, de ebben az egy mondatban minden benne volt..:(

Nos..sok boldogságot, és örömet kívánok Neked az életben,és sok sikert a harmadik babához..

Szia!

Hm... van egy ismerősöm, aki detto ilyen vagyis a problémája ugyanez.

Szerintem pont ezért álmodtad ezt, mert a valóságban ez a szenvedélyes érzelem hiányzik... most már nagyon, és a vágyaid rávetítetted a tévésre, aki lehet egy pancser életben, de neked most megfelel "álmodban".

Ezt boncolgattuk a legelején, hogy talán egy szexuálterapeuta kéne. Na, de ez anyagilag sem kevés és megtalálni a megfelelőt. Nem jöttünk rá a megoldásra...:(((

Wow!!! Én most olvastam végig az egészet!

KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

Pont ezen is kattogok, állandóan ezt kérdezgetem mindenkitől, hogy neki milyen a kapcsolata és ha a felszínen boldognak mondja megkapargatom...

Be kell, hogy valljam nem láttam még "tökéletes" kapcsolatot. Vagy lehet nagy az elvárásom...

Érdekes mindkét álláspont. Tudnék mondani érveket pro és kontra.

Hogy vajon egy volt kolléganőm, aki négy nős pasival is kikezdett, most miért él "boldog" házasságban a párjával, akivel imádják egymást. És maradjon is így én nem kívánom, hogy őt utolérje a bumerángja. Lehet a másik kapcsolaban, ahova belépett harmadikként ő hozta össze a párokat vagy éppen ő kellett ahoz, hogy végképp beteljen a pohár és az addigi rossz kapcsolat végre megbomolhatott. Nem lehet tudni, ezeket a szálakat, aki kibogozza az... olyan nincs. :DDD

Viszont igen, ahol a félelem és a bebizonyítom, hogy többet nem... mozgatja a dolgokat az is kemény lehet.

Én arról álmodozom, hogy mindenkinek EGY ikerlángja van és nem "csak" lélektársa. Mert az az egy ő, mert ők egyek és ha akarnák se tudnák sehogy megbántani egymást... "csak szeretni". De ez milyen nehéz, tisztán önzetlenül szeretni, bármiféle elvárás, és negatív érzelem (félelem, bizonytalanság) nélkül. Ezért vagyok egyedül...:DDD

Ó te szegény... Ezt teljesen áttudom érezni. És fogalmam sincs miért ilyen "szenya" a sors, hogy még álmokkal is átcsábít az ép ésszel átgondolva helytelen útra.

Kísértés... tudod én hogyan próbáltam kijönni ebből? Hogy megnéztem milyen szavakat használok arra a kapcsolatra, ami köztem és... nálad a tv-s szereplő között van.

Ha a csábítás, kis "értés" (ezt nemrég hallottam, de bejött) meg hasonlók, akkor az a kapcsolat egy akadály, ami rossz. Mondjuk ez mindenképp elgondolkodtató, mert normális esetben nem történnek ilyenek. Ha kerek lenne a házasságod, elméletileg nem "furakodhatna" bele álompasi az álmaidba. De ez csak az első megérzésem és saját tapasztalatom összegzése. Nem tudom nálad mi a háttér.

Hello!

Még új vagyok itt. Nem olvastam végig a fórumot, hogy milyen lelki dolgokról szoktatok beszélni, de gondoltam hátha itt én is ki tudom magamból írni. Pár napja történt valami, azóta nem hagy nyugodni. Úgy érzem magam, mint egy tini, lehet, hogy beleszerettem egy tv-s szereplőbe??? Hű, ez most igen hülyén hangzik ám, tudom. Régebben is tetszett már, de akkor csak annyira hogy jó pasi és kész- Most azzal kezdődött az egész, hogy vele álmodtam egyszer...aztán kétszer. És a második álom! Te jó ég! Hogy is mondjam, kissé szexuális töltetű volt. Azóta csak ez jár a fejemben. Nem tudok mit kezdeni ezzel az érzéssel, főleg, hogy férjem van.

Szerintem létezik, csak ritkán találnak rá az emberek. Mindenki vágyik valami jobbra, valami szebbre.

Ha megismersz valakit, belészeretsz, mindig úgy érzed, ő az igazi. De telik-múlik az idő, van hogy elég csak fél év, és az egyik fél ráébred, nem ezt szerettem, nem ezt kerestem. Miközben a másik fél érzelmei változatlanok. Ez szerintem a kapcsolatok nagy részében így van. De vannak ritka esetek, amikor midkét fél érzelmei változatlanok maradnak. Ez a holtomiglan-holdogiglan szerelem. Ritka, de van.

Létezik egy jelenség, amikor valaki pozitíz képet sugároz önmagáról: ez nem én vagyok. Ez a másik oldal.

Önértékelési bizonytalanságokkal küzd: ez nem én vagyok. Ez a másik oldal.

Hogy vesztesen kerülhet ki? Igen, valamelyik másik galaxisban. A valóság nem a virtuális, nem az, amit felépítessz abban a pár órában a számítógép előtt.

A bizalom idővel kialakul: ezt nem én mondtam.

A szerelem viszont nem tud idővel kialakulni, az vagy van már a kapcsolat elején, vagy nincs. Fergeteges erővel tör ránk. Nálunk egy éve töretlen a szenvedély, a szerelem, a vágy. A bizalom pedig alakul, nagyon gyorsan. Ennek pedig az az oka, hogy kizártunk az életünkből egy zavaró tényezőt, egy rosszindulatú tényezőt. Mi boldogok vagyunk, egészségesek. Remélem mások is azok lesznek idővel. Szeretnék a történetemmel segíteni embereknek, mert szerintem megbocsájtani a legnehezebb, de vannak élethelyzetek, amikor ez a legjobb megoldás.

Igen, ha valakit igazán szeretünk, félünk attól, hogy elveszítjük. Ez természetes. Az én párom is retteg ettől, minden ölelésében benne van, minden csókjában érzem. Vannak dolgok, amik nem a kapcsolat rovására mennek, hanem megerősítik azt. Nálunk ez a probléma ilyen volt. De ehhez kellett egy ekkora szerelem is.

Azzal nem értek egyet, hogy mindenki magát tudja csak megcsalni és hasonló okfejtések. Nem is igazán értem. Hogy mindent visszakapsz, igen: a szeretet, amit adsz, az ilyen.

Ha valaki megcsalja a másikat, annak mindig oka van. Az én házasságom utolsó 5 éve már borzasztó volt. Annyira vágytam a szerelmet, hogy elkezdtem keresni máshol. De én az igazit kerestem. 5 évembe került, de megtaláltam. Én azt tanácsolom mindenkinek, soha se adja fel, mert igenis létezik a mindent elsöprő szerelem, mindenkinek megvan a másik fele valahol, csak még nem talált rá. Illúziókba nem lesz szerelmes az ember.

Nektek volt már hasonló kapcsolatotok? Akivel együtt vagytok, az az igazi?

Igen, a szerelem elmúlik: az átlagos szerelem.

De vannak olyan érzések, amelyeket 100 emberből csak egy élhet meg. És a miénk ilyen.

Igen, a bizalom nagyon fontos; ezért dolgozunk rajta. De napról napra jobb, mert mindketten szeretnénk, hogy újraépítsük. Nagyon jó úton haladunk. Ez pedig azért van, mert nem kell a szerelmet bizonygatni, itt van, köztünk, velünk, bennünk.

Hogy miért nem fog megcsalni? Mert én fontos vagyok neki, mert engem nem akar elveszíteni. Idegbeteget nem szerette tizedennyire sem, mint engem. Ezt pedig nem csak ő mondja, a környezete, barátai, családja, mind örülnek a mi kapcsolatunknak, mert látják, hogy mennyire boldogok vagyunk, mennyire örölünk egymásnak.

Ez ilyen egyszerű. Minden nap egyre csodálatosabb, egyre távolabb van a sötét felhő.

Tudom, hogy különb vagyok, de hát ezt nem nehéz. Szerintem 100 nőből 99 különb nála. De hát ezt szerintem te is tudod...:-))

A házasságomat nem ismerheted, így az okot sem, ami miatt tönkrement.

A bumeráng pedig valóban visszavág, arra, aki rosszindulatú, az pedig nem ezen az oldalon van, és aki megérdemli, valóban szenved. De ezt is tudod...:-)

Létezik egy jelenség.. valaki kifelé igyekszik pozitív képet sugározni önmagáról, de belül mégis önértékelési bizonytalanságokkal küzd... Sokszor reflexszerűen fél attól, hogy ha a párja összehasonlítja valaki mással, akkor vesztesen kerülhet ki a megmérettetésből...

Egy másik dolog a bizalmatlanság... Van, aki mindenki esetében azt feltételezi, hogy van valami hátsó gondolat, amit a másik nem mond ki... Mindig azt kutatja, hogy mik lehetnek a háttérben rejlő ki nem mondott szavak, szándékok... Aki erre egyébként is hajlamos, az a házasságban is nehezen válik meg ettől a szokásától..

A féltékenységet táplálja a veszteségtől való félelem is.. Minél jobban fél valaki attól, hogy elveszíti a párját, annál valószínűbb, hogy féltékeny lesz azokra, akik az illúziókat bennünk próbálják összetörni....

Mert mindenki csak magát tudja megcsalni...

Mindenki csak magához tud hűséges lenni...

Mert mindenki visszakapja azt, amit a másiknak ad, és amit a másikkal tesz....

És ezen érdemes mindig egy kicsit elgondolkodni, mielőtt az ember "a tilosban" kezdene el járni...hogy "vajon nekem hogy fog majd esni az, amit mással tettem.".

Tudod, a szerelem egyszer elmúlik..s ha nem lép helyébe szeretet, megette a fene az egészet..

A szeretet alappillére pedig a bizalom, egymás elfogadása, és a másikba vetett hitünk...

Véleményem szerint azért bizonygatod ezt a fergeteges szerelmet, mert egyáltalán nem bízol benne..

Miért pont Te lennél az, akit nem csal meg egy olyan férfi, aki már megtette az előző kapcsolatában..

Itt mondhatod azt, hogy azért, mert sokkal különb vagy az exnél, de azért tudat alatt nem hagy békén a gondolat..

Tudod...az ember mindig visszakapja azt, amit más ellen vétett..

Te már a házasságodban is félreléptél, s ennek a következménye az lesz, hogy azt kapod, amit adtál...majd egyszer.A bumeráng mindig visszavág, ne feledd!

Akkor így tényleg nagyon nehéz lehetett. Engem az mentett meg, hogy elolvashattam az exe naplóját.

Tehát nem a párom szolgáltatta a magyarázatokat, hanem a nő. Tényekkel tudtam szembesíteni, illetve a párom is rájött, hogy őt is mennyire becsapták és kihasználták. Ha nem sikerült volna megérténem, nem is erőlködtem volna a megbocsájtással. Így a nőnek tartozom végül is köszönettel, hogy kimutatta a foga fehérjét és az igazi énjét.