Középkorú párok ahol csak az egyik halad a korral a másik nem, de irígyli (beszélgetés)
Nem, de a párjaik előtt kellemetlen
Te nagyon ügyes voltál, hogy rá tudtad venni, hogy menjen orvoshoz. A férfiak még egy torokgyulladással sem akarnak orvoshoz fordulni, ha arra akarja őket rávezetni valaki, hogy baj van a fejükben, akkor azt tuti 99 % nem hiszi el, úgy gondolja, hogy a többieknek van baj a fejében. Mindenki hülye, csak ők az okosok, bölcsek, ügyesek, amit meg nem tudnak, azt meg nem is érdemes tudni:)
Szóval emelem a kalapom előtted! A férjednek mit mondtak, mi a baja? mert hogy szerinte semmi, azt elhiszem:)
Nagyon sokat számít az öröklött hajlam.
A háziorvossal nem tudnád megbeszélni hogy vegye rá egy vizsgálatra?
Ahogy halad az idő, egyre nehezebb lesz. Nálunk a régi rossz tulajdonságok felerősödtek, úgy kb. 8-10- szeresére.
Végül is van valami baja?
Ráadásul csak 7 év jövőre lesz 60. Senki sem venné észre, hogy Ő nem követ egyes dolgokat, ha nem lennének a kirohanásai ellenem.Nem kötelező a plusz dolgok tudása, de ha külföldön az egyikünk tud angolul azért az nem rossz, engem nem zavarna ha Ő tudna, sőt örömmel venném ha lazán ráhagyatkozhatnék. Én sem tanultam az iskolában, csak oroszt, de beláttam, hogy kell.
Valószínűleg azzal sikerült rávennem, hogy ezek a betegségek általában nem gyógyíthatóak, csak lassítani lehet a végkifejletet.Na nincs semmi baj,úgy sem kell járni, mert sok a beteg.Ezt több 100x elmondtam, mire hajlandó volt, de most is azt mondogatja, hogy neki semmi baja nincs, csak azért jár mert ez engem megnyugtat.
Gyerekek biztosan látják, hogy mi az ábra, nem hiszem, hogy magyarázkodnod kellett volna:)
Nálunk sem ment egyszerűen. 2 évig fűztem.
Elég hamar előjött, hogy sok a korkülönbség... pedig a 8 év még nem is tünik soknak mondjuk egy 40 és egy 48 évesnél. Képzeld el, milyen lehet, ahol 25 év van:) Ő valószínű sosem volt egy műszaki zseni, nincs is ezzel baj, ha elismeri és viccesen túlléptek rajta. Nehogy visszafejlődj emiatt!!!
Sőt! Ne ám már, hogy 52 évesen vissza fogd magad! Nem kell még megöregedni, azt hagyd meg a hetvenen felülieknek!
A komolyabb gond a csúnya beszéd lehet... nem depis véletlenül és amiatt ilyen? irigyli, hogy te nyitsz a világra, ő pedig bezárja magát a megszokott régi kis életébe, visszafelé él. Mondd meg neki, hogy attól, hogy közeledik a hatvan felé, még ezer és ezer új dolog jöhet és jönni is fog, amit érdemes megtanulnia és kényelmesebbé , nyitottabbá teheti az életét.
Soha az életben nem menne pszichológushoz, azzal elismerné, hogy valami baja van.
Nem hagyom, de nagyon rosszul esik. Ő sokkal fontosabb dolgot csinál és csinált egész életében, dolgozott, megteremtett nekünk mindent felneveltük a gyerekeket, anyagi biztonságot épített fel idős korunkra, mi ehhez képest az én tudásom. Miért csinálja ezt. Ha nem érdeklik az új dolgok, hát nem baj, elég ha én megtudom csinálni, én meg azt nem tudtam volna amit Ő. De miért mérges ezért rám, amikor ráadásul szükség van ezekre a dolgokra, pl még a munkájához is
Orvos látta már? Nem viccelek, nálunk is voltak hasonló gondok a 25 év alatt és most már 2,5 éve jár a psziciátriai szakrendelőbe. De jobb nem lessz, csak lassabban romlik.
Tudod nem kell ehhez ennyi idősnek lenni, Én tapasztaltam már ilyet 30+ korban is. Mi emiatt már túl messzire kerültünk egymástól, Te ne hagyd ezt!
Oké, de azért én még szeretnék egy kicsit élni és ha lehet akkor nem úgy, hogy elmenjen mellettem a világ, szeretnék vele tartani. Nem tudom másoknál is van ilyen? A barátainknál kiegyenlítettebb a helyzet. És tényleg szó nics arról, hogy okoskodnék.
Voltak gondjaink fiatal korunkban, aztán azt hittem innen sima út, de ez elég aggasztó, főleg, hogy már ketten vagyunk, gyerekek elköltöztek.
Mindig lesz valami, amiről úgy érzi, ő lemarad, nem tudja, stb. És ettől egyre dühösebb lesz :(
Már az is baj lesz, hogy te megcsinál ezt-azt.
Már gondoltam rá,főleg mikor legutóbb a vasárnapi ebédnél a fiunk, lányunk és párjaik előtt kiabált velem a terített asztalnál.
Ez így olvasva mulatságosnak tűnik, de gondolom nem az... :)
Szerinted maradjak le én is, hogy béke legyen?
Érdekes, hogy ezért csúnyán beszél veled. Talán ha a fejére borítanád a vasárnapi húslevest, meggondoltabb lenne.... :DDDD
Igen, csak akarnia kellene, nem engem leutálni, miközben én is félórát keresem a szemüvegem pedig a fejemen van, tegnap meg kidobtam a kukába, úgyhogy olyan hülyeségeket csinálok, hogy csak na, de én elmondom, jót röhögök, Ő meg mindent letagad amit csinál.
Bármit megmutatok, elmondom, hogy kell, múltkor leültettem és megmutattam, nem olyan nagy dolog a pénz utalás, akkor megnyugodott egy időre, hogy tényleg ezt Ő is tudná, de aztán jött más.
Dühös magára, ez a problémája.
Tudom,mert ismerem, 32 év házasság. Az a rögeszméje, hogy mint anyukája, Ő is alzheimeres lesz, és figyeli magán a tüneteket. Addig figyeli míg talál is valamit. Őt nem érdekli a sporton kívül sok minden, hadilábon áll a számítógéppel, és a műszaki kütyükkel. Dühös amikor látja, hogy ez nálam nem probléma. Állandóan odaköpi, hogy mit okoskodsz? Elég csúnyán beszél velem újabban, mindig akkor ha nem tud valamit megoldani.
HA túl nagy lesz a "távolság" két ember között, akkor az aki lemarad, az ezt nehezen éli meg.
Inkább örülhetne, hogy egészséges, aktív és sokoldalú a neje.
Inkább dühös, hogy ő nem tudja megcsinálni, nem érti, stb.
És még azt mondják, hogy nem lényeges, mekkora korkülönbség van két ember között :(
Miből gondolod, hogy irigyli?
Férjem, közel a hatvanhoz nem nyitott semmi újdonságra, én 52 vagyok, de minden érdekel. Kapom ezért az epés dühös megjegyzéseket tőle, miközben tudom, hogy irigyli és féltény arra, amit én tudok Ő pedig nem. Ezek nem nagy dolgok, mégis....
További ajánlott fórumok: