Kutyás történetek (beszélgetős fórum)
Sziasztok mindenki!
Tudom, hogy nem teljesen idevág a téma (azért majdnem) de muszáj tennem még egy utólsó próbálkozást. Még pár hónappal ezelőtt eltűntek tesóm kaukázusi kutyái. Kiszaladtak a kertből (amúgy tanyán lakunk) és futottak egyet a ház mögötti szőlősben. Előfordult mármáskor is, de mindig hazajöttek egy órán belül. Hacsak ki nem lőtte őket valaki - nem gondolnám, mert mindent átfésültünk a környéken és a halott kutyákat is megtaláltuk volna - azt kell gondolnom, ellopták őket. Két nagyon kedves, fajtájára nem jellemző módon szelíd kutya volt, megbíztak bárkiben, mert szeretetben lettek nevelve. A kan kicsit kisebb, szürke-fehér színű, Rocky névre hallgat, különös jellegzetessége, hogy embriókori fertőzés miatt sok foga idejekorán kihullott, most 5 éves. A szuka vöröses színű, Becky a neve, hatalmas testű, gyönyörű kutya. 2,5 éves. Jászberényből tűntek el, de ha valaki befogta, gondolom eladta valahová az ország más részébe. Ha esetleg van olyan hely, ahol hirtelen lett két felnőtt kaukázusi és illik rájuk a leírás, kérlek szóljatok! Bárhová elmennénk értük, akár vissza is vásárolnánk... Már töb helyre feltettem a neten őket még az eltűnésükkor, plakátoltunk, kerestük őket mindenfelé... Teljesen még nem tettünk le arról, hogy megtalálhatjuk őket valahol.
Köszönöm!
Sziasztok!
Örömmel látom, hogy az állatszerető emberek többségben vannak.Ezen a nyáron két kirakott kóborló kutyának is sikerült jó gazdit találnunk.Most újra ki kéne találnom valamit, mert kb 1 hónapja egy gyönyörű husky kislányt dobtak ki a lakóhelyem közelében.Az a baj, hogy annyira fél, hogy 5 méteren belül nem lehet megközelíteni.Enni,inni adunk neki többen is, viszont félő, hogy előbb-utóbb valaki megmérgezi, vagy kilövi.Jelentkező lenne,aki befogadná, de nem tudom, hogy lehetne kicsit is mgszelidíteni.Nem is akarom elképzelni,mitől lehet egy fiatal kutya ennyire félős!
Vannak későn érő és későn ide találó emberkék, mint én. Kár, hogy más kutyás gazdi már nem látogatja ezt a topikot, pedig olyan jó és rossz olvasni a megtörtént eseteket. Sajnálom a kivert kutyákat, akik nem tehetnek arról, hogy egy állathoz kerültek.
Nekem egy éves westie-m van, Fanta, kislány és borzasztóan értelmes. Ahogy néz a nagy barna szemével, szinte beszél. A lányomnak vettem névnapjára, de én etetem, sétáltatom stb. ezért engem szemelt ki igazi gazdiának, és persze velem is alszik. Most a kozmetikusnál gombás fertőzést kapott, kezeljük, kapott szurit, túl van a nehezén, már szárad le neki, de olyan némán és türelmesen fogadta a kezelést és fájdalmakat. Szerintem tud beszélni, csak titkolja. Én állandóan beszélek hozzá, még azt is mit főzök, mit fogok csinálni, és mikor mondom Fanta marad, anya elmegy, de siet, akkor félre forditja a fejét és tudom, hogy tudja...
Na amikor hazajövök, az fél óra örülés, dörgölődzés, farkcsóva. Tehát az ajtóban le kell tenni mindent, mert akkor ő van és kész. Nagyon imádom. Mivel lányom már nagy 19 éves, sokat vagyok egyedül ill. lennék, de itt van Fanta és ő vigyáz rám, és nagyon sok szeretetet ad. Ja és imád TV-ni, a reklámok a kedvencei - nekem nem - mert akkor aztán lehet ugatni, főleg ha macska vagy kutya van a reklámban.
Gyertek vissza vagy jöjjenek új kuty tulajok, és meséljetek ti is. én órákig tudnék az biztos.
sziasztok.
Nekem volt 1 gyönyörü németjuhászom.De a szomszédba születtek kis korcsikák,akiket az utcára akartak kitenni.
Befogadtam őket 2 .Micsikét és lizáz.
sajnos elkaptak valami betegséget,emiatt liza meghalt.
Micsikét is 1 hétig infuziózták.
Annyira megszerettük,hogy velünk alszik.Az ágyunkban.És annyi szeretetett kapunk töle,hogy az leirhatatlan....
Sziasztok!
Nekem is van egy kutyás történetem, bár az enyém arról szól, hogy a kutyusok hogyan nyilvánítják ki a nemtetszésüket.
Nekünk is volt egy befogadott kis keverék kutyánk, a Morzsi, aki a család kedvence volt.Nagyon hűséges, szeretettre méltó kis kutyus volt. Sajnos pár évvel ezelőtt meghalt, már nagyon öreg volt szegénykém.
A férjem egyik szülinapomra meglepett egy pici fajtiszta labradorral. Egy dobozban hozta haza, amit egyből a lakásba vitt be. Szóval elvileg Morzsi nem tudhatta, hogy mi van a dobozba.
Miután bent megszerettgettük a labit, úgy gondoltuk, hogy ideje lesz bemutatni Morzsinak.
Természetesen Morzsinak nem tetszett és ezt úgy nyilvánította ki, hogy először a férjemet, aztán pedig Viktort, a labit pisilte le. Mi a döbbenettől csak álltunk és bámultunk.
Szerencsére később megbékélt és jókat játszottak.
Ez nem az én kutyáimmal kapcsolatos történet, de sosem felejtem el.
Olyan 10 éves lehettem, mikor jöttem hazafelé az egy utcányira lévő suliból. Összetalálkoztam egy osztálytársammal, aki egy kutyát ráncigált kötélen (mégcsak póráz sem volt), én kérdeztem hova viszi. Ő meg kifejtette, hogy a nagyapja (a srácot a nagyszülei nevelték) megunta a kutya rendetlenségét, így ő elviszi, és kiköti az erdőben. Na, rosszul is lettem. A kutyus 3-4 év körüli keverék volt, eléggé el volt hanyagolva, és félt is rendesen. Azonnal megbeszéltem vele, hogy bízza csak rám, majd én találok neki gazdát, hazavittem, ahol elmondtam a sztorit anyukámnak. Ő teljesen egyetértett. Egy éjszakát töltött a kutyus a garázsunkban, aztán másnap a helyi állatmentők elvitték, utólag megtudtam, hogy jó helyre került, egy családhoz. Azóta is kiráz a hideg, ha rágondolok, mit szenvedett volna az a kutya kikötve az erdőben... Szörnyű gonosz emberek vannak!
Van egy kutyus,akire,nyáron "találtam",vagyis inkább fölfedeztem,és nagyon sovány volt.Mgesimogattam és ahogy a bordái érintették a kezemet,rögtön tudtam hogy mit kell tennem.Nagyon hosszú ideig etettem,m ndenfélével,szegény irtóra ki volt éhezve.Gyakran mikor hazajöttem a suliból ő ott várt a kapum előtt ,nagy éhes szemekkel,és én rohantam be egy kis ételmaradékért,vagy amit a mi ktyáim nem ettek meg azt Neki adtam.Teltek a hetek,és egyre jobban sikerült "felhízlalnom",annyira,hogy már egészen normális külseje lett.Na ekkor jöttünk rá hogy terhes.És akkor már anyáék is besegítettek az etetésben,és amikor csak megláttuk Őt az utcán odajött hozzánk,mindíg adtunk Neki valami jó falatot.Aztán egyszer csak eltűnt egy időre,és mikor keresésére indultunk,hogy mégis hova tűnt az-állandóan-sovány-állandóan-éhes kutyus,hát megláttuk a * utca egyik kertjében 3 tündéri,angyali,szívlágyítóan édes apró kutyussal,amint szoptatta Őket.Rögtön beléjük szerettünk.Aztán egyszer csak eltűnt az egyik csöppség,épp aznap este ,futás közben pedig egy hajszálra ugyanolyan Kicsi Csodát láttunk egy férfinél,és mikor megkérdeztük honnan van ez a Tünemény,Ő azt mondta,hogy találta...Szóval az első kutyus gazdira lelt.(Egyébként épp ma délután beszélgettünk az utcából egy lánnyal,akinek van két kutyája,és ő azt mondta hogy az egyik kutyája az apuka,és ezen a három kutyin kívül volt még 9 másik.)Ekkor történt az ,hogy egyik nap épp igyekeztem Böbéékhez(így hívják a mama-kutyát),és láttam hogy kint vannak az utcán,és ott eteti kölykeit.Odamentem Hozzájuk és megsimogattam Őket,és Böbének adtam enni,mert ugyebár a kicsik még nem ehetnek ilyen kosztot.Ekkor kijött a házból egy hárpia,és elkezdett velem ordítozni ,hogy küldjem már vissza hozzá a kutyáját,mire én megkérdeztem ,hogy merre tud visszamenni ugyebár,de ő nem tudta ,azt mondta keressem meg,és visszaviharzott a házába.Mondanom se kell Böbe úgy félt tőle,mint ha tényleg egy sárkány lett volna.Nem csodálom,hogy mért vannak kint az utcán szerencsétlen kutyusok.Egyébként a kertbe úgy tudtak bemenni,hogy a szomszéd kertnek a kerítésén volt egy lyuk,amin keresztül átmentek a "saját"kertjükbe.Azután szépen elvitték a másik kis kutyust is,így maradt már csak egy kutyi,meg persze Böbe.Továbbra is hozzánk jártak enni,inni,és néha mi is sétáltattuk Őket,vagy az a lány akinek a kutyája az aki a kölyök kutya apja.Ma mikor beszélgettünk ezzel a lánnyal Ő mondta,hogy jön valaki Erdélyből aki valószínűleg elviszi ezt a kölyök kutyust,de ha nekünk kell,akkor mi is elvihetjük ,szóval nem igazán értem a helyzetet...Mindenesetre tündériek mind a ketten,és addig is megpróbáljuk etetni Őket,mert nem akarjuk,hogy elvigyék Őket,mármint a sintérek,vagy valami.Én csak örülnék ha jó gazdihoz kerülnének,olyanhoz akit lehetőleg ismerünk,és nem olyanhoz,mint az a hárpia,akinek remélem nincs gyereke,mert nem akarom hogy más is megtapasztalja ennek a banyának a hanyagságát.És ráadásul,am még láttuk azt is ,hogy a kerítésen lévő lyuk be lett tömve...!Ezzel a kis történettel nem akarok senkit sem megijeszteni,csak óvatosságra inteni,hoyg tudjátok,hogy mindig lesznek gonosz,hanyag emberek,akik hagyják elfajulni a dolgokat,addig,amíg egy társuk életét a veszélybe sodorják.Nem tudom mi lett volna Böbével,ha nem találok Rá nyáron.De rátaláltam,és ez a lényeg.Csak sajnos nem tudok a világ összes kóbor,elveszett,éhes kutyáján segíteni.Ezért hívnám föl a figyelmeteket ,az összes ilyen helyzetben lévő kutya,vagy más állat segítésére,ha más nem egy telefonnal egy állatmenhelyre,vagy egy olyan emberhez,akinek nincs állatkája,és szeretne.És ez az ember tisztelné és szeretné az állatokat.Mert szerintem az nem emberi dolog hogy így bánjunk egy társunkkal,főleg hogyha ő nem vétett ellenünk semmit,és nem tudja megvédeni magát mert úgy fél.(jó példa erre Böbe:ha akarta már rég megehette volna a hárpiát,de úgy látszik nagyon fél tőle)Szóval mindezzel csak arra hívnám fel a szíves figyelmeteket,hogy vigyázzatok úgy az állatokra,mint ahogy saját magatokra,vagy szeretteitekre vigyáznátok!!!!!!!!!!!
"Kutya nélkül is lehet élni;de minek?"
Sziasztok!
Azért indítottam ezt a topikot, mert szeretném megosztani a kutyámrol szolo történeteimet. Illetve kíváncsi vagyok mások storyaira is.
Az én kutyámat Benjinek hívják, keverék kutyus, november mássodikán lesz 2 éves. Nagyon okos, de szeret a saját elképzelései szerint cselekedni. Tudom közhely, de tényleg olyan mintha egy ember reinkarnálodott volna benne. A párom szerint ő Chucky a gyilkos játékbaba új testi formája. Minden alkalommal, amikor buli van nálunk, eléri hogy elöbb-utobb hozzájusson valami italhoz. Mint minden bulin, itt is állandoan kiömlik valami. Ilyenkor megjelenik az egyszemélyes takarítobrigádom és felnyalja. Hát nem épp egészséges, de 2-3 havonta 1-2 nyalintásnyi bortol talán még ulhet a volán mögé. :)