Nekem van egy kedves barátnőm, már idősebb 40 felett) aki egyedül él, és nagyon élvezi! Soha nem volt komoly kapcsolata és ha kezdett is valami komollyá válni az életében akkor abból elmenekült... azt mondja ő magányos típus, és jó neki egyedül! Várom olyanok válaszát is akik hasonlóan gondolkodnak, mert kíváncsi vagyok mitől érzik így...
Azt hiszem, hogy ez nem kívánság műsor. Mindenki vágyik családra, partnerre, de sajnos nem mindenki találja meg magának a megfelelő párt, ha így történik, akkor sajnos egyedül éli le az életét. Azt gondolom, hogy sokan élték már le egyedül az életüket, és kibírták.
Nekem van párom, gyerekem, családom, és így nem tudom elképzelni egyedül, magányosan az életemet.
Én nem tudnám leélni az életemet egyedül, mert arra vágyom, hogy egyszer családom legyen, és gyerekem... és ezen kívűl félek a magánytól... rettegek ha otthon is sokat kell egyedül lennem, mindig szükségem van valakire magam mellett... persze néha jó egyedül, de nem tudnék hosszú távon egyedül élni...
Várom mindenki véleményét akár igen, akár nem a válasza, és esetleg érdekelne, hogy ha igen, akkor miért érzi úgy az illető, (sok csalódás, vagy csak magányos típus) ha nem, akkor szintén miért nem( vágyik családra, vagy csak fél egyedül...) Kíváncsi vagyok a véleményekre!