Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Mi is nagyival mentünk. Bár körzetes ovi, de a kinézett csoportba kevés hely volt. Kiderült utólag, hogy ez volt az "elit"csoport, amiről az évek során számomra kiderült, hogy kívül piros, belül férges :(((

Jaj de sajnálom, hogy nem máshova mentünk, persze azzal vigasztalom magam, hogy lehet máshol sem lett volna jobb.

Semmivel sem kaptak többet a gyerekek, csak az óvónéni ajnározta magát mindig, h milyen klassz is ő. Ráadásul vegyes csoport, a végén kb visszafejlődtek a gyerekeim, úgy menekültünk suliba a legkisebbel.

Bár ez a legtöbbször csak utólag derül ki, már ha valaki nem radar anyuka aki mindenről mindent tud, én tök naiv voltam (sokszor még most is).

Nagy valószínűséggel jó helyen lesz a gyerek.

Biztosan így van. Én azért hallottam egy-két intézményről ahol a kimenetet illetően nem voltak elégedettek a szülők. Van köztük olyan ahol jól érzik/érezték magukat a gyerekek, de olyanról is tudok ahol nem annyira.

Persze ez minden iskolában így van.

Gyerekeim ugyanabba az iskolába járnak/jártak 2 év eltéréssel. A nyagyobbnak jó volt, jó osztálya volt, szerették őket a tanárok. A kisebbnek az osztálya sem annyira jó és a tanárok sem állnak annyira pozitívan hozzájuk. Pedig kb. ugyanazok tanítják őket mint anno nagyobbik gyerekeméket.

Relax, mi értettük.

egyébként vicces, de az nálunk az elit ált suli volt tele bevándorlókkal (sok vietnámi gyerek járt pl., álzalában nagyon okosak, és kőkeményem fogják őket a szülők, eért a szorgalom is megvan, ha nem is mindig magától), volt feketebőrű, arab, és hát ha szigorúen vesszük, az én csemótáim is csak félig magyarok. :-) Bár szerintük egészen.

A BTM-et pont az iskola ragasztotta több olyan gyerekre, akivel máshol semmi baj nem lett volna.

Ahová a lányom jár (az én volt sulim) elvileg körzetes suli, de szoktak máshonnan is odajelentkezni, mert sportiskola és jobbnak tartják az átlagosnál. Ezért sokan vannak más körzetből és az agglóból. Régen ez ugyan nem volt elitsuli, de normális, kertvárosi emberek, amolyan kispolgárok és leszármazottai gyerekei jártak ide, ezért jó kis suli volt. Hogy most mi történt, a gyüttmentek vagy agglósok rontották le a színvnalat, nem tudom, de az ofőnkön is látom, hogy nagyon várja már, hogy elballagjanak végre. :-(

A bolt jogos. Én már nem járok BKv-val, "mesterembereket" pár éve feladtuk, mert több kárt csináltak, mint hasznot. Megtanultunk csempézni, tapétázni, parkettázni, vakolni,festeni, villanyt szerelni...

De persze, azért az ember néha szembesül, én pl. a lányom osztálytársainak szülein akadtam ki múltkor, fáeasztottalak is vele benneteket.

Bizony, minél kisebb a gyerek, annál inkább a szülő vágya a meghatározó.

Mennyivel jobb lenne, ha az ember azzal a nyugalommal adhatná be a körzeti suliba a gyerekét, hogy ott jó helyen lesz. Rengeteg stressztől megkímélné magát, a gyerekét (amennyiben a készülés és a felvételi neki az), és azért társadalmilag is szerencsésebb lenne.

Tudom, lóg a bilibe a kezem... Sajnos.

Biztos akartam lenni abban, hogy senki számára se legyen félreérthető az idézett mondat, ezért ezzel a számomra kézenfekvő módszerrel emeltem ki a lényeget.

Ebből is látszik, hogy még van mit tanulnom netikettből. Hiába no, aki korpa közé keveredik... ;-P

Ez a bekezdésem, amit valószínűleg így értelmeztél

"A rossz hír az, hogy ugyan tarthatjuk a gyerekeinket egy "kicsit válogatott" "értelmes, tanult" közegben, de majd azokkal együtt lesz felnőtt, akikkel esetleg nem is nagyon keveredett. És ez a tömeg fogja lefelé húzni az országot (vagy már most is húzza). :-("

ÁLTALÁNOS ALANYKÉNT használja a többes szám első személyt. Ahogy írtam is, ez egy reakció volt, ha visszanézed, azt is láthatod, mire. Az idézőjelbe tett szavak valóban idézetek, nem az én szavaim.

Javaslom, hogy olvass vissza több oldalt, hogy lásd, pontosan miről is van szó. A kéttan-nyek témából indult ez az egész eszmecsere (melyik miért jó, hogyan próbálnak sokan bejutni a képzésre).

Kedves Hsiung,

Itt arról volt szó, hogy volt, aki leírta, hogy ő jobban örül, ha a gyereke olyan osztályban tanul, ahol kicsit válogatottak a gyerekek, és tanult, értelmiségi szülők vannak. Ez nem én voltam, én erre reflektáltam.

Valószínűleg nem ismersz olyan régről, hogy tudd, az én gyerekeim éppen egy integráló, befogadó iskolában tanulnak, hárman hatodik végéig, egyikük végig nyolcadikig. Nincs válogatás, nincs kéttan, nincs emelt óraszám, nincs csoportbontás. Együtt voltak oviban is, iskolában is az SNI-s, a bevándorló, a HHH gyerekekkel. Sőt, egyikük pont SNI-s is (úgyhogy már csak miatta is ismerem az előítéleteket és azt is, hogy néha van, néha nincs alapjuk).

Ha valaki azt mondaná, hogy nem szeretne keveredni olyan emberekkel, akik rosszul írnak vagy elírnak egy-egy szót, azt gondolnám, érdekes válogatási kritérium, de persze, hajrá. :-D

Én nem vagyok ilyen válogatós. Például tudom, hogy velem előfordult már, hogy anélkül reagáltam valaki hozzászólására, hogy rendesen visszaolvastam volna...

Azért én olyankor is találkozom a többiekkel, mikor boltba megyek, BKV-n utazom, mesterembert próbálok keríteni... És egyre kevésbé lepődöm meg sajnos.

A szakadék pedig csak nő. Én Latin-Amerikában látom - több ismerős van ott -, hova is tud ez vezetni. Nem tetszik.

Óvodaköteles korú jelöltek közt válogattak, vagy háromévesek közt? (Persze nyilván akkor adja be a többség, de nem mindegy törvényi szempontból).

Azt tudom mondani, hogy 2006-ban nem volt válogatás nálunk. Az óvodaköteles 5 évesem ment a 3 évessel együtt. Igaz, az igazgató nem akart fölvenni és ajánlotta a másik ovit 4 utcányira - ahova én amúgy is szívesebben vittem a srácokat -, de ha ragaszkodtam volna hozzá, akkor bizony föl kellett volna vennie őket. Azt mondta, BÁRMELYIK ovit elintézi a kerületben, csak hozzájuk be. :-D

Amit leírtál, az annyira, de annyira jól jellemzi a magyar közoktatást úgy en block. A szülői háttér a legerősebb faktor, ami alapján meg lehet jósolni az iskolai beválást.

Aki teheti, és akarja, az időt, pénzt, adott esetben - most nem rólatok beszélek - kapcsolatokat nem sajnálva megtesz mindent, hogy a gyereke a lehető legjobb oktatást kapja homogén (jellemzően értelmiségi) közegben az állami szektoron BELÜL. Természetesen otthon is érték a tanulás, a szülő a lehető legtöbb és legtöbbféle lehetőséget akarja nyújtani a gyermekének.

A fizetős iskolák egy másik sztori, ott többfajta bemenet és kimenet is van.

Van egy finn anyuka ismerősöm, mindkét gyereke már az Apiban (egyik 6. másik 8. után, egyszerre mentek), és rendre hüledezik azon, hogy itt mi zajlik.

A rossz hír az, hogy ugyan tarthatjuk a gyerekeinket egy "kicsit válogatott" "értelmes, tanult" közegben, de majd azokkal együtt lesz felnőtt, akikkel esetleg nem is nagyon keveredett. És ez a tömeg fogja lefelé húzni az országot (vagy már most is húzza). :-(

Nos, igen, az agglomerációs településeken valóban nagy probléma, hogy a kitelepülők nem "hoztak" infrastruktúrát is magukkal. Vonzó volt a jó levegő, az olcsóbb ingatlan (ez nem minden agglora igaz azért :-)), de ennek ára van, amit mindenki - a régi helyi lakosok is - megfizet.

Most már 3 éves kortól kötelező az ovi, így a körzetes nem igazán teheti meg, hogy nem veszi föl. Körzetes iskola dettó.

Talán azért nem találkoztam ilyen rémtörténetekkel, mert a lakótelep előnye, hogy építettek hozzá bölcsit, ovit, sulit, és körzetesként legalább fölvesznek. De sokan jártak/járnak az agglomerációból pont azért, mert ott nem volt/nincs hely.

Különben lehet, hogy változtak is a szabályok. 2006-ban tuti nem tehette meg az ovi, hogy felvételit tart.

Nekünk a kétezres évek elején volt több lépcsős óvodai felvételink. Ennek részeként meg a leendő óvónő is eljött családlátogatásra. Szerencsére egyből egymásba szerettek lányommal, de előtte már volt két forduló az igazgatóval.

Megjegyzem egyébként szuper óvoda volt és lányom részére meghatározó életélmény. /A szomszéd ovi pedig a gyerek képességeit vizsgálta - volna- a felvétel kriteriumaként. /

De az általánosban is volt felvételi, pedig mindkettő "mezei" állami/illetve akkor még önkormányzati intézmény volt.

Nem igazán tudom, hogy fiam esetében indokolt volt-e visszatartani. Alsóban elég sok gondja volt vele a tanítóknak, mert fiam sokszor unatkozott órákon, főleg elsőben és másodikban. Lányom is volt, hogy unatkozott, de ő legalább nem csinálta a fesztivált. Fiam volt, hogy órán felállt, odament a másikhoz, hogy megnézze hol tart. Volt, hogy tanítónéni engedte, hogy bevigyen matek foglalkoztató feladatlapot és ha kész van a kötelező feladatokkal, akkor azt csinálja. Mivel arra nem volt kapacitása, gyerekem csak hébe-hóba csinálta, inkább rosszalkodott. Sajnos nem "szokott rá" a tanulásra felsőben sem, hiába próbáltam rá odafigyelni. Egy idő után elengedtem a dolgot.

Egy dolog miatt örülök, hogy visszatartották oviban, mert így kimaradtunk a tavalyi felvételi őrületből.

Egyébként gyerekem most is olyan, hogy aki intellektusban jóval alatta van, azokkal nem igazán találja a közös hangot. Ezért várja a gimit, mert ott talán hasonló kvalitású és érdeklődési körű gyerekek lesznek egy rakáson. Ő a jófejű, okos ámde tanulni nem szerető típus, majd meglátjuk mit hoz ki a gimis évekből. Nyilván figyelni fogunk rá (lányunkra is figyelünk), de én nem az a szülő vagyok aki egy kettes dolgozatért rögtön büntet.

Ja, az említett kisfiú nem olyan családban szocializálódott ahol annyira sokkoló lenne az iskolakezdés nehézsége vagy az, hogy valaki nem sokáig koptatja az iskolapadot, mert "feléjük" az nem minden családban szokás, ha érted az utalásomat.

Ja, ez a része ismerős. Én totál kivoltam az ovis témától, mert teljesen felkészületlenül ért, hogy a körzetes ovi a túljelentkezés miatt a júliusi gyerekemet hátrébb sorolja és nem veszi fel. Szégyen ide vagy oda, egy ismerősön keresztül jutottunk be egy másik oviba...

Hát durva sztori volt, nah..

De szerinted indokolt volt visszatartani a fiadat?

Lehet, hogy a másik kisfiú megszenvedte azt az iskolakezdést...

Nekünk bejött, amit ott mondtak a gyerekről, szóval örülök, hogy elvittük.

Feladattudat eddig OK volt, épp most fejlődik vissza. :-O

Anno férjem vitte fiamat nevtanba, hogy iskolaérett-e. Gyerekemet visszatartották, mert nem volt feladattudata vagy minek nevezik aki nem csinálja a feladatot pedig simán tudná. Volt ott egy kisfiú aki semmiben nem volt megfelelő, de engedték iskolába.

Fiam feladattudata kb. a nyolcadikos felvételi felkészülésnél látszott úgy-ahogy. :)

Én az említett iskola adott osztályáról írtam véleményt, nyilván ott is vannak szerencsésebben összeállt csoportok, meg kevésbé. És vannak lelkesebb tanárok és kevésbé.

Azt gondolom, hogy ha ugyanarról a suliról beszélünk, nem tagadhatjuk, hogy vannak gyerekek, akiknek nem ott lenne a helye, csak annyi a kérdés, hogy melyik osztályban milyen arányban, és mennyire határozzák meg a mindennapokat.

Biztos vannak sokan, akik ódákat zengenek róla, mert mindennel meg vannak elégedve, én nem tartozom közéjük.

És igen, a karantén"oktatás"nak köszönhetően az én gyerekem is járt felvételi előkészítőkre nyolcadikban nem kevés pénzért, de egy kéttannyelvű suliban ( ha már az a mondás, hogy itt az angol az erőssége az iskolának ) nem voltam hajlandó pluszban költeni angol oktatásra. Így is meglett a felsőfok, ami tök jó, de pont az én gyerekemen prímán le lehetett mérni, hogy mennyit ad a suli ha "csak" megcsinálod a leckét, megtanulsz minden tananyagot becsülettel, és mennyivel van előrébb az, aki emellett olvas, filmet néz, stb.

Nem kérdés, hogy nem lehet egy lapon említeni egy sima általánossal, ahol van heti 3-4-5 angol óra, de hasra esve sem vagyok tőle, én többet vártam minden tekintetben ettől az iskolától.

Ez egyre betegebb. A felvételi is és a portfolió is...

az is durva, amit már 4.-es, 6.-os szinten tolnak... lassan már az oviba is felvételizni kell... durvaaa...