Könyörgöm, segíts, mert te vagy az életem! (beszélgetős fórum)

Azt írod, hogy az alkohol miatt ment tönkre a házasságod. Gondolom így láttad, hogy mit művel. Nem?

Van két gyerkőcöd, Őket nem nézed? (őket is tönkre tennéd egy komolytalan alak miatt?!)

Ez a pasi szexpartnernek meg takarítőnőnek használt..

Ez kell, ez hiányzik Neked?!?! Gratulálok!

Olyan,mintha egy Júlia regényt olvastam volna..

Sajnálom,hogy így alakult:(((

Valami súlyos oka lehetett,hogy egyik napról a másikra elhagyott..Ilyen nincs,ha egy szerelem valóban ekkora,ahogyan leírtad...Itt valami más volt:((Én megkeresném és beszélnék vele,az életem árán is...

Elolvastam a történeted; egyrészt azért, mert felfigyeltem a segélykiáltásszerü címre, másrészt pedig az itt megjelenö legtöbb cikknél jobban van megfogalmazva. Rendkívül eröteljes módon tudod kifejezni az érzelmeket, amelyek sötétek, destruktívak, rombolóak.

Én tinédzser koromban pont ilyen voltam... Minden szerelembe bele akartam halni, s néha majdnem sikerült is. De -szerencsére- ahogy jött, úgy el is tünt az érzelmeknek ilyen szinten való megélése.

Kökemény szenvedélybeteg vagy, ezt vontam le az írásodból; alkohol-, nikotin- és társfüggö vagy. Valami súlyos traumá(ka)t sejtek, ami az önértékelésed, önbizalmad ilyen drasztikus megcsappanását okozta. Mielöbb szakember segítségére van szükséged. Ha nem lépsz idöben, keserves, és meglehet, hogy rövid élet vár rád. Sejtem, hogy nem sokra tartod az életed, föképp a férfi nélkül, akire vágysz, de az életben épp maga az élet a legnagyobb érték - és csak egy van belöle, ezért jól vigyázz rá!

A mielöbbi testi-lelki gyógyulást kívánom neked öszintén!

mineden esetre nagyon szomoru tortenet,amit nem ertek, az az,hogy lehet egy terhesseget nem elmondani??!!!

hogy lehet eltitkolni???

de nem vadolni akarlak, az epp nem hianyzik neked...

sajnalom a tortenteket...

Annyira tipikus, a nő mindent belegondol a kapcsolatba, a pasi meg semmit, csak szórakozást.

Ilyen után nem kell sírni, inni, meghalni.

Van tehetséged az íráshoz, de hanyagold a túlzó jelzőket, és hasonlatokat, kissé giccsessé teszi az írásodat. Viszont olyat írtál, amit félúton nem hagytam ott, hanem végigolvastam.

Szia, nem tudom, hogy igaz-e ez a történet, de az biztos, hogy egy AJÁNDÉK biztosan van a birtokodban, mégpedig az íráshoz való tehetség.

Gratulálok hozzá!

Egyébként meg muszáj előrenézni, gondolj a meglévő gyerekeidre, ők nem tehetnek semmiről és nyilván szeretnének teljes értékű anyát. Vannak szakemberek, akiknek ez a hivatásuk, hogy segítsenek a lelki bajba kerülteken.

Azoknak, akik elítélnek, üzenem, hogy soha, semmire nincs biztosíték: engem pont egy vetélés közepén hagytak el másért, úgy, hogy a terhesség inszeminációból fogant, tehát a legteljesebb mértékben közös megegyezéssel és akarattal. Bármikor bármi megtörténhet...

összekevered a halált, a szenvedést az élettel

ő nem az életed, ő a halálod, főleg ha így folytatod

kezd előről, rakd össze magad, az életed, és majd lesz hozzá társ is, és lehet még családod is és ahogy rendezed a dolgaidat egyre kopik majd a múlt minden fájdalmával együtt, de ha napi szinten újraéled, és nem lépsz előre belehalsz, ő meg vígan él, boldog stb.

már meghalt érte egy baba, nem érdemli meg hogy te is feláldozd magad miatta

van melód? hány éves vagy?

Engedd el!!

De igazából, és kezdj új életet!!

Sok szerencsét kívánok!