Középiskolai felvételi (beszélgetés)

Igen, az amikor közösen alkotnak, akár egy videót, az még szuperebb.

Volt már kísérlet is feladva, de az pont egyszemélyes mutatvány volt. Gyakorlatilag mindenféle kísérleteket osztott ki a tanár (kihúzták pontosabban egy zsákból). Aki valami olyat kapott, amit nem tudott kivitelezni, kicserélhette. Itthon kellett begyakorolni és az osztály előtt meg bemutatni és elmagyarázni az összefüggéseket.

Gyerek egyetlen bemutatójára emlékszem: kémiából kellett tartsák páros munkában a témájuk a foszfor volt. Nagyon izgalmas volt hallani, ahogy készült, hogyan tervezgettek nagy vidáman a zárt ajtó mögött, hogy a videó jól sikerüljön. Mert nem uncsi szokásos ppt-t kellett összehozzanak, hanem minifilmet. A folyamatban egy részt láttam: a kristályszerkezetet előtte nagy rötyögések közepette ragasztgatták össze gyufaszálakból.

3 perc volt a végeredmény, de két hétvégén készült el. Még a barátságuk is megerősödött a közös munka miatt. :-)

Nem elvárásból csodálkoztam rá, de tapasztalataim szerint a fiúk általában lazábban kezelik az iskolai követelményeket, kevesebb bennük a megfelelési kényszer, nem fontos nekik, hogy a tanítónéni szeresse, elfogadja őket, a lányok sokkal inkább veszélyeztettek ilyen téren.

A lányom szörnyülködve mesélte, hogy "mit tehetnek vele a szülei", de simán lehet, hogy semmit, csak ő ilyen. (Viccesen meg mondtam neki, hogy nem tudom, de elkérem a módszerüket, mert hatékonynak tűnik...)

Nálunk éppen ma reggel volt egy családi konzultáció, mivel egykénk úgy vélte, hogy a témának, amit kapott, semmi köze a tananyaghoz. Szerinte a tanár csak úgy gondolt egyet. És rátrafált. A tanárnak éppen az volt a célja, hogy ne az ő előadásából csináljanak prezentációt, meg nem a füzetben lévő vázlatokból, hanem saját maguk kutassanak, rakják össze együtt a társával és adják elő. Prezentáció készítés és előadás náluk jellemzően tudományból, angolból szokott lenni, de előfordult már énekből is. Illetve bárki jelentkezhet egy őt érdeklő témával, amit az iskola előtt ad elő (most a járvány alatt ez szünetel). Az órai prezik kötelezőek, az iskolai nagy előadások nem.

Tavalyi nyolcadikos anyukája örömmel mesélte, hogy a gyerekének nagy sikere van a suliban, mert sok osztálytársához képest profi prezentáció készítésben és még az előadásban is rutinja van.

Ilyen "átok" fiút, lányt egyaránt sújthat. Bár tudom, a fiúk felé ez ügyben nagyobbak a társadalmi elvárások.

A szerencsésen választott/jutott elfogadó középiskola sokat mérsékelhet a terheken (a kamaszkorból felnövő gyerek mégis ott tölti (most töltené) az ébrenléti ideje nagyobb részét, de a belülről fakadóan és általános érvényűen perfekcionista gyereknek tényleg súlyos kihívás a megfelelés, az elengedés, a tökéletlenség megélése.

Viszont tapasztalatom szerint idővel derengeni kezd a fény az alagút végén. De ez sok idő, figyelem és meló. És némi/sok szerencse kérdése.

Mennyire igaz!

Az orvosira vagy a gyógytornászra felvételeztem, mikor a felvételiztető tanár azt mondta, hogy írjak pófelvételi a műegyetemen, tutti felvennének. Ők gyógyszerész karra vettek fel.

Persze nem tettem, amit mondott, sőt kicsit meg is sértődtem, és elkezdtem dolgozni, mint ápolónő.

Mára már 4 végzettségem van, ebből 2 diploma, és erőműben dolgozom, ahol a 4-ből 3-nak a kombinációja kell.

Szóval tényleg oda kell figyelni a jelekre, és váltani, alkalmazkodni kell a sulikkal kapcsolatban is, ha úgy hozza az élet.

Jajj, szegény kissrác. Nagyon sajnálom ezeket a gyerekeket. Nálunk az egyik kislányt délután az egész iskola kereste. Bezárkózott a wc-be, mert nem akart hazamenni! Anyuka meg a suli előtt mindezen jót nevetett. Mindez nyolcadikban. Én elsüllyedtem volna szégyenemben.

Így igaz, a gyereknek és a sulinak kompatibilisek kell lennie egymással. Nekünk pl. a listákon csak az E5 volt ún. topsuli. Másodiknak a Jóskát, harmadiknak a Vörösmarty tt osztályát írtuk be. Elvileg nem azonos ligában játszanak. Mégis ezeknél volt meg az a bizonyos "aha, ezt kerestük" érzés. Úgy tűnt, mindegyik suli elfogadja a szabálytalan tehetségeket. Mondjuk ehhez eszement sok nyílt napra elmentünk két év alatt😊

Ezen sokat szoktam gondolkodni, hogy a mai világban, amikor mindennek egy perc alatt utána tudsz nézni a neten, kell-e lexikális tudás, vagy sem. És arra jutottam, hogy valamennyi azért kell, mert ahhoz, hogy ötleteid támadjanak, hogy tudd, mire is kell rákeresned egy probléma kapcsán, jól tudj keresni, azért az alapvető összefüggéseknek benne kell lennie a fejedben és az bizonyos tudásmennyiség nélkül nem jön létre magától.

Tehát kell azért tanulni, mélyebben, a napi munka során úgyis azok az ismeretek mélyülnek el, amivel foglalkozunk majd, de nem árt, ha másban is el tudunk igazodni az életben.

Jó az ofő. Valóban érzelmileg is odaillőnek kell lenni egy-egy helyre.

Ilyen neurotikus gyerek a lányom osztályába is járt, még akkor is sírva fakadt, ha jelentkezett és nem jó választ adott, pedig a tanárok már lábujjhegyen fogalmaztak, hogy "nem rossz, de nem pont erre gondoltam..." mert már ők is kerülni igyekeztek a jeleneteket. Ja, és fiú volt, ezt nekem külön emésztenem kellett.

Pontosan, éppen erre céloztam azzal, hogy nem feltétlenül jelenti az általános műveltség ugyanazt egy magyar és egy amerikai ember számára.

Nem végeztem kutatásokat, de ilyen-olyan utcán forgatott riportokból, eseményekből egyáltalán nem vagyok meggyőződve arról, hogy az átlag magyar ember műveltebb, tájékozottabb lenne mint az átlag amerikai.

Nagyon közönöm az infót. Nem egyszerű kívülről megérezni, hogy melyik suli lehet majd jó, főleg így, hogy még egy kicsit se lehet bemenni. Valahogy nincs túl jó megérzésem az őszi nyílt napok kapcsán sem. De most ez jut mindenkinek, nem sokat tudunk tenni. A Teleki nagyon nem a lista elején lenne, de jó tudni ezeket. Majd elválik hogy egyáltalán felkerül-e a listára.

Az nekem is megfordult a fejemben, amikor néztem az igazgatónőnek szóló búcsúzókat a diákoktól, kollégáktól, hogy vajon meg tudják-e őrizni ezt a nagyon jó légkört, ami arra a sulira jellemző. Nekünk ott egy tagozat lehet érdekes a tudományos nyelvi előkészítővel. A fiam szereti a művészeteket, de nem annyira, hogy az legyen a fő csapásirány.

Jól értem, hatosztályosból váltanátok idén sulit? Kialkult egy olyan érdeklődése, ami speciáliabb tagozatos képzést kívánna? Vagy csak egyszerűen nem teljesen passzol a gyereked a mostani sulijával és mást gondoltok ideálisabbnak?

Azt gondolná az egyszeri felvételis szülő: felvették a gyerekem, hurrá, az érettségiiig nincs újabb kör. Pedig van, hogy a menet közbeni újrázás tűnik jobb döntésnek.

Oh délelőtt olyat írtam ami nem teljesen igaz ezt most korrigálom. Bár lényeges félrevezetés nem történet.

Az írásbeli felvételi lapok eredendően kb. A3 méretű félbehajtott lapok, melyek középen a gerincnél 2 kapoccsal vannak összetűzve, hogy könyv szerűen lehessen lapozni őket. Tehát ha jól rakták össze, nem lehet elveszíteni/összekeverni a lapokat/oldalakat írás közben.

Kivéve ha olyan extrém helyzet van, mint AgiABC gyermekénél volt.

A felvételi lap elején van név, szül.dátumnak hely, viszont döbbenetemre NINCS lebélyegezve.

Most direkt megnéztem lányom tavaly lefotózott lapjait és meglepődtem.

Kicsit OFF az amerikaiak és az alapműveltség témában :)

A fiam amerikai egyetemén az egyik oktató megkérdezte, hogy ki hallott már a lovagkorról (nem azt, hogy tanult vagy tud ...) A kb 30 fős csoportból senki

sem jelentkezett csak a fiam és egy indiai fiú.

ON