Lelki defektek (beszélgetős fórum)

Igen... kéne. De általában rám mindig a foglalt, nős pasik buknak. Kicsit fárasztó, hogy a férfiak a farkuk után mennek és bele sem gondolnak a dolgokba.

Ezért kell megtalálni azt az EGY-et, aki a mi párunk és slussz. Addig meg döglődni...:(

Soha nem használtam ilyet.

Fordítva, mondjuk egy egy női illat csodákra képes. :D

Persze én is értem.

Nekem ez problémám... szerintem. Mert nekem van feromonom bőven, de a fene se akarja. Állandóan csak a beszólásokat kapom. Már volt, hogy "tök lomposan" mentem ki az utcára, mert, ha "kiöltöztem", akkor beszólogattak. Jó, persze kapok udvarias beszólást is ilyenkor, ezt pasija válogatja. De már nem tudtam kezelni a dolgot, mert azért szeretek nő is lenni. És ezek mellett egy kezemen megtudom számolni hány párom volt.

Szerintem mindkettő kell egyszerre és tartósan. A lényét is szeretni és szenvedéllyel is szeretni!!! :)

Akkor én nem vagyok normális ember, mert amúgy meg nem érdekelnék senkit?...:(((

Ezért rejtőzködöm, de k. szar.

Miért van az, hogy akivel működik a kémia, azzal nem illünk össze?

Akivel meg nem, azzal pedig passzol minden?

Ez a kémia dolog nekem rejtély.Miből adódik?

Nem lehet, hogy ez olyasfajta vonzalom, amiről a doki is regél?

Az ellenkező nemü szülövel való rendezetlen kapcsolatomat vetítem ki a partneremre? És csak ilyeneket vonzok be? Erre utal a kémia?

Sokáig azt hittem, hogy a szerelmet a kémia megélése nélkül nem is lehet élvezni. Hogy kell két ember között a kémiai vonzalom.

A kémia akkor kell, ha nincs lelki vonzalom, az pótolja.

De ha valakit megismersz és megszereted, a lényét, az embert magát, akkor a testi vonzalom magától fennáll, és nem kell hozzá szikra meg lábremegés, a szeretet az ami vonzz hozzá.

A kémia pedig működik akkor is, ha nem szereted, mint embert, sőt, nem is ismered a lényét.

Érti valaki, amit írok?

A kémiáról jut eszembe...

Épp most beszélgettünk a kémiáról, a szexuális vonzalommal kezdődő kapcsolatokról..

A tapasztalataink azt mutatják, hogy a kémia a természet csapdája. Azok az emberek bocsátják ki ezeket a feromonokat, akik amúgy nem képesek egy normális kapcsolatra. És ezzel segíti a természet őket, hogy legyen partnerük. Akivel hosszú szenvedéseken keresztül kiderül, hogy nem passzolnak a kémián kívül.

A "normális" embereknek nincs szükségük ilyen segítségre, anélkül is találnak maguknak partnert.

Mindenki vágyja a szerelmet, kétségbeesetten. Bár, megmondom őszintén, én eddig még nem igazán voltam szerelmes, kivéve a mostani kapcsolatomat. Így fogalmam sem volt róla, hogy mi hiányzik az életemből. Csak annyit éreztem, hogy üres. Amikor láttam a romantikus filmeket, az embereket, akik hitelesen eljátszák a szerelmet, mindig elgondolkodtam, hogy ez vajon lehetséges-e, tényleg képesek emberek mindent eldobni a szerelemért. Aztán én is beleestem valakibe, és tényleg mindent magam mögött hagyva őt választottam. Pedig rengeteg vesztenivalóm volt.

Nem élsz álomvilágban. Én éltem ködben, amíg nem tudtam, milyen ez az érzés. Azt szokták mondani, az ember a szerelembe szerelmes. Lehet. De kell ez az érzés, mintha szükségünk lenne a szenvedésre.

Ne add fel. Akkor találsz rá az igazira, amikor nem számítasz rá.

Persze... azért nem vagyok szűz. Sőt egyszer dühből is összejöttem egy szabad pasival, de meg is kaptam a magamét... Viszont azt hiszem nekem ez a módszer nem fekszik és megpróbálok tanulni a saját hibáimból, hogy, ami fáj, azt lehetőleg mégegyszer ne tegyem. És sajna nekem az is fáj, ha én szakítok, bár én mindig győzködöm magam is meg a másik felet is, hogy közöz megeggyezés volt...

Neten nem ismerkedem. Portálokon meg pláne nem.

Viszont plátói szerelmem sok volt. Szinte mindig, mert szükségem van a szerelemre. Olyan álomvilágban élek, mint a huzat. Pedig lökdösnek onnan nem is kicsit. DE NEM ADOM FEL!!! :)))

Értelek. Hát nem vagyunk egyformák. Az biztos, hogy úgy nehezebb megtalálni az igazit, ha nincs testiség. Nekem az is fontos volt, hogy jövünk ki az ágyban, működik-e a kémia. Ha csak a lelkét és a külsejét néztem volna a férfiaknak, már előbb belemegyek szorosabb kapcsolatokba, de megbántam volna. A vágy ugyanis elszáll. És én szex közben lettem szerelmes.

Sosem fájt, mert sosem más mondta ki, hogy ennyi volt, mindig én. De senkit sem hitegettem.

Voltál már szerelmes? Talán csalódtál már sokat?

A neten ismerkedsz? Régebben én is sokat kerestem különböző portálokon párt, de a férfiak nagy része a meglévő kapcsolata mellé keresett "pótlékot". Egy kollégámba lettem szerelmes végül. Soha sem tudhatjuk, hol találunk rá az igazira. Lehet, hogy a buszon, a boltban, egy kávézóban, egy barát által. Ki tudja....

Én úgy keresek, hogy közben nem vagyok velük, szóval ebben nincs tapasztalatom. Én sérülök lelkileg, ha odaadom magam valakinek, aki nem a párom, így...

De ha te nem bántad meg és nem fáj, akkor jogos, hogy a te életedet te éled, minden bújával, bajával és boldogságával együtt!

Igen, itt a hangsúly a keresésen van. Sokan elítélik azokat, akik sűrűn váltogatják a partnereiket. De ha egyszer csak úgy találhatjuk meg az igazit, hogy keressük...keresni pedig szénakazalban lehet, ami ugye elég nagy, és sok benne a szalmaszál:-)) De ott van valahol a tű, vagyis a kincs is. Én is sok férfit "kipróbáltam" eddig, nem szégyellem, ha megmondanám mennyit, biztosan sokat szörnyűlködnének. De istenem, akkor is az én életem volt, és semmit sem bántam meg.

Még nem voltam jósnőnél, nem hiszek annyira benne, bár hallottam már sok igazságot.

De ha csak várunk, nem hull ölünkbe az Igazi.