Lehet egy házasság boldog szerelem nélkül? (beszélgetős fórum)

Az idézet (mert tényleg az :)) szerintem arra utal, hogy két ember sosem egyformán szereti a másikat. Még szerelemben sem. Az én esetemben nem zárom ki, hogy a párom jobban szeret...(?) így ő az enyém, és őt szeretem, mert akit én szerettem jobban, az elhagyott :(

Hülye magyarázat, de szerintem van benne valami...

Senki sem a másik tulajdona :))

Így hát ki is a miénk valójában? Az akit szeretünk, vagy az aki esténként levágja magát a kanapénkra egy sörrel South Parkot nézni?? :D

Szerintem inkább az aki a szívünkben lakik.

"Ha nem lehet a miénk az, akit szeretünk, szeressük azt, aki a miénk."

Gőzöm Sincs

:)))

Gyanítom, hogy ahány ember él a földön, annyi színárnyalata van a boldogságnak is.

Müller Péter

:)))

Az agy és a szív olyan mint a homokóra két edénye, amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.

Hát nem :)

Ezért a fél év alatt egy szalmaszálat se tettünk keresztbe azért, hogy "valami legyen". Inkább megvártuk, hogy múlik-e az érzelem, s mivel nem ez történt, annyi bizalom szövődött köztünk, hogy mostmár hajlandóak vagyunk megismerni egymást. De ez nagyon hosszú és lassú folyamat lesz.

Ha egy napon úgy döntünk, hogy szeretnénk együtt lenni, akkor én méltósággal és harag nélkül fogok elköszönni a páromtól, s nem fogok azonnal az ágyába esni, ezt ő is tudja, hanem még akkor is várunk egymásra, ha kell egy kis időt.

Ha szabad tanácsolnom valamit, ne hagyd el a párod egy kósza fellángolásért, mert olyanok nekem is voltak a kapcsolatunk alatt. De ha megtalálod a szerelmet, azt ne add oda semmiért, hiszen az saját magad megtalálása a másikban.

A szerelem definálhatóan amorfizálódott

periférikuskomplexum, ami a

pszeudoindividualisztikus egocentrumban

kiváltja a "de jó lenne szeretkezni" érzést.

:DDD

az én korosztályom már mást értékel!!! :)))

Most az a jó szó, hogy a kapcsolatom megnyugtatóan kiegyensúlyozott, harmónikus.

De nem lépnék be házasságba (sose többet)...

Így szép, és amíg szép, addig kell élvezni...

az az érdekes, nem is nagyon tervezünk előre (évekkel) simán ragaszkodunk egymáshoz, a mához.

Szerintem sok házasságban nincs meg ez a harmónia :(

A szerelem egy olyan plussz az életben, ami csodálatos, meg kell tapasztalni, át kell élni, és utána szépen át kell értékelni :/

Én megtaláltam a köztes megoldást:D

Ha úgy kezdődött egy kapcsolatom, hogy rózsaszín köd és nyálfolyás annak hamar rossz vége lett. Mostani párommal már jó pár hónapja együtt voltunk, amikor rájöttem, hogy nagyon-nagyon szeretem. Addigra már ismertem a rossz szokásait, tudtam mire számítsak.

Kezdetnek ennyi...az, hogy mi lesz 5év múlva...arra sehogy sem lehet felkészülni.

o ó

Azt hiszem, tudom miről beszélsz!

Igen, igyexem, és küzdök, mert görcsösen félek az újabb csalódástól :(((

Vele tudom, (100%) hogy nem ér csalódás, viszont másban bízni nem mernék.

Ilyenkor kell mérlegelnem...

Hevesszívdobogás, (stb) aztán depresszió vagy nyugodt kiegyensúlyozott kapcsolat?

Nehéz. Nem könnyű. Kényelem, biztonság vagy lángolás...

Hát az alábbiak alapján én könnyebben mérlegelek, még ha néha nagy is a kísértés :)

Neked sem egyszerű ezek szerint...

Ez szép történet.

Egész addig működni fog a kapcsolatotok, amíg nem leszel szerelmes, hát sztem imádkozz, hogy ne legyél, ha most jól vagy.

Én két éve vagyok egy ugyanilyen kapcsolatban. Aztán fél éve, hogy belépett az életembe ő. Semmi rózsaszín köd, semmi őrültség, de mégis kiugrik a szívem, ha eszembe jut. Mert így is lehet szerelem. És megvárom ha kell.

De sosenem voltam bele szerelmes...

Ő egy nagyon kedves kollégám volt, majd később barát. Közben a párom becsajozott (ami csak két év viszony után derült ki) és tizennyolc év házasságot dobott el (és három gyereket) a másik nő miatt... :(

Akkor lelkileg nagyon meg voltam törve :(((

Egy év után kezdeményezett a mostani párom, de előtte is mindig ott volt mellettem barátként...

Nagyon egymásra találtunk :)

Itt lehetne feltenni az 5milliós kérdést: akkor mi a szerelem? Persze, hogy egy idő után már nem liftezik a gyomrod úgy, mint az elején, nem remeg a térded és vidáman kibírsz nélküle 3 napot (na jó, azért hiányzik). De ha azt érzed, amit írtál: jó vele, megnyugtat, meg tudjátok osztani egymással a gondjaitokat, támogatjátok egymást, egymással képzelitek el a jövőt...akkor ez bizony szerelem, ha nem is a rózsaszín szemüveges fajtából. Arra nem is lehet építeni, mert az elmúlik. Amit te írtál, az a szerelem nem. Nem sok különbség van szerelem és szeretet között egy idő után.

Szerintem.

Igen, ezért írtam, hogy a kulcsszó talán nem is a "szerelem" hanem a szeretet. Mert sajnos az a baj, hogy a szerelem elmúltával leginkább az indulatok, a harag, vagy a tömény közöny marad...

Én nem szerelemből vagyok a párommal. Tudja. Szeretem, és nem akarom őt elveszíteni!!! Négy éve vagyunk együtt, és nagyon sok csalódás után találtunk egymásra.

Fontosak vagyunk egymásnak, érzelem szintem maximálisan egymásfelé elkötelezve, de nem szerelemmel. Felnézek rá, tisztelem, büszke vagyok rá, és azt az érzést szeretem, hogy fontos vagyok neki, mint ahogy ő is nekem. Hogy hiányzunk egymásnak. Hogy egy a humorszintünk, egy a véleményünk sok dologban, hogy egy az ízlésünk. Szeretem, hogy nyugodt és megértő. De nem szerelem. Viszont ez az érzés nem hiszem, hogy elmúlik!

Szerintem is.

A különbség annyi, hogy régen az emberek nem szerelemből házasodtak, ők tudták mi vár rájuk, de közösek voltak az érdekeik (gazdaság, család stb). Eszükbe sem jutott válni, főleg a nőknek, ők nem tudtak volna mit kezdeni egyedül.

Manapság szerelemből házasodunk. Így megint más a szitu, mert ha a szerelem elmúlik anélkül, hogy szeretetté alakulna, akkor bizony vége a házasságnak.

Szia!

Szerelem nélkül soha nem lehetsz boldog!

Sajna tapasztalatból mondom!

Szép napot!

Szerintem sem! Ha két ember nem szereti egymást, akkor abból a kapcsolatból hónapról hónapra hiányozni fog valami. Az egyre jobban érezhető hiány haragot, gyűlöletet szít. Telik az idő és egyre erősödik az érzés és egyre keserűbb leszel.

Vagy beletörődsz, vagy elkezdessz másfelé nézelődni...

Tapasztalatból beszélek!!!

Puszi

Igen, itt az a kulcs szó, hogy "szeretet sem"...

akkor kár az időt és energiát pazarolni, nyitni kell.

Viszont szerintem lehet boldog a házasság szerelem nélkül, hiszen a régi kisöregeink együtt élték le az életüket, amikor elmúlt a szerelem, akkor átalakult egy kölcsönös szeretetté és tiszteletté... igaz, régen sokkal jobban toleráltak az emberek.

Én nem hiszek a föld fölött repkedjünk szerelemben, abban hiszek, ha van egy társad, aki melletted van, szeret, megértő, figyel rád, érzed, hogy fontos vagy a másiknak (és nem mellesleg a szex is működik :)) akkor nem kell rózsaszín felhőcske a boldogsághoz :/ szerintem :)