Lehet e együtt élni egy férj kalandjaival amik nem jelentenek szerinte semmit? (beszélgetős fórum)

Meglehet próbálni. De én azt gondolom, hogy ennek szép vége már nem lesz. Egy megcsalás után az emberben megtörik valami, lehet hogy ezzel a módszerrel rájönne a férj, hogy mégis csak maradna a feleségnél. De attól még a bizalom elveszik, a fájdalom, amit megbocsájtani meglehet, de elfelejteni nem az ott marad, és a bizonytalanság, éz bizalmatlanság megmérgezi a kapcsolatot. Én kitartok amellett, hogy igenis harcolni kell egy házasságért, és nem az első összekapás után szétmenni. De ha már megcsalás történt, akkor az a véleményem, felesleges tovább együtt maradni a két félnek, mert csak tönkreteszik egymást. Ha egyszeri botlás esetleg azt mondom bocsásson meg(bár én akkor sem tenném), de így, hogy kijelenti neki más kell, sok másik...háát nem tudom. Hol van a feleség ebben a kapcsolatban?

Még annyit írnék, hogy ami a legborzasztóbb ebben az egészben, hogy a férj átadná másnak a párját, "hadd használják". Hol itt az érzelem, meg a kötődés, és a féltés?

Férfiak, akik "titokban" olvassátok most ezt a fórumot, légyszi szóljatok hozzá!

Annyira másképp működtök ebben a kérdésben, mint mi, kíváncsiak lennénk a ti nézőpontotokra is! :)

Leírom én mit tennék.

Még nem válnék el. Közölném a férjemmel, hogy egy darabig gondolkodni szeretnék, ő is tegyen hasonlóan. Természetesen amíg csajozni akar, nem mosnék, főznék rá, vasalnék és takarítanék utána. Külön hálószoba, amíg nem dönt nincs szex. Ha egy autó van azt is felváltva használjuk. És mindez idő alatt nem sóvárognék utána otthon ülve, hanem kipróbálnám milyen lehet nélküle az élet. Eljárnék sportolni, nemcsak az alakom miatt, de segít a léleknek is. Elutaznék nélküle, elmennék barátnőzni, kirándulni, sétálni, kávézgatni, színházba stb. Közben utánanéznék az anyagiaknak, hogy egy válás esetén hogyan tudnék kijönni.

Aztán pár hét, hónap múlva lehet, hogy te akarsz majd kilépni, de nem megtörten, hanem önként. Ha korábban vissza akarja csinálni az egészet, az sem elfogadható, abban az esetben is új alapokra kell helyezni a kapcsolatotokat.

Sajnos sok nő azt hiszi, hogyha kiszolgálja a férét, akkor az elég, de szerintem ez a legnagyobb hiba amit el lehet követni.

Mutasd meg, hogy tudsz független, erős és gyönyörű nő lenni, egyenrangú fél egy kapcsolatban. Negyven egypár évesen még előtted a fél élet, és egy férfi sem ér annyit, hogy keseregj miatta. A gyerekek már nagyok, így sokkal szabadabb lehetsz te is.

szerintem is meg kell lépni...de csak akkor váljunk el ha már tényleg nincs más megoldás,olyan amit még ketten tudnak véghezvinni.

Bár magam szemszögéből és a szingliséget is szeretem,olyankor sokkal több mindent észre vesz az ember amit addig nem.

Sokan a gyerek miatt és gazdasági okokból nem válnak el.

Nem ismerem a te okaidat , így nem mondhatok véleményt konkrétan .

Általánosságban úgy gondolom, hogy kell, hogy néha önzőek legyünk, hogy ne mindig mi legyünk azok, akik áldozatot hoznak, és mindennek alárendeljük magunkat. Egy élete van mindenkinek, és nem szabad hagyni, hogy azon vegyük észre magunkat, hogy elszállt az idő... elmentünk a lehetőségek mellett, többek között annak a lehetősége mellett, hogy új élettel, más mellett még boldogok lehessünk. Nekünk , nőknek sokkal nehezebb.... kevesebb az időnk. Pl egy 45-50 éves férfi a fénykorát éli, könnyen talál magának mást, főleg, hogy legtöbb esetben a feleségénél vannak a gyerekek. Ugyanakkor mennyivel kelendőbb egy 45 éves nő ? Sokkal de sokkal kevésbé. Sajnálom azokat, akik vegetálnak egy halálra ítélt kapcsolatban... kitartanak, tűrnek, aztán mondjuk amikor megnőnek a gyerekek apuci mégiscsak úgy gondolja, hogy viszlát, anyuci pedig ott marad.. megkeseredetten magányosan, reményvesztetten, kilátástalanul... és egyenes út a depresszió. Nagyon nagyon meg kell gondolni a dolgokat és egy mérlegre pakolni azt, hogy mit nyerhetünk és mit veszíthetünk azzal ha pálcát törünk. ha a válás felé billen a mérleg, meg kell lépni.

Hát a mi történetünk eléggé bonyolult..(ha valaki kiváncsi rá akkor olvassa végig a hogyan éljünk túl egy szakítást 8 év után).

A vége ez lett,hogy mikor megtudta,hogy fél év után akad valaki aki érdekel,az már nem tetszett neki...ő férfi neki szabad. :D

Szóval a nyitott házasság neki nem ment,bármennyire is komolyan gondolta akkor amikor kitalálta.

Bár mi még most együtt vagyunk,de ez is elég bonyolult.. :)

A fájdalom teljesen normális emberi tulajdonság, lehet jobban hat mint a dac és a bosszú. Hadd lássa, hogy fájdalmat okozott.. persze ez nem jelenti azt, hogy romokban heverjen a lábai előtt.

Engem pl. nagyon bánt, ha fájdalmat okozok valakinek, még ha akaratlanul is... de persze nem vagyunk egyformák.

Érezni fogja magától is,hogy egyáltalán nem volt helyes amit tett.

nem mondtam azt,hogy érzelem és vonzalom nélkül viszont csaljon,csupán annyit,hogy ne mutassa azt,hogy neki ez a dolog fáj,legyen továbbra is az aki,de magabiztosan,hogy a férje lássa és azt mondja,hogy hé lehet a feleségemnek nincs is rám szüksége és akkor most változtatunk vissza az egész,mert szeretem a feleségem.

Én nem vitatkozni akarok,remélem senki nem értette félre a mondandómat...csak vélemény volt.

Talán azért látom teljesen másképp a helyzetet,mert engem egy éven keresztül csaltak. Megbeszéltük a nyitott házasságot,de egy hétig sem ment,és nem az én részemről....

Azért ez a "nagyra értékeld " az őszinteségét a lehető legnagyobb hiba. Igenis érezze, hogy nem volt helyes, amit tett, amit szándékozik tenni, azt pedig elfogadhatatlan. Ha egyszeri botlás és bevallja az megbocsátható. De ez a maximum. Nehogy már még meg is dicsérje... ilyen alapon minden bűn szép és bátor cselekedet lesz csak mert bevalljuk? Ráadásul meg sem bánta a faszi, mert továbbra is folytatni akarja immáron legálisan. Hol a női büszkeség? Mindennek van határa. A legbutább dolog, érzelem és vonzalom nélkül viszont csalni.. mert ha ezt teszi lehet elveszíti az önértékelését is, és még rosszabb lesz neki. Gyermeteg bosszú az ilyen, és nehogy azt hidd, hogy a férjét zavarná. Max akkor, ha dobná a csaja és sunnyogna vissza a régi helyére... mert ettől kezdve már neki lenne savanyú a szőlő.

Ami még biztos, hogy az egyszeri botlást is csak úgy szabad "elnézni" ha azt tényleg meg tudjuk bocsájtani, és nem hántorgatjuk, nem maradhat tüske, mert ha igen, az tovább mérgezné a kapcsolatot.

A kutyaharapást szőrével- nem jó megoldásnak tartom. Maradjon büszke arra, aki. Ha másképp tesz, nem lesz különb a férjétől.(akinek a viselkedése megbotránkoztat)Maradjon önmaga. Emelt fővel.

Egyébként én is azt javasoltam, már korábban is, hogy ne lépjen ki, mindent felrúgva:)

nagyra értékeld ezt az embert és ezt a kapcsolatot azért, mert ilyen őszintén meg tudta veled ezt beszélni. Ez a ritka, nem az amit csinál.

Teljesen egyetértek ezzel a mondattal.Mindegyik pasi megteszi...van aki eltitkolja,és ha magadtól jössz rá az még rosszabb.

Én is mindig azt mondtam,hogy belefér minden egy kapcsolatba,csak a megcsalás nem,és én ezt nem tudnám megbocsátani..Az a nagy büdös helyzet,hogy minden nő ezt mondja,addig amíg nem csalták meg...ezt csak az tudhatja aki benne van/volt.

én azt javaslom,hogy ne lépj ki a házasságból,hanem csináld ugyanazt amit ő,észre fogja venni magát....mart ha te mész az már neki nem fog tetszeni,és nem sok idő múlva azt fogja mondani,hogy kezdjétek tiszta lappal. Bármennyire fáj is ne add meg neki azt az örömöt,hogy sírni lásson,mutasd meg neki,hogy nő vagy és tudsz élni...nem is akárhogyan.