Lehet szerelem nélkül házasodni? (beszélgetés)
Lehet szerelem nélkül házasodni?
Ha van hozzá gyomrod....
De mi köze is van ennek, a címbeli "szerelem nélküli házassághoz"?!?
Úr Isten! Ennyire elkanyarodtunk? :))
Azért még van egy "jó tulajdonsága" a légysz@rnak.
Erre ablakpucolás közben jöhetsz rá! :)
Ha kívül csiszatolod, belül van, ha belül próbálod levakarni, akkor meg kívülről. :))
Viszonyítás kérdése az egész.
Tudod ez (kis túlzással) olyasmi, mint a légypiszok. :)
Az is feketén mindig fehér, fehéren meg fekete. :))
Nekem fekete a céges autóm (ráadásul gyöngyház-metál) de csupán azért, mert a használtak között nem lehet mindig olyan színűt választani, amilyet az ember szeretne. :)
Nekem is mostanában ez jár a fejemben...
Tulajdonképpen nem is tudom igazán hogy mi a probléma, elvégre minden nagyon jól működik közöttünk, ha nem működne, nem gondolkodnék a házasságon. De én mindig rettentően szerelmes típus voltam, akinek ez az érzelem volt a legfontosabb, és a világon mindent gondolkodás nélkül feladott érte... Most pedig másképp érzek. Sokkal nyugodtabb vagyok, nem féltékenykedem állandóan, nem halok bele ha nincs velem, bár hiányzik, és amikor együtt vagyunk, az mindig borzasztóan jó érzés. Fontos ő nekem és szeretem, de nemtudom, elég-e ez a kötődés egy házassághoz. Mit gondoltok?
Tudod már azt legalább, hogy kit, milyen nőt keresel?
Mert anélkül elég nehéz lesz. :))
Miért, mi a rossz ebben? Persze legyen apuka, ígérjen fűt-fát, aztán lelép mint örömlány a sezlonyról. Persze ez sokkal jobb...
Ő a macsó, de csak azért azt mondja amit a nő hallani akar, de amint megvan amit ő akart, vagy megunja lelkiismeretfurdalás nélkül lelép.
Fáradt vagyok már ettő a "rendes lány" szövegtől. Hiszékenység a kulcsszó sokszor.
Igazad van! De csak részben.
Se a házasság, se a gyerekvállalás nem lett összemosva, vagy egy lapon említve a felelősségtudattal!
Igaz, akadnak olyanok, akik ezt teszik. Helytelenül!
Ezek többsége - valamilyen ok alapján - borzasztóan akarja a felnőtté válást, és ennek csak azt az egyetlen útját ismeri, hogy minél előbb leválni a szülőkről, önálló életet élni. Ehhez társítják sokan a házastársat és a gyereket is.
Aztán meg jön a koppanás, amikor "a gyereknek gyereke születik!" (Mert még ő se nőtt fel)
Érdekes hogy a házasság meg a gyerek szinonímák lettek a felelősségtudattal. Ez mikor történt? Majd ha minden gyerekvállalás felelős döntésen alapul, akkor lehet ezt a szememre hányni. addig senkinek sincs joga ezt megtenni.
Mennyivel felelőtlenebb felvállani hogy valamit nem akarsz, mint behódolni az elvárásoknak, aztán a gyereket hibáztatni azért amiről nem is tehet.
Vagy másképpen, van, aki örök gyerek marad, még ötvenévesen is és inkább választja a kényelmes és felelősségek nélküli életet, a kötődés nélküli "felelőtlenséget", semhogy egyszer azt mondaná, hogy "felelős vagyok érte".
Azok beszélnek így a házasságról, mint intézményről, akik felelősségtudata körülbelül a gatyájukig terjed ki.
Mint korábban írtam (attól függetlenül, hogy "őskövületként" házasságpárti vagyok) az együttélés bármely formáját képes vagyok elfogadni.
A lényeg az, hogy ne járjon egyikük érdeksérelmével, és egyezzen meg mindkettőjük elveivel.