Középkorú párok ahol csak az egyik halad a korral a másik nem, de irígyli (beszélgetős fórum)

Eleinte nem látszik betegségnek, én is azt hittem hogy csak rigolyás lett, egy kis öregkori feledékenységgel fűszerezve.

De elmondok egy korábbi esetet, az irigységgel kapcsolatban, amin akkor jót derültem, mert nem tudtam hogy később hová fajul ez a dolog.

Szükségem volt francia kockás lapokra, Ő azt mondta, hogy ne vegyek, mert neki megmaradt egy csomó az irodában és nem kell semmire, majd hoz.

Hozott. Amikor látta, hogy írok rá, azt mondta, hogy ne használjam, mert akkor elfogy!

Ez kb.15 éve történt. Egy ideggyógyász biztosan gyanút fogott volna, de én nem tudtam mit kezdeni ezzel a dologgal.

*irigység

Egyébként az előbbi nem egyedi eset, mostanában gyakran előfordul nálunk.

Persze tévedhetek de az irígység nekem gyanús.

Egészséges lelkületű ember szerintem nem irígykedik, hanem megpróbálja ő maga is azt, amit a másik tud, vagy nem érdekli a dolog és akkor teljesen hidegen hagyja.

Nálunk is van irígység. Régen egész jól leplezte, csak néha bukott ki a dolog, de amíóta van ez a betegség, az irígység is kb. 6-8 szorosára nőtt, ezt már nem is tudja titkolni.

Egy ismerőse megcsinált nálunk valamit/szak munka/, amiért fizethettünk volna kb. 15-20ezer Ft-ot, de nem kért pénzt.Van igazi házi pálinkánk. Alig tudtam rábeszélni a férjemet, hogy ne 1 l-es üvegben adjon az ismerősünknek, hanem nagyobban.Arról meg hallani sem akart, hogy 2 üveggel adjon, pedig Ő nem is ihat évek óta a gyógyszerei miatt.

A kor csak egy cifra egy szam , lehet nagyon is produktiv es jo letet elni 60 körul is.

Most mar az ember ujra egyedul van a gyerekek nagyok rengeteget lehet csinalni .

En es a parom sokat byciklizunk ,en inlinon sok km megteszek .

Parom amikor kiköltözött hozam nagyon nehezen adaptalta magat , sajnos sok othoni nembefort sebet is magaval pakolt.

Szepen eljar az ugynevezett kognitiv terapiara es igyekszik total valtosztatasra .

Mind belul ugy kivul , gyönyöru öszulö dus hajat növeszti es nagyon jol al neki . Fiatalosan chikkesen öltöszködik es most megvalosul majd az alma egy Harly David is.

Rengeteget Szudokit fejtunk , sok erdekunk van amit egyutt csinalunk.

Az én anyukám Alzheimeres volt, én ápoltam a kezdetektől a haláláig, a betegséget a teljes közöny jellemzi. Amíg a sport ennyire érdekli a férjedet, addig nincs baj, a legjobb lenne, ha maga is kimenne a meccsekre, netán focizna vagy kerékpározna is, lekötné magát. Szerintem egyszerűen lusta mással is foglalkozni, adjatok neki minél több feladatot, a gyerekek is bízzák meg ezzel-azzal, amit csak ő tud elintézni, vagy megcsinálni. Gondolok én itt a kerttől a diótörésig mindenre. Fel kell rázni egy kicsit, hogy az érdeklődési köre táguljon. Az Alzheimer kór megjelenését is lehet késleltetni, ha az agyát minél jobban használja. Anyukám még az utolsó évben is gyakorolt írni, magától, titokban... ő szeretett volna meggyógyulni, de a tv-t már nem tudta bekapcsolni és fogalma sem volt, mit mondanak benne, ha én be is kapcsoltam. Rettenetes dolog az, amikor valaki TUDJA magáról, hogy ez a baja... és nincs segítség. Vannak egyébként gyógyszerek, amit lehet szedni, rohadt drága, késlelteti a leépülést, de csak arra felhatalmazott orvos adhatja. Érezhető a különbség a gyszer szedésekor és ha egy-két nap kimarad.

Remélem nem lesz ilyen nálatok és egyáltalán nem biztos, hogy öröklődik.

Akkor megszünnek a gondjaink:-)

Addig is szép álmokat:-)

Sejtettem:-(

Holnap veszek lottót :-)

Az idegpályák elgyengülnek az egyoldalú kihasználtság nyomán.

Javaslom, szerezz be egy könyvet: az a címe, hogy "Miért hazudik a férfi, miért sír a nő?"

Választ kapsz a férfimagatartás miértjére.

Azt hiszem a sportra való beszűkültség a bajok forrása.

Valószínű nem nagykertes házban laktok. A kertészkedés gondolkodásra késztetné a párod. Még haszonnal is járna.

Én is végigjártam az utat. Minden lehetőséget megragadok a szellemi és testi frissentartásomra.

Ép testben, ép lélek!!

Fűszerezd napjaitok megértéses nagynagy szeretettel :-) Visszakapod!

Amikor az ilyen belátási képesség szűkül, akkor kezd gond lenni. És ezek nem tudatos dolgok.

Akkor van probléma, amikor nincs betegségérzet.

Ha lenne, akkor nem A-beteg.

Kösz, de nem az én érdemem. Azt hiszem megijedt attól hogy felvázoltam azt, hogy esetleg lehet komolyabb baja és ez visszafordíthatatlan.Sokszor hivatkoztam a nagymamájára, akit nem lehetett egyedül hagyni mert önmagára is veszélyes volt.

A férjemnél depressziót és demenciát állapítottak meg,de ez hiába van leírva, Ő nem érzi magát betegnek.