Kisfiúnk elvesztése (beszélgetés)

Édes istenem, borzasztóan sajnálom!!!!

Az én egyik picimnek is levált a méhlepénye, úgy indult el a szülés, azonnal császároztak, igaz még egy picivel többen voltak odabent, mindaketten épek és egészségesek, 33. hétre...

Nagyon-nagyon sajnálom! :( Most annyira eszembejutott,hogy én is járhattam volna így...

36+0-nál kinyílt a méhszáj 1 ujjnyira, és úgy döntöttek,hogy visszatartás mg infúzióval. 3 napig vajúdtam éjjel, kinyílt 2 ujjnyira és elkezdett szivárogni a magzatvíz, felsőburok repedés miatt,de továbbra is kaptam a Mg infúziót. Végül elfolyt az összes víz 36+6-ra, talán csak a szerencse,hogy nem lett baj..

Rettentően sajnálom,ami veled történt,de erre nincsenek megfelelő szavak :(

Őszinte részvétem! Erre nincsenek szavak.

Azért borzasztó és felháborító ez az egész.

Sajnos nem egyedi eset. Hasonló nemtörődömséghez nekem is volt "szerencsém".

Őszinte részvétem, nagyon veletek érzek.

Tiszta szívből kívánom nektek, sikerüljön feldolgozni a fájdalmat.

Mutassa meg az élet a szép oldalát, legyen benne részetek bőven a boldogságban.

Borzasztó dolgok történnek meg, pedig az ember azt gondolná a mai világban már biztos nem is..

Velem konkrétan az orvos volt olyan lelketlen, amit sosem tudok elfeledni.

Pedig feledni lehet,(ez a normális, ha normális szülésről beszélünk) de én nekem nem sikerült.

Jó sok évre tudtam meg amit ő csinált az bűncselekmény.

Ha be tudnám bizonyítani börtön járna neki azért amit velem tett, hogy a gyerekem megszülessen.

Csak azt nem értem minek megy el nőgyógyásznak az, aki nem érzi benne az elhivatottságot. :(

Nem tudom kinek mennyi idő az elég, begyógyuljanak a sebei ami lelkében tátong.

Kedves fórum indító, nagyon szépen szeretném kifejezni magam, hogy örömet tudjak arcodra varázsolni.

Talán az egy mondatom ami most csak neked szól, és rád gondolva kérem az égieket legyél te nagyon boldog, tudjál még önfeledten nevetni, várjon rád még sok-sok boldogság, és életben minden úgy legyen ezután ahogyan azt te szeretnéd.

Természetesen az összes szeretteidet is beleértve, legyetek nagyon boldogok, és egészségesek!!!

Egy nagy szerető ölelésem küldöm ismeretlenül is.

Megkönnyeztem a soraidat. :((( Annyira sajnálom.

De a könnyeim dühből is fakadnak-olyan sok ilyen történetet lehet olvasni, de mintha felelősségrevonás sosem történne. A múltat nem tenné semmissé, de talán megakadályozná, hogy 1. ez az orvos/kórház még egyszer hasonló bajt okozzon 2. talán elvenné mások kedvét is attól, hogy szórakozzanak a kismamák és a babák életével, egészségével, ha gyakrabban vinné a család perre az ügyet.

Anita, csak a legjobbakat kívánom neked.

Huha nem találok betűket amik szavakká állhatnának.

Csupán csak ennyire van erőm ismervén a magyar egészségügy kaotikus oldalát. Fogadd őszinte részvétem és kívánom a jövődben csak is a boldogság kísérje végig az utadat és ebbe annyi egészséges gyermekkel amennyire csak a kis szíved vágyik!

Sok erőt és kitartást kívánok neked életed minden területén!

Őszinte részvétem a fórumindítónak! :(

Szurikáta, ez az orvos nem a bp-i Margitban dolgozik...?

Nagyon sajnálom. Biztatni csak a jövővel tudlak..

Nem szoktam ilyenekhez hozzászólni, pláne a saját dolgaimmal, mert ez a Te történeted, de most megteszem, mert 8-10 év távlatából már látok összefüggéseket..

A második babámat várva - tehát már nem első gyerek volt - a 36. héten nekem is jöttek a fájások. 20 percenként, de rendes fájások voltak. Ez volt szerdai napon. Be a kórházba. Ott azt mondták, hogy á, ez csak jósló. Akkor nagyon ritkák voltak már a fájások, talán egy órában egy, de az viszont olyan volt, mint egy tolófájás, iszonyatos. Szóval én nagyon jól tudtam, hogy itt van valami.

És igen, az volt valamelyest a szerencsém, hogy NEM ELSŐ GYEREK VOLT. A fenébe, mert ez annyira dühít, amikor hülyének nézik a kismamát.. Azért, mert netalán az első gyereke..

Szóval nem küldtek haza. Másnapig csak néha volt fájás, tágulás nemigen. Mondtam, hogy hívják az orvosomat, ott ez volt a szokás.. De azt mondták, hogy felesleges, nem zavarják.. Persze én hüle felhívhattam volna a rendelőben, hiszen másnap egész nap lett volna rá módom, de tényleg ilyenkor más tudatállapotban van az ember valahogy, mert ez egyszerűen nem jutott az eszembe.. Szóval a másnap volt a csütörtök.

Aznapra volt az autóvezetés egészségügyi vizsgám. Akkorra leálltak a fájások, de egy-két ujjnyira már állítólag vola a méhszáj. Kérdezem az orvost, elmehetek-e vizsgázni. Azt mondta, nem, de a kertbe kimehetek, és azt nem fogja firtatni, hogy hol van a kerítés.. No így még elmentem vizsgázni.. A későbbiek fényében bárhol meghalhattam volna gyerekestül..

Estére megint bedurvultak a fájások. Ami a gáz volt, hogy az ügyeletes doki - aki egyébként nagy név, meg szeretjük, meg minden - közölte, hogy menjek vissza aludni, mert ez még nem szülés.. Hát akkor mi a szar?? Nagyon fájt már, és nem hitték el, hogy szülök. Merthogy nem tágultam tovább, és még csak a 36. hét..

Végül reggel lett, én már se eleven, se holt nem voltam. Beért az orvosom. Arra már nem emlékszem, hogy hívták, vagy amúgy is jöbb be dolgozni, de inkább az utóbbi. Bejött, csak magára kapta a köppenyét, közben hallgatta meg, mi van velem.. Megvizsgált..

Hát ha hallottatok már magából kikelt üvöltést, amit rendezett, hogy normálisak-e, egy két napja megindult koraszülésnél nem hívják, a kismama meg már annyira ki van merülve, hogy na.. Üvöltött még percekig..

Aztán bekötött egy adag oxyt, mert már akkor tényleg valahogy a végére kellett járni, és megszületett a kisfiam.. A kitolás nem volt olyan szörnyű, mert hát kicsi volt még, 2400g..

Aztán elkezdték keresni a méhlepényt.. Nem nagyon találták.. Szóval a méhlepény elsorvadva, az áramlás valószínűleg már jó ideje nem működött. Csak annyit mondott az orvos, hogy jó, hogy megszületett, mert hamarosan éhenhalt volna.. Okos gyerek volt. Aztán később is sokat bejött hozzám, és veregette a vállam, hogy szerencsénk volt, jól van... De alig nézett rám.

Én meg nem értettem, mert hát ma már egy 36. hétre született gyerek nem egy nagy dolog, már 26-27. hétre született gyerek is sok megnő egészségesen..

Csak később tudtam meg, véletlenül, hogy az orvosnak így halt meg az első gyereke, 36. hétre születve.. Utána meg ikerterhes lett a felesége.. Hálistennek ők ma már felnőttek.. Akkor értettem meg, hogy miért kelt ki úgy magából akkor reggel, ő, aki mindig mindenen hülyéskedik, viccel..

Hát ilyen ez.

Van ebben tanulság mindenki számára asszem..

Aztán mit tesz isten, erről a kisfiamról derült ki 5 évesen, hogy autista.. Egyrészről nálunk az apuka oldaláról egyértelmű a genetikai hajlam.. De.

Mit tesz isten, most jött ki egy új tanulmány megint: nevezetesen a születés előtti, vagy akkori táplálék és oxygénhiány nagyban hozzájárulhat az autizmushoz............. Igen, azt gondolom, a két nap sz.akodás a kórházban bizony nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Ferkó tartós fogyatékkal fogja leélni az életét. Még akkor is, ha jó eséllyel lesz önálló, és dolgozó ember.

Lehet, hogy én nem vagyok természetességpárti, de azt gondolom, inkább 100-szor feleslegesen vegyenek valamit komolyan, mint egyszer ne.

Már a 4. gyerekemnél is volt, hogy mentőt hívtam a 38. hét körül, mert nem éreztem a magzatmozgásokat. Mentőt hívtam, mert én nem vezetek, a férjem meg a 3 kisgyerekkel maradt otthon.. Hát kaptam a mentősöktől, hogy taxinak használom a mentőt.. Hát én úgy elküldtem őket, a melegebb éghajlatokra, hogy azóta is magukat keresik.. A történet folytatása az volt, hogy még bent a korházba is ezzel az elektromos akármivel sikerült csak mozgásra bírni a babát.. Szóval nem véletlenül ilyedtem meg, tényleg nem mozgott, bár szerencsére csak elaludhatott nagyon.. Volt ez éjfél körül..

Erre, mivel nem találtak bajt éjjel egykor elküldtek.. Úgy, 38 hetes terhesen, éjszaka.. Még reggelig se maradhattam, hogy megvárjam az első hetes buszt... Hát erről ennyit..

Lányok, ha kell nem eljönni, lefeküdni a küszöbre, és addig üvölteni, amíg szóba nem áll veletek valaki..

Te meg Anita kedves, dolgozzál most sokat magadban, ami fájni fog, aztán meg hajrá... Sajnos mást nem tudok mondani, de ez egy idő után segíteni fog..

Nagyon sajnalom :((

Valoban borzalmas, meg olvasni is.....

Részvétem!!!

Sajnos a környezetemben is történt több ilyen orvosi hanyagság.

Volt akinek majd 50 évesen az első kislánya lett volna/akkor jött össze/, de az orvos hazaküldte, mert pont 3 napos ünnep volt és nem volt "kedve" foglalkozni vele. Így a kislány belehalt és majdnem az anyuka is.

Nagyon sajnálom ami veletek történt. :(

Remélem idővel sikerül feldolgozni ezt a rettenetes dolgot, sajnos én is tapasztaltam mennyire hanyag módon tudnak viselkedni a szülészeten a kismamákkal, pedig sok minden megelőzhető lenne, ha picit emberségesebbek lennének a szülésznők, orvosok is.

Nagyon jól tetted, hogy kiírtad magadból, segít feldolgozni, drukkolok, hogy legyen még lehetőséged igazán szép szülést is átélni, remélem kárpótol majd az élet, egy ilyen veszteség után... :(