Kitagadott az édesanyám.Szerintetek nekem kéne kezdeményeznem a kapcsolatfelvételt ezek után? (beszélgetős fórum)

Nagyon, de nagyon nem értem, hogy lehetett bántó soroknak olvasni, amit írtam....:( rettenetesen félreértettél, vagy dühödben el se jutottál sem az írásom végéig, sem a következő hozzászólásaimig. amelyekből szerintem az idősek, a szülők iránti tiszteletem és a hálám világosan látszik, mégpedig mindenféle feltétel és "De" nélkül.

Nem az a bántó, ha leírom az igazságot, hogy sajnos néha megváltozhat az idős emberek személyisége a legkülönfélébb betegségek, stb, miatt, hanem az, ha emiatt elveszítik tiszteletemet, szeretetemet. Félreismersz, félreértettél, elhamarkodottan írtál nekem, ha ezt feltételezed rólam.

Szerintem "Ildikó29" inkább csak viccelt, csak mi félreértjük !...remélem

Mert, hogy nem komplett, arra gondolni sem merek!:(

hú,ne bántsuk,biztos beteg...

a fórumindító meg le se sz..ja ki mit ír neki,ennyit róla.

Vajon tudod-e mit jelent 50 vagy éppen 60 évesnek lenni??? Addig nem, amíg át nem éled. És akkor egész más az élet. Átélni, túlélni mindent????

Ha te ennyi leszel - ha megéred -, gondolj majd vissza ezen soraidra. És legalább magadban kérj bocsánatot a leírt bántó sorokért. :(

Sziasztok!

Most olvastam végig ezt a fórumot és hááát,érdekes!

De ami még érdekesebb az Ildikó29!:)

Szegénynek van baja elég....

Gyorsan küldök is neki egy jelet,hátha boldogabb lesz!?:))))

További szép napot mindenkinek!

Egy ÉDESANYA csak nagyon nyomós ok miatt,teszi meg ezt a lépét. Igen van olyan aki két évig tűri a férjétől a megaláztatást, és a verést, és ha már nem bírja tovább elmenekül.Csak azért tűrt eddig is mert volt egy kicsi gyereke. Ezután három műszakban nagyszülők, késöbb egy új férfi segítségével, eljutt az egytetemre. És itt jön képbe az apuka aki, 16 éven keresztül azt sem tudta mikor van a születésnapja a fiának, sőt egy fillért sem fizetett... Agymosás,persze mai napig nem tudják, hogy hol találtak egymásra. Fél év alatt, egy vizsgát sem tett le, amikor kiderült, hogy megszünt a hallgatói jogviszonya apuka hónapokig,pátyolgatta, és teljesen az Édesanya ellen nevelte. Most ott tart a helyzet,hogy apuka családi élete romokban hever, a fiú munkanélküli, lehetősége sincs a továbbtanulásra, és a társadalom marginális tagjaival barátkozik, rendőrségi ügyek stb. Az Édesanya munka közben lediplomázott, a férje is magasan kvalifikált ember, a közös gyerek a sok vita és az Édesanya lelkiállapota miatt, 9 évesen ette a papírt, és bepisilt mostmár nem jár pszichológushoz. Kérdem én felejtsenek el mindent, és süllyedjenek le arra a szintre?

IGEN VAN AMIKOR ELJÖN AZ A PONT!!!!

HA EMBER LESZEL ÚJRA BIZTOS AZ ÉDESANYÁD IS MEG FOG VÁLOZNI!

Mit hallanak most: "A "nyuggerek felélik a fiatalok jövőjét."

Az már nem fér bele a szűk agyukba, hogy a nyuggerek építették nekik ezt az országot, az épületekkel, utakkal, és egyéb kényelmi eszközökkel együtt.

"Kedves Fiam ...

Ha eljön majd a nap, amikor már öregnek látsz, pedig még nem is leszek az, kérlek, légy hozzám türelmes és próbálj megérteni…

Ha beszélek Hozzád, és ezerszer elismétlem ugyanazt a dolgot… , ne szakíts félbe…, hallgass végig!

Amikor kicsi voltál, ezerszer kellett elolvasnom ugyanazt a mesét, míg el nem aludtál.

Ha nem akarok megmosakodni, sem ne szégyeníts meg, sem ne feddj meg érte… Jusson eszedbe az a millió ötlet, amit kitaláltam, hogy rá tudjalak venni a mosdásra!

Ha látod, hogy milyen tudatlan vagyok a technikai újdonságokkal kapcsolatban,… adj elég időt, és ne nézz rám gúnyos mosollyal…

Megtanítottalak sok mindenre… hogy egyél jókat, öltözködj szépen… hogy hogyan nézz szembe az élettel.

Ha néha nem emlékszem dolgokra vagy elvesztem beszélgetésünk fonalát… adj gondolkodási időt, hogy eszembe jusson… és ha még sem sikerül megtennem, ne légy ideges… és ami a legfontosabb, az nem a mondanivalóm, hanem az, hogy veled legyek, és figyelj rám…

Ha valaha nem akarok enni, ne erőltesd. Jól tudom, hogy mikor kell ennem és mikor nem.

Ha gyenge lábaim nem engednek sétálni...

… nyújtsd a kezed… ugyanúgy, ahogy azt én tettem, amikor te tanultál járni.

És amikor egy napon azt mondom neked, hogy nem akarok tovább élni… hogy meg akarok halni… ne légy dühös… egyszer ezt is meg fogod érteni…

Próbáld meg megérteni, hogy a koromat nem megéltem, hanem túléltem.

Egy nap majd megérted, hogy minden hibám ellenére, mindig a legjobbat akartam neked, és hogy az utat szerettem volna előkészíteni neked.

Nem érezhetsz sem szomorúságot, sem dühöt vagy tehetetlenséget, ha a közeledben vagyok. Mellettem kell lenned, próbálj meg megérteni, és segíts nekem, ahogy azt én tettem, amikor megszülettél.

Segíts járnom… segíts befejezni az utam szeretettel és türelemmel. Megfizetlek majd egy mosollyal és azzal a mérhetetlen nagy szeretettel, amellyel mindig szerettelek."

Szia!

Az én véleményem, hogy IGEN NEKED!

Bár részletet nem írtál, de úgy gondolom, hogy anyukád nem jó kedvében mondta neked ezeket a szavakat (valószínű nem is gondolta komolyan, és szenved is).

Ha már feltetted ezt a kérdést nekem úgy tűnik, hogy érzed vagy esetleg tudod is, hogy te vagy a hibás.

Egyébként a lényeg, hogy anya csak egy van, tehát, mint gyerek kötelességed, hogy bocsánatot kérj tőle és szeresd! Idáig nem fajulhat egy anya-gyermek kapcsolat! Lépj, minél előbb!

Na igen, sajnos valóban sok ilyen van....

Egyszer az abortusz témája került elő az iskolában.... bezsélgettünk, volt, aki túlságosan könnyen mondta ki, hogy ha az a magzat a boldogulása útjába áll, bizony minden joga és oka megvan rá, hogy megölje. Sokan nem érzékelik a hasonlóságot a meg nem született és a már megszületett, élő emberek között, ezért kérdeztem, hogy ha egy idős nagymama látogatása, gondozása szintén bizonyos terheket róna rá, és "akadályozná" a boldogulását, akkor megölné-e. Aszerint a gyerek szerint igen, az ilyen időseket meg kéne ölni. No comment. de ki nevelte ezeket a gyerekeket? A szülők sokszor maguktól vonnak meg dolgokat, hogy a gyereküknek mindene meglegyen, de nem tanítják meg nekik, hogy másokért nekik is kell néha áldozatot hozni és ráadásul ez nem is rossz dolog. Sajnos azt kapjuk vissza a gyerekeinktől, amire neveljük őket, még ha a szándékunk a legnemesebb is volt:(

Nagyon jó lenne valami részletet tudni, egyrészt kíváncsiságból, mert ez tényleg nem mindennapos, de főleg azért, hogy ha már tanácsolnánk valamit, legalább lássuk át a helyzetet.

Az az igazság, hogy az idős emberek néha nagyon meg tudnak változni, sajnos a cslaádban van iylen. bebeszélik maguknak, hogy a gyerekeik, unokáik meglopják őket, csak a pénzük kell, mert nem találnak meg dolgokat a lakásban, aztán persze egy hét múlva előbukkan az adott tárgy a valós helyéről, csak rosszul emlékeztek, hová tették, senki nem lopná meg őket. De az ideáikat nem lehet kiverni a makacs kobakjukból. Szándékosan használok gyermeknyelvi szavakat, mert néha az idős emberek, ha szellemileg nem teljesen fittek már, jobban hasonlítanak gyermekekre, mint arra az édesapára vagy édesanyára, aki fiatalon volt. Sokat vannak magukban és kombinálnak, és ki tudja miért, mindig rosszindulatot, aljasságot feltételezve a rokonokról. Aztán persze mindig kiderül, hogy közel sem jártak az igazsághoz, de ha ők egyszer elhatározták, hogy nem beszélnek egy rokonnal, akkor nincs visszaút.

A fenti dolgok közeli rokonságomban estek meg, és higgyétek el, tényleg nincs az öregeknek okuk gyanakodni, de mivel emberi kapcsolattartás helyett csak TV-t néznek, ahol sok szó esik a kihasznált idősekről, ilyeneket vesznek a fejükbe. A gyerekeiket nem hívják, ha látogatni szeretnék őket, nem nyitnak ajtót. De együtt remekül megvannak:)

Csak azért írtam le ezt, mert ez is egy lehetőség, különféle betegségek is befolyásolhatják egy idős ember világlátását, döntéseit. Hallgassuk meg a fórumindítót, náluk mi a helyzet, mielőtt azt mondjuk, biztos oka volt az édesanyjának, hogy így tegyen.

(Amúgy MINDIG a gyereknek kell kezdeményeznie szerintem. Nem követhet el - szinte - akkora hibát az a szülő, aki felnevelte, hogy a végtelen hála ne köteleznné a gyereket mindig megbocsátásra. De ez csak az én véleményem.)

Nem régen találkoztam egy zokogó nagymamával, aki elsírta a bánatát.

Valami ünnepet tartott az unokája, aki előtte felkereste, hogy adja oda, amit neki szánt, de nem menjen el az összejövetelre, mert ciki a haverok előtt.

Tudod én mit adtam volna?

Visszakézből akkorát, hogy a fal adta volna vissza a másikat.

Kérdésre: Egyetlen anya sem tesz ilyet ok nélkül. Ne megerősítéseket, igazolásokat keress itt az oldalon, hanem szállj magadba, gondold végig, hogy mi az ok-okozati összefüggés.

Nekem is voltak pukkancs afférjaim a szüleimmel, most mit nem adnék, ha megbeszélhetném velük, ha bocsánatot kérhetnék Tőlük, de már nem tehetem meg.

Most már csak az vigasztal, hogy majd újra együtt lehetünk az örökkévalóságban.

Sovány vigasz. :-(

"gyűjtöget", nyilván nem óhajtja ő is szociális otthonba végezni, amiből nagyon sok van tele szerető édesanyákkal.

Mitől lehet, hogy egy anya akár 9 gyereket is eltud tartani, de a 9 gyerek nem tud eltartani egy anyát?